enoteca corso

Naszoval. Adott volt egy névnap, meg egy vadszerelem a szívem közepéből. Így jutottunk el a pécsi színház jobbján elhelyezkedő Corso felső emeletére.
Egy szó: CSÚCSGASZTRONÓMIA. A többi képekben: :)

készül az ebéd :)



előétel: kacsamájkolbász mango chutney-val



tengeri süllő fekete rizottóval és kacsamájjal



malaccsászár zöldborsópürével és garnélával

7 dolog rólam

Vicces. Nem káprázik ám senkinek sem a szeme, és ha valahonnan ismerős a cím, akkor elárulom honnan: még októberben söpört végig a gasztrobloggerek között eme kördés. Aztán még egy, meg még egy...ésígytovább. Összvissz 4 körkérdéssel vagyok azóta is adós, ezennel belevágok, leróvom hát tartozásom, hiszen ha mások nem is, a kérdezők biztos kíváncsiak 7 dologra rólam, 1 gyerekkori emlékemre, könyvolvasási szokásaimra (hahá) és függőségeimre (wíí). Na de ne rohanjunk annyira előre, jöjjön ezúttal 7 dolog rólam, mely kördést Sylvia, Lekváros kukta és Zsuzsi repítette felém.

1) A barna mellett a kedvenc színem a rózsaszín. Olyannyira, hogy a laptopomtól kezdve az iPodomon át az esetnyőmig mindenem rózsaszín.

2) Ezalól csupán ruhatáram képez kivételt: volt idő, amikor csupa barnában jártam - egyetem másod- és harmadév. Gólyabálban ugyanis úgy megdícsértek, hogy mennyire jól megy a kék szememhez és akkor még szőke hajamhoz a csokibarna estélyi, hogy onnantól kezdve másba nem is láttak.
Ez odáig fajult, hogy másodév végén hosszú szőke hajamból sötétbarna hosszú (majd mivel gyorsan rájöttem, hogy a szőke jobban állt, barna rövid) lett, és onnantól kezdve senki nem ismert meg. :D Az évfolyamtársaimnak, szomszédaimnak, sőt barátnőimnek is kellett pár másodperc, mire leesett a tantusz, hogy én ÉN vagyok.
Most már lazul a hurok. Barna mellett szerepet kap a fekete, rózsaszín, szürke, lila is (követve az idei divatszíneket rájöttem, hogy jól állnak).

3) Javíthatatlan késős típus vagyok, az a mindenhova utolsó percben indulós, aztán rohanós fajta. Ezt Starfi, Enikő és Petra is meg tudják erősíteni, ugye az első GBT? ;)
Egy darabig jóanyám kordában tudott tartani, gimiből is csak egyszer késtem el 6 év alatt, ellenben minden egyes reggel loholtam odáig, illetve utolsó évben száguldoztam kispolskival: emlékszem, egyszer annyira siettem, hogy 2 mappám is (egyik tele fénymásolt magyar érettségi tételekkel, köszi Ági ;) másik tele a felbecsülhetetlen értékű általam keserves munkával kidolgozott töri tételekkel) a kocsi tetején maradt induláskor és az első adandó alkalommal, a legnagyobb kanyarban levitte onnan a centrifugális erő (vagymi), nekem meg csak a következő rendőrlámpánál jött eszembe, hogy hoppá, valami nagyon hiányzik. Visszatérve a tett helyszínére, már csak a töris mappámat találtam, a magyarosat ellopták (!), újból fénymásolhattam.
És furcsamód mindig megtalálom a "párom": gimiben Borral versenyeztünk, hogy ki tud jobban nem elkésni, mostanság Izára várok néha 1 órát az árkádban (és van, hogy ő vár rám.)

4) Az elmúlt félévben úgy döntötttem, hogy előadások helyett egy ügyvédi irodát látogatok, elmélet helyett gyakorlati ismereteket szerzek.
De hogy is lehetek én ilyen, amikor már BüntiÁgi is megmondta, hogy ez itt (tudniillik Pte-Ájk) nem egy hegesztőtanfolyam, ahol megmutatják a gyakorlatot és már lehet is dolgozni. Itt kemény elméleti oktatás folyik, ezt nem vethetjük oktatóink szemére. Sorry. Ha ezt nem mondja, tuti rá sem jövök, hogy mit is tanulok éjjel-nappal vizsgaidőszakban.
(ezt most csak azért volt muszáj, mert ez a hét vicce: kisfilm itt)

5) Gitároztam. 10 évig. Zeneiskolában, nem rockbandában! Volt Mohács Városi Zenekar, Eötvös koncert, kiállításmegnyitón fellépés duettben, félévente vizsga, házihangverseny, farzsebből kilógó fogkefe és Béla bácsi és Nagymosóczy. Azok a régi szép idők! Egyszer a barbifürdőkádba landolt a gitárnak a nyakán levő "csont", annyira téptem a húrokat.

6) Ha múlt tavasszal nem pályáznak olyan sokan arra az 1 erasmusos Isztambul-helyre, akkormost nem itt vagyok, hanem ott, Isztam-buliban. Máig nem hevertem ki, hogy nem én utazhattam, pedig minden megvolt: ez annyit tesz, hogy szülők beleegyeztek, hogy egyetlen pici lányuk a tálibok és a mecsetek között tengesse mindennapjait 1 éven keresztül.
Hab a tortán: a fiút, aki elnyerte a helyet, még indulás előtt kirúgták az egyetemről. Ollé :/
De ez nem vígasztal: nem kerülhettem közelebb ahhoz a kultúrához, ami már gimi óta vonz (hát ezért jártam annyi "török világ Magyarországon" című versenyre?)

7) Nem csak a török világ vonz, hanem ámblokk az arab világ, éppen ezért: Egyiptomba vágyom! Nílusi hajóutat akarok! Violettával ellentétben (aki már hajókázott a Níluson és december óta még mindig nem láttam a képeit) én nem félnék attól, hogy ha nem a repülő zuhan le, akkor egy terrorista lő agyon :)
Egyiptom, ó Egyiptom...

GBT pécsi módra, először

A nagysikerű pesti GBT-t reprodukálandó gyenge kísérletet tettem egy október eleji, pécsi gasztrobloggereket összefogó találkozó megszervezésére. Gyenge, mert mindössze 4-en voltunk az előzetesen felmért 8-as létszámhoz képest. Ugyanez viszont nem mondható el a kellemes társaságról és a kitűnő étkekről. Tanulság: nincs mindenki számára megfelelő időpont, valamint meg kell ismételni a gasztro blogger találkozót. :)

Mindenki legyen ott vasárnap pontban 4-kor a Szántó koli előtt. Ki késik? Pont aki ott lakik (legközelebb nyugodtan mondjátok a portásnak, hogy miniMálnát keresitek ;) Röpke bemutatkozás (később az is kiderült, hogy Starfokker békákat boncol, Taeni az évfolyamtársam a jogon, Nosalty Bécsbe jár bővíteni amúgy sem kicsinyke gasztrokönyvtárát) után felmentünk a társalgóba (ahonnan képzeljétek azóta elvitték a kanapét, pedig le sem ettük :D ), majd megtelt az asztal mindenféle, többnyire édes fiomsággal. Miután felállítottuk az ételek ésszerű elfogyasztási módját, a sorrendet, a saját készítésű rumos-mazsolás gesztenyekrémlevesemmel indítottunk, melyet Starfi sósságai követtek.

Igen, a cukortúltengéstől az erősebb nem egyetlen képviselője, Starfokker mentette meg a girls powert hihetetlen ízletes mondhatni tapasaival. Személyes kedvencem a garnélás-szezámmagos pirítós volt, abból akár az egészet egymagam el tudtam volna pusztítani, de akkor még előttünk állt a megpróbáltatások java. Starfi továbbá Görögországra emlékeztető olajbogyós-chilis fetakrémmel és üdítően citromos uborka-avokádó salátával vette le a lábról kicsinyke hölgykoszorúnkat. Mindhárom recept egyhelyen.

Aztán jött a sütiáradat: már meg nem mondom, milyen sorrendben, de végigettük Nosalty csokimázas liszt nélküli diós kuglófját, melyet csupán 1-2 fogam bánt :D , mely a termoszból köntött még meleg, sűrű forró csoki kíséretében maga volt a búfelejtő hideg őszi napokra (persze aznap úgy tűzött a nap, hogy Nosaltynak meg is gyűlt a baja a fényviszonyokkal fotózás közben).

Taeni gigantikus elzászi almaboros (ezesetben almaleves és fehérboros) tortáját már 1 nappal a találkozó előtt elkészítette, hogy a tetejét borító zselé szállításbiztos legyen. Biztos, ami biztos alapon, hogy el is fogyjon, 4 gigaszeletetre vágta.

Ki ne hagyjam az epres mascarponekrémmel töltött éclair (eckler) fánkomat, mely igazán jó választásnak bizonyult, miután Taen a levesemből nem ette meg a mazsolát.

Mindnégyen reméljük, hogy legközelebbi, előreláthatólag november 16-án (vagy 23-án) tartandó kicsit beszélgetős-zenehallgatós, ámde nagyonevős GBT-nkre a többi pécsi is csatlakozik hozzánk. A helyszín fixen marad a Szántó kollégium C/2 társalgója.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, Nosaltynak külön a fotókat, Starfinak pedig a műanyagtányérokat. :)

Nosalty beszámolója: itt
Taeni beszámolója: itt
Starfokker beszámolója: itt

Megfűszerezte a lelkemet

Igen, mióta kolilakó lettem, nincs időm a főzés mellett az írásra, de még a blogolvasásra sem. Rég volt ekkora meglepetésben szerencsém: épp a náthától haldokolva, alváshiánytól holtfáradtan görgettem üveges szemmel lefelé a Fűszer és Lélek blogot, hogy bepótoljam az utóbbi hetet, mikoris azt hittem már megártott a 40 órás ébrenlét: a blogfejlécem virított ott középen. És Eszter engem ajánlott. No meg a blogomat :) Ingyen társkeresési hirdetés, csak nekem, csak most. Köszönöm :) Főnyeremény ugyan nem vagyok, de a többi igaz :D

Azoknak, akik Pécsről írnak

Dönteni kellett, mert közeleg a következő hétvége. Dönteni kellett, mert sajnos nem létezik olyan nap, ami mindenki számára ráérős lenne. Remélem, akik most majd nem tudnak eljönni, azok ott lesznek a következőn.

Tehát az első pécsi GBT...

• időpontja: 2008. október 5. 16:00
• helye: Pécs, Szántó Kovács János utca 1/C (a Szántó koli)

Mindenki belátása szerint hozhat ételt, italt, hideget, meleget (mikró, sütő van, lehet melegíteni). Evőeszközt, tányért és poharat csak korlátozott számban tudok biztosítani.

További részletek e-mailben. A címemet tudjátok. Hogy miért dobja vissza a leveleket, azt meg én nem tudom.

A plakáthoz utólagos engedelmetekkel felhasználtam 1-1 fotótokat, ugye nem sért szerzői jogot? ;)

Korfu - az ízek tengerén

Most, hogy beköltöztem a koliba, végetértek a Szántó napok, és megismertem az erasmusos diákjaimat, kezdek visszatérni a régi kerékvágásba. Tehát végre összefoglalhatom a Korfun töltött nyaralás gasztronómiai élményeit is.

A gyros-on, szuvlakin (citrommal és oregánóval ízesített rablóhús), görög salátán, tzatzikin és baklaván túllépve, amiket mindenki ismer, inkább csak azokra a specialitásokra szorítkoznék, amelyek számomra is az újdonság erejével hatottak. Természetesen mindegyikről gyors fotó is készült.

Azt írja az útikönyv, hogy Kavosz hotelek, diszkók, bárok és szupermarketek zsúfolt egyvelege, ahol főleg a pezsgő éjszakai életre és a napozásra vágyók érzik jól magukat. Úgy, mint én :) Ennyi szórakozóhelyet egy rakáson még nem láttam, az a hely egy diszkóváros, tele angol fiatallal, az idősebb korosztály messziről kerüli Kavost. Ami azt illeti, ez meg is mutatkozik Kavosz arculatán, a gasztro-vonal nem túl erős: a mekitől kezdve, a Fish&Chips-en át, a Subwayig van ott minden. Azért nem mulasztottam el megismerni gasztronómiai, történelmi és kultúrális oldalát sem Korfunak, csakúgy, mint egy jó turista. És gasztroblogger. Aki tradícionális görög falvakat, népviseletbe öltözött öreg néniket, hangulatos épületeket, és múzeumokat akar látni, annak bizony fel kell kerekedni. Így tettünk mi is 4 nap erejéig: autót béreltünk, hogy bejárhassuk egész Korfut délről indulva a keleti parton fel északra, majd nyugaton vissza. 1 napot szenteltünk Korfuvárosra, fél napot Lefkimire, és további 1 napot a festői Paxos-Antipaxosra.

Lefkimi és mi :)

Kerkyra - Korfutown

kék lagúna - ez nem fotosopp, tényleg ilyen türkizkék a tenger!

Földrajzilag az errefelé található kék lagúna mellett legjobban Sidari tetszett, aki tervez Korfura nyaralást, az szerintem oda menjen, nem fogja megbánni.

Sidariban a Canal D'Amour
csodaszép tenger-formálta homokkő sziklák (kép vhonnan a netről)

A legenda szerint, ha egy szerelmespár átúszik ezen a csatornán, akkor örökre együtt maradnak

Aki pedig éjszakáról éjszakára bulizni akar és bevállalja a napi 3 órás alvást, mert látni akarja a szigetet is, annak Kavos tökéletes választás. :D Utána hazamentünk kipihenni a nyaralást.

Kavos at night

Mivel ez egy gasztroblog, nem pedig útikönyv, rátérek a lényegi mondanivalómra, pedig ódákat tudnék zengeni, annyi még az élmény.

Korfu ételeli éppúgy a néhai hódítóktól (velenceiek, angolok, törökök) erednek, mint ahogy ők alakították ki a falvak arculatát és az ódon házak stílusát is. Persze a görög gasztronómia mellett.

Az előételek közül a halikrából készült taramosasalátát, a jól ismert tzatzikit és görög salátát, valamint a juh- vagy kecsketejből készült sajtot, a fetát érdemes megkóstolni. A korfui esten, ahol népviseletbe bújtatott lányok unott képpel próbálták eljárni a zorbát, a girosz mellé ettük a tzatzikit. A Paxos-Antipaxosi hajókirándulás során kikötöttünk Paxos fővárosában, Gaiosban, ahol az idegenvezető ajánlatára betértünk egy kellemes étterembe/tavernába, és itt nyílt alkalmunk megkóstolni a dolmadészt.

dolmadesz
- darált hússal és rizzsel töltött szőlőlevél

Ugyanitt rendeltünk még stifadot, melyet Kicsivú nemrég készített el, keftedest és kleftikot is, melyek a legismertebb ételek közé tartoznak. Mindegyikhez köretként járt sültkrumpli is. A kleftikot illetően meglepődtem, mert nem erre számítottam: az útikönyv szerint zöldséggel szervírozzák, itt ennek ellenére csalamádét hoztak ki. Hüpp-hüpp.

stifado
- kicsi, édes hagymákkal és szegfűszeggel ízesített marhahús, mely a mi pörköltünkhöz hasonlatos

keftedes
- fokhagymás paradicsomszósszal felszolgált húsgolyók

kleftiko
- fehérborban párolt bárányhús zöldséggel

Kirándulás közben bizony megéhezik az ember, főleg még ha okosodik is, így miután Korfutownban, a sziget fővárosában a régészeti -, ázsiai-, és bizánci múzeumot és a régi erődöt is megnéztük, kijárt a jól megérdemelt ebéd. Érdekességként egy olyan tavernára esett a választásunk, ahol az útikönyv szerint a híres angol író, Gerald Durrell is elköltötte egykor egynéhány vacsoráját. Nagy nehezen megszületett a döntésünk: muszakát ( moussaka ), pastitsio-t , és sofrito-t rendeltünk, és feltünően gyorsan meg is kaptuk. A közös képen bal kéz felől látható a muszaka, középütt a sofrito, jobboldalt a pastitsio.

bal: muszaka - rakott padlizsán
közép: sofrito - borjúhús fokhagymás-borsos mártásban fehérborecettel
jobb: pastitsio - darált húsból és tésztából sütött, bechamelmártással tálalt korfui specialitás

És a nagy-nagy kedvencem, a tenger gyümölcsei tál, amit egy olyan pincér hozott ki, akiben Heath Ledger reinkarnálódott :) szőke fürtökkel megspékelt görög srác. Az étlapok igen sokféle halat (le se tudtuk fordítani az angol megfelelőjét, a stockfish-en és a tuna-n kívül mást nem ismerek), puhatestüt (mint pl az oktapus - polip) és kagylót tartalmaznak, de megízlelhetjük a garnélát és a homárt is. Az én gyönyörűséges tálamon rendkívül jól elkészített garnélarák nézett velem farkasszemet, polip és hal (elfelejtettem, hogy miféle).

tenger gyümölcsei tál

Desszertet nem nagyon ettünk, felsorolásképp: baklava, loukoumades és mandolato nevezetű finomságok és még sok más közül válogathatunk, ha belénk fér.

A görögök nemzeti itala, az ouzo és a metaxa. Ouzo finom ananászlével. Mythos sör nem is jó, annál már csak a makedón sör volt rosszabb.

Elvonatkoztatva az éttermektől, és még gasztro-vonal: voltunk halpiacon is, melyről összeállítottam egy mozaikot. Jó lett volna vásárolni valamit, aztán jól megfőzni/sütni/grillezni, de még arra sem volt időm, hogy aludjak.

halpiac

A giga-rákot nagyban is megmutatom:




Jó kis nyaralás volt ez, még úúúgy maradtam volna!

Kali orexi! (jó étvágyat!)

Arról, hogy mit csinálok a következő 3 hétben

NYARALOK.

Jövő héten a Balatonon fogom koptatni a tó körüli bicikliutat, egy kis buli, egy kis pihi.

Augusztus utolsó 2 hetében Korfu szigete és gasztronómiája vár felfedezésre. :))) Internetközelben napi szinten leszek, mert szülőket haladéktalanul tájékoztatnom és nyugtatnom kell e-mailben, hogy még egyik helyes görög macsó sem rabolt el, így továbbra is őket boldogítom.

A VKF! idején épp a Jón tengerbe merülök, a napsütést élvezem egy nyugágyon (szigorúan napernyő nélkül és egy jéghideg koktéllal) vagy nagy szigetkörúton kanyarodom Korfu szerpentinjei között, így VKF pályaművem a mai napon már elkészült (igen, ezúttal csak 1 lesz, Ízbolygó), bejegyzést időzítve posztolom, ügyvédnőnél joggyakorlatom utolsó napját holnap fogom taposni (kedden irány Balaton), kicsit aggódom, hogy szeptemberi vizsgá(i)mra hogyan és mikor fogok felkészülni, és itt az ideje, hogy elkezdjek pakolni. Két bőröndbe: egyik megy a Balcsira, másik Korfura (hiába, bőröndnek is születni kell ;) ). Épphogy lesz fél napom itthon, hogy kimossam a Balaton vizét a bikinimből. A jó nem jár egyedül :)

Kutyából szalonna nem, de sonkából málna lesz!

Azaz lett :)

Zsunak szeretném megköszönni az ide vonatkozó informatikás tanácsokat, nélküle nem jöttem volna rá, hogy a képnek van forráskódja is, amit szimplán helyettesíteni kellene egy fotosoppban jól megszerkesztett sonkamentes képpel, de a sonka alatti tányért megtartva.

Mithrilének és Szintiának pedig hálás vagyok, rendkívül gyors segítőkészségről és jószándékról tettek tanúbizonyságot. Tegnap kértem sonkaeltüntetésben segítséget, és estére már mindketten, szinte egy időben küldték is a gyönyörű blogfejléces tervezetüket. Annyira jól esett! KÖSZÖNÖM! Majd valahogy meghálálom, de nem hiszem, hogy lenne bármi, amiben többet tudnék náluk. Lásd: Mithrile organizing oldala, és reading list-je.

Mithrile tervezete:

A tányért helyett málnakupac, ami belelóg a tányér kivágása miatt megszakadt vonallal elhatárolt keretbe. Jó ötlet! :)

Szintia tervezete:

Szintia miután eltüntette a tányért, a megszakadt vonalat folytonossá tette, mintha ott sosem lett volna tányér :) és a régi miniMálnás képet odabiggyesztette jobb oldalra, hogy csinosan belelógjanak a gyümölcsök a keretbe. És valahogy szerintem tükrözte a szedret, mert az eredeti képen csak 1 szeder van :) és el is forgatta pár fokkal mindkét szedret, úgy, hogy a málna nem dölöngél, csúúcs, tetszik!

Murphy törvénye, hogy időközben én is elkészültem a saját ízlésemnek megfelelő fejléccel. Amikor feltűnt, hogy a lányok elküldték a sajátjukat, akkor épp az üres tányérra (amiről leszerkesztettem a sonkát) kerestem valami odavalót. Példának okáért málnát vagy valamilyen málnás ételt. Mithrile viszont megajándékozott egy kupac málnával, ami pont tányérravaló fekvésű. :)

Az én tervezetem:

Sonka kivág, satíroz, stb, maradványokat tüntet, ecsettel fest, stb, de aprólékos precizitással! (még így sem tökély, de elmegy a tányér) A régi miniMálna fejlécet beilleszt 3 (!) darabba szedve, mert különben takarták volna egymást.


Ééés megszületett a nagy mű, igen, a gép dolgozik, az alkotó pihen... :D

3 oszlopos megújulás

Megújultam :)

Hihetetlen, megcsináltam! Kisebb-nagyobb bökkenők és a tegnapi rááldozott napom árán, de itt az új miniMálna! :))) Tegnap délután aki miniMálnát szeretett volna olvasni, azt a nagy fehér semmiség várta. Történt ugyanis, hogy bejegyzésestül, sablonostul eltűnt minden, az irányítópult is megzavardott, folyton hibát írt ki, már azt hittem, hogy itt a vég, meghalt a blogom, kellett nekem ugrálnom, ugye. Nem sok érzés rosszabb annál, mint amikor az ember alkotni szeretne valamit, és helyette csak hazavág mindent. Azonban a nagy bosszankodások közepette nem adtam fel eredeti célomat, a 3 oszlopos sablont. Fejlődéstörténet következik, feszültség feloldása természetesen a végén.




A régi miniMálnás blogarculattal nem volt semmi bajom, magaménak éreztem, azonban egyetlen változtatáson törtem már régóta a fejem: a 3 oszlopos sablonon, mégpedig a régi, jól megszokott miniMálnás külsővel, ugyanis azt imádtam: egyszerű, lekerekített formavilág, színvilága mégis egyedi. Szintia megadott egy linket, ahonnan efféle html-kódokat lehet letölteni. Az egyetlen, de szinte a lehetséges lagnagyobb probléma pedig az volt, hogy az oldalfejlécre nem töltődött be az általam feltöltött málnás kép, így hát elkezdtem kutakodni a net útvesztőiben, hogy magam oldjam meg a problémát:

Ha nem olyan fontos a design, akkor itt egy rendkívül egyszerűen használható eszköztár segítségével saját magunk hozhatunk létre 2 vagy 3 oszlopos sablont, csak annyi a dolgunk, hogy megadjunk néhány alapvető információt: a blog URL címét, a nevünket, blogszolgáltatónkat, stb. Én odáig jutottam, hogy megadtam a blog háttérszínét, de állítólag számos funkcióval ezt fokozhatjuk.

De ha elég türelemmel és idővel rendelkezünk, akkor akár egy többlépcsős folyamat eredményeként, követve Vin részletes utasításait, bele is nyúlhatunk blogunk html szerkesztőjébe, természetesen előzőleg elmentve a régi sablont, hátha valami hiba csúszik a gépezetbe. Mint nálam :) és én nem mentettem el a hozzáadott elemeket tartalmazó sidebar-okat. Örültem nagyon. Ha legalább eredményes lett volna, akkor ette penész, de így…most sóvárgok utánuk. Maga az oldal elég klassz, összeszedett, van itt minden, ami szem-szájnak ingere a feedektől kezdve, a pingeken át, a widgetekig.

Fontolva haladva tovább a 3 oszlopos sablonok ( three column template) evolúcióján, lehetőségünk van egy az egyben letölteni a hőn áhított sablonunkat, a blogspotos „beépített” sablonok mintájára tervezett három oszlopos template-et kiválasztva. Én a rounders 2-vel próbálkoztam, mert a régi sablonomat nem szerettem volna megváltoztatni, de hát ugye a fentebb említett hiba miatt gyorsan odébb is álltam.

Találtam olyan sablont is, ami pont olyan lekerekített, mint amilyenre vágytam: Neo template névre hallgat, Ramani, a tervező azonban szemmel láthatóan félti az oldala sablonját képező template pontos mását nyilvánosságra hozni, így kiszúrja a szemünket egy ilyennel, aminek az oldalfejlécébe szintúgy nem lehet képet feltölteni, sőt baloldali sidebarokat kapunk a beígért jobb helyett. Hehh.

Néhány nem szokványos sablon található itt blogspotra.
További 20 nagyszerű blogsablon itt.

Már-már kezdtem feladni. Nem tetszett egyik sem. Mire megtaláltam a (most már merem mondani) abszolút kedvenc blogszerkesztős blogomat, mely soksoksok tippet és trükköt ajánl-kínál blogspot felhasználóknak. Mint én :) Az előbb említett Vinhez képest átláthatóbban, rendszerezettebben, letisztult formában, mégis töménytelen információáradattal egy-egy témán belül. Azaz nem csak 3 oszlopos sablonokhoz ad segítséget, iránymutatást, linkeket, hanem minden más blogolással összefüggő témában.Peter Chen, a kínai, vagy inkább japán az én megmentőm. Először nem volt szimpatikus az oldal, túlzottan kaotikus állapotok látszottak uralkodni. Alapvetően 5 programozó palettáját ( Stavanger, Ramani, Isnaini, Thur és a final sense) mutatja be nagyon részletes útbaigazítást adva, szóval lehet válogatni bőségesen, példaoldalakkal tarkítva.

És innen jutottam el végleges állomásomhoz, a final sense oldalra, ahol gyönyörűbbnél gyönyörűbb (web)sablonokat lehet vásárolni. Potom 50-100 ajróért. Persze a kivétel itt is erősíti a szabályt, akad pár ingyen elvihető darab. Tematikusan elrendezett témákat találunk a bal oldalon, ahol a gasztroblogger szeme megpihen. Na min? A food and drink csoportosításon. :) Természetesen magamhoz hűen nehéz volt a választás, ha értenék hozzá, akkor összeeszkábálnék több sablonból egyet, mindegyikből kiragadva 1-1 számomra tetsző momentumot: formavilágot a sonkásból, a 3 oszlopos elrendezést ebből a kávésból, színt a sonkásból és a régi blogomból, képet szintúgy a régi blogomból, és vonalvezetést ebből a csészésből.

Mivel nem értek a programozáshoz és nem beszélek html nyelven, így beértem ezzel, amit láthattok A rostán végülis a sonkás került át, amiből „csak” a sonka nem tetszik, egyébként elképzeléseimnek megfelelő. Próba a miniMálna főoldal indexes mellékoldalán, okulva abból az esetből, hogy a sidebarok elvesztek, nehogy más is eltűnjön. Ok, siker. Élesben pedig kudarc. A képernyőn fehérség, más semmi, irányítópult folyton mindenféle errorokat és mistake-eket ír ki. Komolyan elkezdtem aggódni, hogy itt a vég. Megjavíthatatlan végelgyengülés és kóros elmeállípot, élt 3 hónapot. Hát mit ne mondjak nem jó érzéssel feküdtem le aludni, és ma reggel valami csoda folytán újjászülettünk. :) Laptop bekapcs, gondolkozik, hogy írjon-e a japcsi Peter csingcsungnak, hogy HELP! Nem, előtte még egy próba. És akkor jött az isteni szikra: átállítom englishre a vezérlőpultban a nyelvet, hogy valósághűen be tudjam kopírozni csingcsungnak a hibaüzeneteket. Újra szerkesztem a html-t. És SIKERÜLT! Huhhhh yeaaaaaahh. :D Minden poszt megvan, 3 oszlop is, a szép-s-új design grátisz, mert azt nem terveztem be, csupán a régi-pórias miniMálnát szerettem volna 3 oszloposítani.


Ami még hátra van:

• azt a nagydarab sonkát olyan szívesen venném, ha egy vállalkozó kedvű, felsőfokú informatikus végzettséggel rendelkező (vagy legalábbis computerzseni) segítőkész önkéntes eltávolítaná helyettem onnan fentről, és betenne némi málnát. Vagy bármit, csak ne egy ekkora húsdarabbal kelljen szembenéznem minden belépéskor :) mert nem vagyok nagy húsevő típus, inkább közelítek a vegákhoz, mint a ragadozókhoz.

• és a sidebarok tartalmát elkezdem lassan megtölteni tartalommal.

• és bejegyzésenként beállítani a betűtípust, mert szétcsúszott méretügyileg.

További, NEM blogspotos ingyen letölthető 3 oszlopos blogsablonok:

• wordpress
• óó ha wordpress-es lennék..álomkonyha
• freeblog-osoknak egy kis segítség

Magyar nyelven szinte semmit nem lehet találni e témakörben, de ha beírjuk a keresőbe ezt: 3 column template , akkor még számtalan lehetőség közül mazsolázhatunk.

Kreatív blogger lennék? Neeem! :)

Újabb díjat kaptam nem egészen 2 héttel a Yum-Yum Blog Award után, ismét a Mennyei Mannás Szintiától, és ezúttal Ottistól is, akinél mindig terülj-terülj asztalkám van :) Köszönöm csajszik! :)

Gyorsan a szabályok:
-kiteszem a logót a blogomba
-belinkelem azt a személyt, akitől kaptam
- megnevezek 5 blogot- belinkelem a blogokat
- üzenetet hagyok a kiválasztott személyeknek

Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg ezt a Kreatív Blogger díjat, és ezt minden szerénység nélkül állítom, mert főzés terén minden vagyok, csak kreatív nem, úgy is mondhatnám, hogy gyerekcipőben járok még: hol tőletek, gasztrobloggerektől lesek el receptet, sőt technikát is, hol anyutól kapok tanácsokat, hol szakácskönyvet-gasztroújságot bújva okosodom.

Jó-jó, szeretek finomakat sütni-főzni, lefotózni, majd írni róla pár sort, de munkámban nem látok semmiféle kreativitást, hiszen egyik ételem sem a saját fejemből pattant ki, ráadásul nem is ötletesek, inkább amolyan hétköznapiak. A tálalásba már néha-néha tudok némi fantáziát vinni :)

Számomra az a kreatív, aki megvalósítja azon ötleteit, melyek egy kicsit (nagyon) különböznek a jól megszokottól, a hagyományostól, és mely ötletek nekem sosem jutnának eszembe. A gasztronómiában a leghelyesebb kifejezés erre az ínyenc? Talán.

Maradok is gasztrovonalon, mert nem olvasok, nem is ismerek semmiféle varrós/origámis/barkácsolós oldalt – pedig ez tipikusan nekik való jutalom kéne, hogy legyen.

Véleményem szerint a legkreatívabb közülünk Beatbull, ez nem vitás. Akárhányan is ítélték neki a díjat, most tőlem is kap egyet. Mert ő más. És jó értelemben más :) Szokatlan ízeket csalogat elő a hozzávalók legmeghökkentőbb összepárosításából. Mi ez, ha nem kreativizmus? Eleinte kikerekedett szemekkel néztem képeit, majd a hozzávalókat is elolvasva, bevallom, sokszor hangosan mondtam, hogy „háteznemnormális”, hogy jön egy tányérra a vanília, a csirkemell, a zöldbors és az eper?? Na és a bárányfilé, a menta és a kivipüré??? Neki köszönhetem, hogy még szélesebbre tárult elém a konyhaművészet színes skálája.

Starfokkernél is sokszor nézek, mint a moziban, mert a főzés olyan ázsiai vonalát képviseli, ami nem áll közel hozzám, de facto előfordult, hogy a hozzávalóknak mégcsak a nevéről sem hallottam, ízüket meg pláne nem ismerem. Csoda, hogy gasztrohülyének érzi magát az ember? ;) amilyen ázsiai vásárfiát kapott ámerikából... én azt sem tudnám, hogy eszik-e vagy isszák.

Cookingstarnál a tálalás és a képek kompozíciója fogott meg elsőként. Aztán másodikként is. Profi fotói szakácskönyvbe valók! A zebracsíkos tiramisu igazán nagy ötlet!

És a feminizmus jegyében, hogy ne tetézzem a férfiuralmat (nem hiába a sztárszakácsok többsége férfiből van) kiszemeltem 2 hölgyet is.

Hogy miért esett Macira a választásom, azt konkrétumokkal támasztom alá: ott volt pl a csokilufiepres pizzáról. (ez aztán ötletes alkotás a javából, kétség nem fér hozzá), nem is beszélve az

Ízbolygó blogjába amikor először beléptem, rögtön egy ötletes mondat, amolyan ars poetica fogadott, amin aztán percekig mosolyogtam, miközben összeegyeztettem a mondat szellemiségét (szellemességét) a bloggerina nevével: Ízbolygó- ahol minden a nyelved körül forog. :D Aztán hasonlóan ötletes receptek és gyönyörű fotók fogadtak, ígéretéhez és nevéhez méltón. Példának okáért itt ez a tojás a paradicsomban.

Pécsi GBT ?

Nosalty felvetette a pécsi GBT-t, mint olyat. A szemem rögtön felcsillant az ötletre és bízom abban, hogy nem vagyok ezzel egyedül :)

Véletlenek márpedig nincsenek, a telepátia nemlétében viszont kételkedem: épp tegnap beszéltük Szintiával (aki sajnos nem pécsi), milyen kár, hogy kimaradtunk a legutóbbi piknikes GBT-ről. Nem tudom, hogy jó kifogás-e, de számomra a távolság-utazás a legnagyobb hátulütője a találkozónak, meg az, hogy nem ismerem egyáltalán Pestet (sem Budát), így pl oda se találnék és napestig bolyonghatnék kajákkal megpakolva.

Tehát eljött az ideje, hogy a fővárosi dimenzióból egy alkalom erejéig áttelepítsük Pécsre a nem is olyan nagy múltra visszatekintő Gasztro Blogger Találkozót.

Természetesen jöhet bárki: akár olyan pestiek is, akiknek az utóbbi alkalom nem volt ideális.

Jelen gondolatmenet még nem tekinthető felhívásnak keringőre, csak egy kis puhatolózás:

• Puhatolózás arról, hogy…khm kik is pécsiek? Kezeket fel! :)

• Szelíd puhatolózás arról, hogy felmérjük a „terepet”: hányan is vannak pécsiek és pécskörnyékiek (pontos számadatok hiányában csak saccolni tudunk, hogy mennyi az annyi).

• Érdeklődés, hogy még hány blogger kollegának és kolleginának csillant fel a szeme olvasás közben.

Írjatok nekem a minimalna(kukac)citromail(pont)hu címre, hogy helyszínt, időpontot egyeztessünk!

VKF! 17. forduló - Saláta-bár

MINDEN NAPRA 1 SALÁTA!

A héten minden egyes nap ettem salátát (egyszer reggelire, másszor desszertnek, aztán főételnek, előételnek vagy csak úgy), de nem bántam meg, mert

1. a saláta nemcsak egészséges és finom, hanem sokféleképpen előállítható (tehát a saláta szó hallatán nem kell rögtön a zöld lapulevelekre gondolni ám!)
2. kijelenthetem, hogy saláta módjára is lehet tudatosan étkezni, a sok-sok vitamin mellett a fehérje- és szénhidrátszükséglet is biztosítva van
3. ezzel meg is adtam a módját első VKF (Vigyázz! Kész! Főzz!) nevezésemnek, melyet ezúttal Dolce vita hirdetett meg (mi is az a VKF?)
   

Haladjunk csak sorjában. Az első pontból következik a második. Éppen azért, mert számtalan hozzávaló közül csemegézhetünk, nem kell hanyagolnunk belőle kedvenc hús-, hal-, vagy gyümölcsfélénket sem, sőt egyes esetekben szénhidrátbomba válhat az amúgy fogyókúrás salátából (ha tésztával vagy kenyérkockákkal gazdagítjuk).

Ezek kombinációjaként számomra 7 féle salátakategória létezik, melyek közül legkevésbé a húsosat és a tésztásat preferálom, a többi feltétel nélkül bármikor jöhet. Bármikor, azaz akár minden nap. Persze ez nem lehetséges, mert „kiccsaládom” nem eszi a salátát, így kénytelen voltam a recepteket 1 főre hangszerelni.

zöldség	KALÁBRIAI SALÁTA
zöldség + hús	FEKETEERDŐ SALÁTA
zöldség + hal	KEFÍRES TONHALSALÁTA
zöldség + tészta	CAPRESE TÉSZTASALÁTA
zöldség + kenyér	PANZANELLA SÜLT PARADICSOMOS ÖNTETTEL
zöldség + gyümölcs	MÁLNÁS-MOZZARELLÁS SALÁTA
gyümölcs	GYÜMÖLCSSALÁTA RÉTESKOSÁRKÁBAN JOGHURTÖNTETTEL

A salátához öntet is dukál, sőt az öntet és a fűszerezés a saláta lelke. Azonban a variációk száma itt már nem egyenlő a végtelennel, de meglehetősen széles: használhatunk átlagos ecetet, vörösborecetet, fehérborecetet, balzsamecetet, olivaolajat, citromlevet, majonézt, mustárt, paradicsomos öntetet, és ezek kombinációit, a megfelelő fűszerekkel.

Következzék tehát mind a 7 kategória 1-1 jeles képviselője, azok, amiket én szeretek.

YUM-YUM Blog Award

Nagyon jól esett Szintia kedvessége: a Mennyei Mannán nekem ítélt egy YUM-YUM Blog Award díjat, mellyel bearanyozta az estémet.

Számos gasztroblogger figyelemre méltó irományait és annál is szebb fotóit követem nyomon, így nem szívesen szorítkoznék egyetlen kollegina kiemelésére. A 3 hozzám ízvilágban (!) legközelebb álló blog és írója következik.

DOLCE VITA mindig be tud csempészni a szobámba egy kis Olaszországot és napsütést, a blogja tele van finom olasz ízekkel, a képei meg csodaszépek, igazi példakép Ő! :)

MIRELLE, akit már akkor is olvastam, amikor még nem volt blogom, sokszor alig néhány sorban oly frappánsan és lényegretörően fogalmazza meg a Nők mindennapjait, hogy igaz, hogy személyesen nem ismerem őket, de szinte az orrom előtt cseperednek fel. A kuglófsütéshez pedig már rég meghozta a kedvem (mely addig fog tartani, amíg az elsőt el nem rontom ;) ).

MASZATKONYHA Zsuzsija hagyományos ételei magukért beszélnek. Én, mint kezdő nagy hasznát veszem, hiszen „egy újszülöttnek minden recept új”. Előnye, hogy semmi extra hozzávaló nem kell, ha kedvem támad sütni-főzni, nem kell rögtön a boltba rohannom.

SZINTIÁVAL kezdtem, Szintiához térnék vissza, mivel 3 a magyar igazság plussz 1 a ráadás. Annyi finom desszert olvasható nála igazi profi fotókkal, hogy dönteni is alig tudok, melyikkel is kezdjem a sort. Illik-nem illik, én bizony visszajutalmazom őt, mert megérdemli.

És köszönöm. :))) Ki is biggyesztem oldalra, hadd lássa minden idetévedő :)

Gondolatokat gurítok

Mirelle üveggolyókat gurított felém, pontosan 44-et, és miután jól megnéztem őket, kirajzolódtak az abc betűi, és annál egy kicsit több is…

…a távolból először csak betűket láttam, hozzá passzoló szavakat. Aztán rögön beugrott valami, valami még a gimiből. Irodalom órán Magdi néni behozta, és megmutatta csak úgy érdekességként József Attila: Szabad ötletek jegyzéke című írását, mely legtávolabb sem tartozik a tananyaghoz. Be kell valljam, ki nem állhattam akkoriban a költőket, sem az agyament verseiket, kivételt csak Ady, József Attila, Radnóti és Örkény István jelentett. És ezzel nyilván nem voltam egyedül. De erre mindenki ugrott. Kölcsön kértük, várólistára kerülve eme alkotást. Na és aki még nem hallott József Attila eme agyszüleményéről, annak elárulom, hogy mi is ez: ez egy megrázóan különös szabad asszociációs írás, melyet a költő Gyömrői Edit pszichológus tanácsára írt a pszichoanalitikus kezelése keretében, valójában egy analitikus napló. Még ma is sokat vitatkoznak azon, hogy van-e irodalmi értéke, vagy csak egy beteg ember látlelete. Az olvasók bekukucskálhatnak az emberi lélek mélyén őrzött, titkos gondolatokba, erotikus fantáziák által gerjesztett képzetekbe, jelenetekbe, emléktöredékekbe. Így nem is csoda, hogy a szocializmus alatt tiltólistára került (kézről-kézre járt körbe kinyomtatott példány, ahogy Magdi néni mesélte). Szinte az egész iromány trágár szavakból, töredékmondatokból áll, amit egy neves költő tollából igencsak (hogyismondjam) érdekes olvasni.
Kedvcsinálónak kiírtam pár példát: dögölj meg (khm rögtön így kezdődik), tehén segge fekete, buta mint egy f*sz, vén k**va, kitaposom a beledet, hülye állat, megfogtam anyám p***ját és nem fokozom, mert nem bírná a nyomdafestéket, azaz a blogbetűket. Akinek felkeltette az érdeklődését, itt letöltheti és elolvashatja, és megbizonyosodhat róla, hogy József Attila valóban kezelésre szorult, mert elméje bomlott volt.

Szóval ez ugrott be, hogy nekem is hirtelen jött gondolatokat kellene közzétennem, majd amikor közelebbről is megvizsgáltam őket, körvonalazódtak bennem Mirelle életének meghatározó szösszenetei, a számára fontos és oly sokat jelentő személyek (mint pl az überédes Nők), tulajdonságok, tárgyak, gondolatok. Tehát nem csak a hasára ütött és ami épp eszébe jutott, azt leírta, hanem kissé átgondolva közelebb engedett magához. És most rajtam a sor:

a = alkalom (mellyel mindig élni kell)

á = álmodozás (ébren, nyitott szemmel a jövőről), államvizsgák, szám szerint 5 (mikor mááár???)

b = barna (a kedvenc színem, a rózsaszín mellett)

c = capoeira (a legjobb)

cs = csikis, csakazortó :D

d = dr. H. T.

dz = dz-vel nem kezdődnek szavak!

dzs = dzsámi (különös vonzódás az iszlám vallás iránt)

e = egyiptom (talán nem marad örök álom)

é =értelem és érzelem kettőssége

f = fűrész (a legjobb horror)

g = gitár (~om a sarokban támasztotta a falat évekig)

gy = gyerek („nem vagyok már gyerek!” bárcsak ne kéne ezt oly sokszor hangoztatnom…)

h = harmónia (ömagammal), habzsi-dőzsi (amikor ezt meghallom, mindig elröhögöm magam)

i = igazit várva, isztambul…óoóóó isztambul

í = ítélethozatal

j = joggyakorlaton a nyáron és „kituggya”…

k = koktél (egyéb alkohol kizárva), kontaktlencse

l = lakás (saját, majd, egyszer)

ly = …

m = monopoly („húdeszerettem”), málna ja és mini

n = nőuralom az irodában, napocska az óvodában :)

ny = nyugalom szigete

o = optimizmus

ó = óriási késésben általában

ö = ördög ügyvédje (látni kell)

ő = őrlődés

p = pina colada, pillangó hatás

q = quasi (kvázi) jogi személy (megártott az elmúlt hét)

r = riválizálás és rokonszenvezés

s = seszínű

sz = szőke voltam és leszek

t = tündérmanó (in memoriam N.)

ty = tyúkhúslevesnél csak a marha jobb

u = utazás, de mikor?

ú = útravaló a buszozáshoz min. ½ liter ásványvíz

ü = ügyvédjelölt egyszer talán

ű = űrhajósképző állt és áll a gimi mellett :)

v = vk (szeptemberben), változásbejegyzés (júl. 1-től elektronikusan, és juppi megtanultam)

w = waffel (avagy gorfi)

x = xsandra

y = …

z = zöldet utálom

zs = zsidók deportálásával foglalkozó könyvek (dr Nyiszli Miklós: dr Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban túlmutat Anne Frank naplóján)

Persze a sorok között olvasni tudni kell…

Köszönöm Mirellétől az érdeklődést, engem Mennyei Manna, Millie, Starfokker, Mithrile és Ildinkó érdekelne.