Tegnap is az Árkádot jártuk egész délután, és nem volt ez másképp ma sem. Kánaááán, főleg így vizsgák után róni a boltokat, felfedezni álmaink ruhadarabját, majd hazavinni. Persze nincs mindig szerencsém, de tegnap (és ma) az volt: ruha, öv, táska, papucs, szandál…valahogy mindenből találtam kedvemre valót, juppijé :)
Szóval tegnap nagyon elszaladt az idő, és a pizza után már belénk sem fért volna semmi, főleg nem egy ekkora kalóriabomba. De ma…ma beültünk az Árkád felső szintjén levő Gelati sárga pihe-puha puffjaiba, és fel sem álltunk addig, amíg mind magunkba nem tömtük az utolsó szénhidrátegységig az előttünk álló csodát. Ennél már csak kiválasztani volt nehezebb a finomságot, mert a Gelatinak nemcsak finom, de bő választékuk van fagyikból, kávékból, koktélokból, reggeli szendvicsekből. A profiterol az ottani kedvenc! Ezúttal tudtuk, hogy fagyikelyhet akarunk, na de igen ám, melyiket is a sok közül? Én személy szerint mindet megettem volna szívesen ránézésre, valójában azzal az eggyel alig küzködtem meg. Megjelent tehát az ezalkalommal fehér (néha citromsárga, narancs, rózsaszín) inges pincércsaj, segítőkészen, és mindenekelőtt türelmesen próbált instrukciókat adni a hozzá társult tapasztaltabb pincérsráccal együtt. Mire nagy nehezen ráböktem a karamellás kehelyre, újból választanom kellett, hogy milyen fajta fagyit óhajtok: kávé, tiramisu, kókusz és joghurt-mandarin lett belőle, összehangolván a karamellás sziruppal és a karamellizált mandulával, melyből túl sok került a kehelybe, azok nagy részét ott is hagytam, pedig irtó finik voltak. És a tetején a tejszínhab, hmmm!
Szóval tegnap nagyon elszaladt az idő, és a pizza után már belénk sem fért volna semmi, főleg nem egy ekkora kalóriabomba. De ma…ma beültünk az Árkád felső szintjén levő Gelati sárga pihe-puha puffjaiba, és fel sem álltunk addig, amíg mind magunkba nem tömtük az utolsó szénhidrátegységig az előttünk álló csodát. Ennél már csak kiválasztani volt nehezebb a finomságot, mert a Gelatinak nemcsak finom, de bő választékuk van fagyikból, kávékból, koktélokból, reggeli szendvicsekből. A profiterol az ottani kedvenc! Ezúttal tudtuk, hogy fagyikelyhet akarunk, na de igen ám, melyiket is a sok közül? Én személy szerint mindet megettem volna szívesen ránézésre, valójában azzal az eggyel alig küzködtem meg. Megjelent tehát az ezalkalommal fehér (néha citromsárga, narancs, rózsaszín) inges pincércsaj, segítőkészen, és mindenekelőtt türelmesen próbált instrukciókat adni a hozzá társult tapasztaltabb pincérsráccal együtt. Mire nagy nehezen ráböktem a karamellás kehelyre, újból választanom kellett, hogy milyen fajta fagyit óhajtok: kávé, tiramisu, kókusz és joghurt-mandarin lett belőle, összehangolván a karamellás sziruppal és a karamellizált mandulával, melyből túl sok került a kehelybe, azok nagy részét ott is hagytam, pedig irtó finik voltak. És a tetején a tejszínhab, hmmm!
Violettám pedig tiramisus pudingos-fagyit evett (pontosan nem emlékszem a nevére), kicsit csalódás volt tiramisu-ügyileg, helyesebb lett volna ugyanis a vanília elnevezés: 2 vaníliagombócot belepottyantottak hideg vaníliapudingba (szerintem inkább sodó volt az), díszítésként rányomtak egy „csöpp” tejszínt 4 babapiskótával. És hopp. Ebbe mi a tiramisu? A piskóta? Félreértés ne essék, finom volt. Csak nem az, ami.
Én meg elégedetten ültem a kelyhem mögött, nyugtázva, hogy igen, jól döntöttem. Fotóztam is, mint jó blogger, pincérsrácok oldalt besorakoztak egymás mellé, és figyelték, hogy valaki nagyon meghülyült a 3-as asztalnál…de ez ezzel jár, nem baj.
És még egy picit hadd kínozzalak titeket, íme közelebbről is a karamellás fagyikehely:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése