Az éjszakai főzésem eredményeképpen calzone és zabpelyhes keksz született, nézzük először a calzonét.
Csütörtökön dögmeleg volt, a hosszú útra olyan harapnivaló kellett, ami nem romlandó, nem csöpög, nem folyik szét, nem válik gusztustalanná, könnyen szállítható, értsd: bírja a bicikli rázkódását (elkövettem azt a hibát, hogy az 5 kritériumból hármat megsértve sárgabarackot is csomagoltam friss gyümölcs gyanánt, és hááát szétfolyott, gusztustalanná vált és nem bírta a bicikli rázkódását a vadregényes tájon, mert mire arra került volna a sor, hogy megegyük, már meleg lekvár kezdett belőle válni).
Viszont az összes kritérium kipipálható a calzone esetében, melyre a XVI. vkf során figyeltem fel, többen is azt készítették el pályamű gyanánt, piknikre alkalmas címszó alatt. A calzone nem más , mint félbehajtott pizza, belül jól megpakolva mindenféle opcionális finomsággal. Én a vegasztromániás Nana receptjét szemeltem ki, és csak az első harapás után tudatosult bennem, hogy vega calzonét hoztam össze, de don’t worry, be happy, bizony ízletes volt bármiféle hús nélkül is!
Az egyetlen, de meglehetősen nagy problémám a tészta összeállítása során akadt, ugyanis nem akart sehogysem összeállni rendesen. Csak ragadt, ragadt, ragadt és ragadt. miniMálna pedig csak lisztezte, lisztezte, lisztezte, és lisztezte. Mindhiába szórtam már majdnem dupla mennyiségű lisztet hozzá. Már ott álltam romokban az ugyancsak romokban heverő tészta felett, arra gondolva, hogy ez bizony pillanatokon belül a kukában fog landolni, és akkor beugrott, hogy mások (itt, itt és itt) bizony olívaolajat is adtak hozzá. És igen! Megmentett a végső összeomlástól pár löttyintés olaj. Nem tudom mennyi, de megmentett.
És másnap jóízűen befaltuk őket az egyetlen árnyékos helyre letelepedve, amit közel-s-távol találtunk a cirka 15 km-es odaút során. A három folyó túraútvonalon kerekeztünk Mohácsról indulva, a Duna menti töltésen végig Kölkedig, a Béda-Karapancsa védett területén, mely a Duna-Dráva nemzeti parkhoz tartozik. Útözben meg-megálltunk egy-egy festményre illő tájat megcsodálni...
a Duna egyik nyugis holtága
Mohács a távolból, jól látszik a zöld kupolás fogadalmi templom és a víztározó...és persze piknikezni. Jobb híján, azaz árnyék híján sajnos nem a tervezett töltésen költöttük el a kis harapnivalónkat, hanem a falu határában egy fa alatt, az út mentén, de így is szuper volt! Külön örültem, hogy minden ízlett kis barátnémnak. :)))
a piknikKölkednél átiszkoltunk immáron műúton Sátorhelyig, aholis megtekintettük (és jól leégtünk, de csak a naptól, és nem másképp) a mohácsi csata emlékparkját. Harmadszor jártam ott, de igazán csak most, 21 évesen sikerült megértenem a szimbólumok jelentőségét, és a park nagyszerűségét. Eddig csak egy szép zöldre sikeredett, aprólékos munkával kifaragott kopjafás parkot láttam, kissé giccses kovácsoltvas kapuval, egyedül II. Lajost, Tomori Pált és Szulejmán bácsit felismerve, őket is csak azért, mert a nevüket odabiggyesztették. De az emlékhely megnyílása időpontjának (1976), a bejárat megtört kőkeretének, a bejárat (kapu) kovácsoltvas szerkezetének, a törött rózsabimbónak, a belőle kibuggyanó víznek, a körkörös szerkezetű sétányrendszernek, a haranglábnak, a megdöntött emlékoszlopoknak, minden egyes odaültetett fának, fatípusnak (tiszafa és feketefenyő), a fák számának (400 tiszafa), a kopják elhelyezkedésének, élő fák-holt fák (mint kopjafák) ellentétének jelentősége van, szimbolikus erővel bírnak.
SZIMBÓLUMOK FELOLDÁSA (akit nem érdekel, ugorja át a kisbetűs részt):
Emlékhely megnyílásának időpontja:
Bejárat megtört kőkerete: a török elnyomás alatt megroppanó magyar gerincet, a soha össze nem érő ívek az összefogás hiányát jelképezi
Bejárat (bronzkapu) kovácsoltvas szerkezete: az emberi vázszerkezetet idézi - az alkotórészek formájukban a lábszárakat, csigolyákat, számukban (28 ezer) a csata, illetve a környéket azután végigdúló törökök áldozatait jelképezi
Törött rózsabimbó: ez egy szökőkút, mely a 3 részre szakadt Magyarországot szimbolizálja
Belőle kibuggyanó víz: a magyarság véráldozatát, könnyeit szimbolizálja
Körkörös szerkezetű sétányrendszer: a megoldatlan magyar gondokat szimbolizálják, hiszen akármerre megyünk, mindig ugyanoda jutunk vissza
Harangláb: apró harangjának minden kondulása az ezen a területen feltárt és megőrzött 5 tömegsírban nyugvók lelkéért, és mindazokért szól, akik az országért és a keresztény világért estek el
Megdöntött emlékoszlopok: a földre hulló katonákat idézik
Fatípusok: tiszafa a magyar sereget, a feketefenyő a törököket jelképezi
Fák száma: az emlékpark kerítését 400 tiszafa alkotja - körülbelül ennyien nyugszanak az eddig feltárt öt tömegsírban
Kopják elhelyezkedése: ezt 1 mondatban nem tudom elintézni, elég összetett
Élő fák- holt fák (mint kopjafák) ellentéte: a tiszafákkal ellentétben állnak a kopjafák, melyek az elesett katonákat szimbolizálják, a rengeteg kopjafa egyenesen a feketefenyőkhöz, a törökök karjaiba vezet
Na és miután mindezt megfejtettük, elindultunk visszafelé, a tervezett időpontot jócskán túlszárnyalva, mert már benne voltunk a délutánban, pedig már rég a Cselénél kellett volna süttetnünk a hasunkat, és muszáj volt besuvasztani mindezeket egy napba, mert másnapra 1) rossz időd jeleztek, 2) más programunk volt. ;)
hozzávalók
PIZZATÉSZTÁHOZ
50 dkg liszt
1 csomag szárított élesztő
3 dl meleg víz
3-4 ek olívaolaj
só
1 csipet cukor
3 paradicsom
3 gomba
1 hagyma
1 golyóbis mozarella
1 fokhagyma
bazsalikom
olívaolaj
só
bors
elkészítés
Lisztet összekeverem az élesztővel, hozzáöntöm a meleg vizet és az olajat, ízlés szerint sózom, egy csipet sót is hozzáadok, dagasztókarral összedolgozom. A sütőben 35 fokon kelesztem 1 órán keresztül, átgyúrom, 4-be vágom, 20 percet hagyom pihenni.
A kezemmel vékonyra kinyújtom a levegőben, mint egy lángost, úgy, hogy az ujjaim és a tenyerem közé fogom a tésztát, mindkét kézzel. Így 4 kört kapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése