Kreatív blogger lennék? Neeem! :)

Újabb díjat kaptam nem egészen 2 héttel a Yum-Yum Blog Award után, ismét a Mennyei Mannás Szintiától, és ezúttal Ottistól is, akinél mindig terülj-terülj asztalkám van :) Köszönöm csajszik! :)

Gyorsan a szabályok:
-kiteszem a logót a blogomba
-belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg ezt a Kreatív Blogger díjat, és ezt minden szerénység nélkül állítom, mert főzés terén minden vagyok, csak kreatív nem, úgy is mondhatnám, hogy gyerekcipőben járok még: hol tőletek, gasztrobloggerektől lesek el receptet, sőt technikát is, hol anyutól kapok tanácsokat, hol szakácskönyvet-gasztroújságot bújva okosodom.

Jó-jó, szeretek finomakat sütni-főzni, lefotózni, majd írni róla pár sort, de munkámban nem látok semmiféle kreativitást, hiszen egyik ételem sem a saját fejemből pattant ki, ráadásul nem is ötletesek, inkább amolyan hétköznapiak. A tálalásba már néha-néha tudok némi fantáziát vinni :)

Számomra az a kreatív, aki megvalósítja azon ötleteit, melyek egy kicsit (nagyon) különböznek a jól megszokottól, a hagyományostól, és mely ötletek nekem sosem jutnának eszembe. A gasztronómiában a leghelyesebb kifejezés erre az ínyenc? Talán.

Maradok is gasztrovonalon, mert nem olvasok, nem is ismerek semmiféle varrós/origámis/barkácsolós oldalt – pedig ez tipikusan nekik való jutalom kéne, hogy legyen.

Véleményem szerint a legkreatívabb közülünk Beatbull, ez nem vitás. Akárhányan is ítélték neki a díjat, most tőlem is kap egyet. Mert ő más. És jó értelemben más :) Szokatlan ízeket csalogat elő a hozzávalók legmeghökkentőbb összepárosításából. Mi ez, ha nem kreativizmus? Eleinte kikerekedett szemekkel néztem képeit, majd a hozzávalókat is elolvasva, bevallom, sokszor hangosan mondtam, hogy „háteznemnormális”, hogy jön egy tányérra a vanília, a csirkemell, a zöldbors és az eper?? Na és a bárányfilé, a menta és a kivipüré??? Neki köszönhetem, hogy még szélesebbre tárult elém a konyhaművészet színes skálája.

Starfokkernél is sokszor nézek, mint a moziban, mert a főzés olyan ázsiai vonalát képviseli, ami nem áll közel hozzám, de facto előfordult, hogy a hozzávalóknak mégcsak a nevéről sem hallottam, ízüket meg pláne nem ismerem. Csoda, hogy gasztrohülyének érzi magát az ember? ;) amilyen ázsiai vásárfiát kapott ámerikából... én azt sem tudnám, hogy eszik-e vagy isszák.

Cookingstarnál a tálalás és a képek kompozíciója fogott meg elsőként. Aztán másodikként is. Profi fotói szakácskönyvbe valók! A zebracsíkos tiramisu igazán nagy ötlet!

És a feminizmus jegyében, hogy ne tetézzem a férfiuralmat (nem hiába a sztárszakácsok többsége férfiből van) kiszemeltem 2 hölgyet is.

Hogy miért esett Macira a választásom, azt konkrétumokkal támasztom alá: ott volt pl a csokilufiepres pizzáról. (ez aztán ötletes alkotás a javából, kétség nem fér hozzá), nem is beszélve az

Ízbolygó blogjába amikor először beléptem, rögtön egy ötletes mondat, amolyan ars poetica fogadott, amin aztán percekig mosolyogtam, miközben összeegyeztettem a mondat szellemiségét (szellemességét) a bloggerina nevével: Ízbolygó- ahol minden a nyelved körül forog. :D Aztán hasonlóan ötletes receptek és gyönyörű fotók fogadtak, ígéretéhez és nevéhez méltón. Példának okáért itt ez a tojás a paradicsomban.