2008. december 21., vasárnap

Kakaós zabpelyhes keksz


3 hét után végre holnap hazamegyek. :) Home, sweet home. Már várom. Előtte még egy borzalmas vizsgát kell túlélnem, aztán én is belevetem magam a karácsonyozók sűrűjébe, mert hát eddig nem nagyon kapott el az életérzés karácsonyt illetően, nem is csoda ennyi vizsga közepette. És majd én is sütök: hókiflit, mézeskalácsot és fahéjas csillagot :)
Addig is itt van ez az eredendően Ízbolygótól származó recept, kissé másképp, ezúttal kakaóval. (ja és nem, nem ezt fogjuk majszolni karácsonykor, csak most ehhez találtam képanyagot a gépen).

hozzávalók

26 dkg zabpehely
8 dkg liszt
5 dkg őrölt mogyoró
17 dkg vaj
2 ek méz
10 dkg aszalt áfonya
csipet fahéj
fél tk sütőpor
1 tojás
kevés tej
holland kakaó

elkészítés

A hozzávalókat összedolgozom masszává. Annyi kakaópor megy bele, hogy kicsit megszínezze, ehhez mérten annyi tej, hogy ne legyen teljesen kemény a massza. Sütőpapírral bélelt tepsibe kanalazom, ellapogatom, majd betolom a 180 fokos sütőbe. 15 perc és kész is.

Előző próbálkozásom: zabpelyhes-áfonyás keksz

2008. november 2., vasárnap

VKF! 20. forduló - Bő lére eresztve


A magyar levesevő nemzet. Kiváltképp a mi családunk, melyet mi sem bizonyít jobban az, hogy apa, megérkezvén 1-1 külföldi nyaralásból azt mondja, hogy neki Magyarországból ha más nem is, de a leves az hiányzott. Én meg meg sem tudnék lenni leves nélkül huzamosabb ideig, legeslegelső igazi, azaz nem poralapú étel, amit főztem, no az leves volt: Tündi-leves, melyet csak azok kóstolhattak, akik akkoriban, a gimiben közel álltak hozzám. Szabadalmaztatnom kéne, jól megfér együtt a halászlékocka a spagettitésztával és a krumplival (meg sok minden mással, ez amolyan mindent bele leves). Azóta kifinomultabb lettem, bár a mai chowder levest is, amit az Éviktől kapott Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyvből lestem, összeházasítottam a vörös sügérrel, ha már VKF, akkor szabadon szárnyalhat a gasztrofantázia, ugye.

A chowder(francia szó, jelentése: üst, bogrács) egy zöldségekkel gazdag leves, amit a könyv "amerika" fejezetében találtam, azért lényegesen több egy egyszerű levesnél: laktató egytálétel, ha kenyérrel eszik. Az egyszerű hozzávalók mellett a főzés menetének köszönhetően válik telt, finom ízvilágúvá: a zöldségeket puhára kell párolni még mielőtt felöntenénk vízzel.

Chowder vörös sügérrel

hozzávalók

2 ek olivaolaj
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb, 1/2 nagyobb zeller
2 fehér paprika
1 piros húsú paprika
2 krumpli
10 dkg zöldborsó
3 paradicsom
1 tk szárított kakukkfű
1 babérlevél
2 ek petrezselyemzöld
5 tk vegeta
bors
2 vörös sügér filé

elkészítés

1. Az olajban puhára párolom a hagymát és a fokhagymát.
2. Beleteszem a felkockázott sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, a sárga és a piros húsú paprikát. 10 percig főzöm, amíg minden megpuhul.
3. Hozzáadom a krumplit, a zöldborsót, a paradicsomot, majd felöntöm 7 dl vízzel.
4. Ízesítem kakukkfűvel, babérlevéllel, petrezselyemzölddel és borssal.
5. Felforralom, és hagyom főni 30 percet.
6. Az előre felkockázott és besózott halfilét egy külön serpenyőben pár percig sütöm, majd átlapátolom a levesbe az utolsó 10 percben.

2008. október 11., szombat

Epres mascarponekrémmel töltött éclair (eckler) fánk

képet készítette: Nosalty
rendezte: miniMálna
fotosoppolta: Nosalty és miniMálna (mégis szörnyen néz ki (: )



A gbt-n meglepő nagy és osztatlan sikert aratott az éclair fánk vizualitása mellett könnyedsége miatt, és nem utolsó sorban az ultrakönnyű, gyümölcsös, nem túlzottan édes benne rejlő töltelékének köszönhetően.

Kicsit utánanéztem: égetett/forrázott tésztából készül (épp, mint a kedvencem, a profiterol) mely elnevezések közül a forrázott tészta a tészta készítésére, az égetett tészta elnevezés a magas hőmérsékleten való sütésre utal. Ennél a tésztánál különösen fontos a megfelelő nyersanyagarány pontos betartása, és azok felhasználási sorrendje.

Az Eckler fánk hosszúkás formájú, ízesített tejszínhabbal vagy vaníliakrémmel töltött, a tetején csokibevonattal ellátott könnyed sütemény. Ahogy Okostojásnál olvastam, nem lehet tudni, hogy a francia éclair-ből, ami villámot jelent, hogyan lett Eckler, főleg, hogy éklernek ejtik.

A receptre Macinál lettem figyelmes, másikat felesleges lenne kipróbálnom, mert bevált. Nála látható az is, hogyan néz ki a nyers tészta a sütőlapon, mert az én képem Pécsen maradt a laptopon, jee.

ÉCLAIR FÁNK
hozzávalók

2,5 dl tej
6 dkg vaj
1 csipet só
12,5 dkg liszt
4 tojás
+ a kenéshez 1 tojás sárgája és 1 ek tej

A pontosan kimért tejet, vajat és sót felforralom, majd állandó keverés mellett hozzáadom a lisztet, és addig sűrítem (resztelem), amíg az edény falától el nem válik a tészta.
Átteszem egy tálba a tésztagombócot, és kicsit hagyom hűlni (nehogy tojásrántotta legyen belőle, mint ami majdnem előfordult velem), majd egyenként mixerrel hozzákeverem a tojásokat.
A nyers tészta képlékeny, sima és nyomózsákkal formázható. Én csillagalakú nyomócsőbe tettem, és kb 8 cm hosszú csíkokat nyomtam a sütőpapírra.
Tejjel elkevert tojássárgájával bekenem a tetejét, majd betolom a sütőbe 200 fokra 20 percig, majd visszaveszem a hőmérsékletet 180 fokra, további 10 percet hagyva a tésztának. Kikapcsolt sütőben hagyom kihűlni a fánkokat. A kisült tészta üreges szerkezetű, így félbevágva könnyen tölthető. Például ezzel a könnyedén gyümölcsös mascarponekrémmel, így:

EPRES MASCARPONEKRÉM


hozzávalók

25 dkg mascarpone
15 dkg eper
2 csomag vaníliás cukor

A friss vagy a felolvasztott fagyasztott epret pépesítem botmixerrel, összekeverem a mascarponéval és a vanilincukorral.

Rumos-mazsolás gesztenyekrémleves

(a képért köszönet Nosalty-nak)
((megj.: az amúgy barnás színű leves csak a fényviszonyok miatt sárga.))


Közkívánatra feláldozom magam a gasztronómia és a blog oltárán (ezt majd csak a B.Zs.Gy. bánja és a témavázlat) és publikálom az első pécsi gbt nagysikerű és kevésbé nagysikerű, általam vitt fogásait még ma, hogy Taen első krémlevese ne várasson oly sokat magára, pláne ne az én hibámból, és Starfokkert se csigázzam tovább.

A gesztenyekrémleves ötlete hihetetlen mód egyik szobatársam hatására vált valósággá. A találkozó épp kapóra jött, hogy az általa emlegetett gejl levest kipróbáljam, ami szerintem nemhogy gejl nem lett, hanem egyenesen finom, bár nem osztja mindenki a véleményem. Pl. Ő szerint deszertnek jobb lenne (azaz levesnek nem állta meg a helyét) és odébb is tolta. No de gasztroblogger társaim a receptet követelik, ez azért jelent valamit :)

A dicsőség Doctor Peppert illeti, mert ő bukkant rá erre a receptre, én csak egy csöppet változtatnék rajta, mégpedig a cukor- és mazsolamennyiséget csökketve. Sőt, az egyenest el is hagyható, aki nem szereti, az magába a rumot is belelöttyintheti a levesbe, aki meg azt sem szereti, az... :)

hozzávalók
25 dkg gesztenyepüré
8 dl tej
2 ek cukor
1/2 csomag vaníliás pudingpor
1 csomag vaníliás cukor
1 dl rum
7 dkg mazsola

A mazsolát rumba áztatom minél több ideig.
Simára keverem egy kis tejben a pudingport a cukorral, majd az összes tejjel felforralom. Forrás után belemorzsolom a felolvasztott gesztenyemasszát, majd pár percig főzöm. A rumos mazsolát érdemes étkezés előtt beletenni, hátha nem mindenki szereti, illetve a gyerek miatt is.

GBT pécsi módra, először


A nagysikerű pesti GBT-t reprodukálandó gyenge kísérletet tettem egy október eleji, pécsi gasztrobloggereket összefogó találkozó megszervezésére. Gyenge, mert mindössze 4-en voltunk az előzetesen felmért 8-as létszámhoz képest. Ugyanez viszont nem mondható el a kellemes társaságról és a kitűnő étkekről. Tanulság: nincs mindenki számára megfelelő időpont, valamint meg kell ismételni a gasztro blogger találkozót. :)

Mindenki legyen ott vasárnap pontban 4-kor a Szántó koli előtt. Ki késik? Pont aki ott lakik (legközelebb nyugodtan mondjátok a portásnak, hogy miniMálnát keresitek ;) Röpke bemutatkozás (később az is kiderült, hogy Starfokker békákat boncol, Taeni az évfolyamtársam a jogon, Nosalty Bécsbe jár bővíteni amúgy sem kicsinyke gasztrokönyvtárát) után felmentünk a társalgóba (ahonnan képzeljétek azóta elvitték a kanapét, pedig le sem ettük :D ), majd megtelt az asztal mindenféle, többnyire édes fiomsággal. Miután felállítottuk az ételek ésszerű elfogyasztási módját, a sorrendet, a saját készítésű rumos-mazsolás gesztenyekrémlevesemmel indítottunk, melyet Starfi sósságai követtek.

Igen, a cukortúltengéstől az erősebb nem egyetlen képviselője, Starfokker mentette meg a girls powert hihetetlen ízletes mondhatni tapasaival. Személyes kedvencem a garnélás-szezámmagos pirítós volt, abból akár az egészet egymagam el tudtam volna pusztítani, de akkor még előttünk állt a megpróbáltatások java. Starfi továbbá Görögországra emlékeztető olajbogyós-chilis fetakrémmel és üdítően citromos uborka-avokádó salátával vette le a lábról kicsinyke hölgykoszorúnkat. Mindhárom recept egyhelyen.

Aztán jött a sütiáradat: már meg nem mondom, milyen sorrendben, de végigettük Nosalty csokimázas liszt nélküli diós kuglófját, melyet csupán 1-2 fogam bánt :D , mely a termoszból köntött még meleg, sűrű forró csoki kíséretében maga volt a búfelejtő hideg őszi napokra (persze aznap úgy tűzött a nap, hogy Nosaltynak meg is gyűlt a baja a fényviszonyokkal fotózás közben).

Taeni gigantikus elzászi almaboros (ezesetben almaleves és fehérboros) tortáját már 1 nappal a találkozó előtt elkészítette, hogy a tetejét borító zselé szállításbiztos legyen. Biztos, ami biztos alapon, hogy el is fogyjon, 4 gigaszeletetre vágta.

Ki ne hagyjam az epres mascarponekrémmel töltött éclair (eckler) fánkomat, mely igazán jó választásnak bizonyult, miután Taen a levesemből nem ette meg a mazsolát.

Mindnégyen reméljük, hogy legközelebbi, előreláthatólag november 16-án (vagy 23-án) tartandó kicsit beszélgetős-zenehallgatós, ámde nagyonevős GBT-nkre a többi pécsi is csatlakozik hozzánk. A helyszín fixen marad a Szántó kollégium C/2 társalgója.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, Nosaltynak külön a fotókat, Starfinak pedig a műanyagtányérokat. :)

Nosalty beszámolója: itt
Taeni beszámolója: itt
Starfokker beszámolója: itt

2008. október 3., péntek

Megfűszerezte a lelkemet

Igen, mióta kolilakó lettem, nincs időm a főzés mellett az írásra, de még a blogolvasásra sem. Rég volt ekkora meglepetésben szerencsém: épp a náthától haldokolva, alváshiánytól holtfáradtan görgettem üveges szemmel lefelé a Fűszer és Lélek blogot, hogy bepótoljam az utóbbi hetet, mikoris azt hittem már megártott a 40 órás ébrenlét: a blogfejlécem virított ott középen. És Eszter engem ajánlott. No meg a blogomat :) Ingyen társkeresési hirdetés, csak nekem, csak most. Köszönöm :) Főnyeremény ugyan nem vagyok, de a többi igaz :D

2008. szeptember 28., vasárnap

Lángos-party (lángos c2 módra)

Balázsék felvetették a nagy ötletet: mi lenne, ha kedd este hagyományteremtő lángospartit csapnánk, de úgy kollektíve, az egész szint. Tök jó, tök jó, lelkesedtem, pont, mint Stahl Judit: Enni jó! című könyvében a pizzánál: együtt sütünk, közben beszélgetünk, borozgatunk, juppi :) (helyhiány miatt páran kiszorultak a konyhából a társalgóba, ennyit az együtt sütésről, khm). Aztán: mit is sütünk? Lángost? Na nee! Persze csak egy pasi, aki azt se tudja, mi a különbség dagasztás és kelesztés között (bár ahogy észrevettem a lányok sem ;) ) képes kitalálni olyat, hogy kollégiumi körülmények között kelt tésztát süssünk.

Aztán rá kellett jönnöm kedden, hogy a kollégiumban minden lehetséges: élesztő felfuttatása (minek az), dagasztás (nincs dagasztókarunk és kenyérsütőgépünk, de még egy óriási tálunk se), és kelesztés (nincs idő rá) nélkül életünk első lángosa mind elfogyott, igaz, voltunk rá elegen.

A kolilángos receptjét azért leírom, de felhívom a figyelmet, otthoni sütéshez inkább a klasszik lángosreceptet használjuk, ami majd ide is felkerül, ha otthon lángosozni fogunk. Ez a recept pedig azoknak hasznos, akiknek nincs se gépük, se idejük. Vagy nagyon éhesek.

hozzávalók

2 nagy doboz kefir
4 tojás
2 friss élesztő
2 ek só
2 kg liszt
2 ek olaj

A kefirt, a tojást, az élesztőt és a sót összedolgozzuk a liszttel egy nagy tálban úgy, hogy a lisztet valaki fokozatosan adagolja. Kézzel imitáljuk :) a dagasztást, pár percet várunk, majd meleg, bő olajban kisütjük az amőba- és busóformájú nyomi lángosokat. (Ügyelve, hogy egyik se égjen szenessé a beszélgetés alatt, és gyűjtsünk össze minél több tányért, amire a lángostornyokat építjük, különben a kályha mögé esnek).

Jövő héten gulyás-party! Plakát a c2 konyhában, a legeldugottabb sarokban :D

2008. szeptember 27., szombat

Azoknak, akik Pécsről írnak



Dönteni kellett, mert közeleg a következő hétvége. Dönteni kellett, mert sajnos nem létezik olyan nap, ami mindenki számára ráérős lenne. Remélem, akik most majd nem tudnak eljönni, azok ott lesznek a következőn.

Tehát az első pécsi GBT...
  • időpontja: 2008. október 5. 16:00
  • helye: Pécs, Szántó Kovács János utca 1/C (a Szántó koli)
Mindenki belátása szerint hozhat ételt, italt, hideget, meleget (mikró, sütő van, lehet melegíteni). Evőeszközt, tányért és poharat csak korlátozott számban tudok biztosítani.

További részletek e-mailben. A címemet tudjátok. Hogy miért dobja vissza a leveleket, azt meg én nem tudom.

A plakáthoz utólagos engedelmetekkel felhasználtam 1-1 fotótokat, ugye nem sért szerzői jogot? ;)

2008. szeptember 22., hétfő

Brokkolikrémleves




A múlt heti zúzós hidegben az erasmusos litván srácom, látva, hogy majd megfagyok a kiskabátomban, megjegyezte, hogy neki szinte melege van. Hehh. Én viszont csak a forró brokkolilevesem után éreztem olyat, hogy talán mégsem válok jégkockává. Furcsa ezt írni szeptemberben, de lesz ez még így sem.

hozzávalók

1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb krumpli
40 dkg brokkoli (1 fej)
7 dl húsleves
1 dl tejszín

Kevés vajon megpirítom a hagymát, fokhagymát, majd rádobom a krumplit és a rózsáira szedett brokkolit. Felöntöm a húslevessel (alaplevet lehet csinálni kockából is), majd puhára főzöm a zöldségeket. Botmixerrel homogénné keverem, majd a tejszínnel lágyítok rajta.

Lehet sajtot reszelni bele, ezesetben én pirított fenyőmaggal és bagettel ettem. Finom!

2008. szeptember 19., péntek

Korfu - az ízek tengerén

Most, hogy beköltöztem a koliba, végetértek a Szántó napok, és megismertem az erasmusos diákjaimat, kezdek visszatérni a régi kerékvágásba. Tehát végre összefoglalhatom a Korfun töltött nyaralás gasztronómiai élményeit is.

A gyros-on, szuvlakin (citrommal és oregánóval ízesített rablóhús), görög salátán, tzatzikin és baklaván túllépve, amiket mindenki ismer, inkább csak azokra a specialitásokra szorítkoznék, amelyek számomra is az újdonság erejével hatottak. Természetesen mindegyikről gyors fotó is készült.

Azt írja az útikönyv, hogy
Kavosz hotelek, diszkók, bárok és szupermarketek zsúfolt egyvelege, ahol főleg a pezsgő éjszakai életre és a napozásra vágyók érzik jól magukat. Úgy, mint én :) Ennyi szórakozóhelyet egy rakáson még nem láttam, az a hely egy diszkóváros, tele angol fiatallal, az idősebb korosztály messziről kerüli Kavost. Ami azt illeti, ez meg is mutatkozik Kavosz arculatán, a gasztro-vonal nem túl erős: a mekitől kezdve, a Fish&Chips-en át, a Subwayig van ott minden. Azért nem mulasztottam el megismerni gasztronómiai, történelmi és kultúrális oldalát sem Korfunak, csakúgy, mint egy jó turista. És gasztroblogger. Aki tradícionális görög falvakat, népviseletbe öltözött öreg néniket, hangulatos épületeket, és múzeumokat akar látni, annak bizony fel kell kerekedni. Így tettünk mi is 4 nap erejéig: autót béreltünk, hogy bejárhassuk egész Korfut délről indulva a keleti parton fel északra, majd nyugaton vissza. 1 napot szenteltünk Korfuvárosra, fél napot Lefkimire, és további 1 napot a festői Paxos-Antipaxosra.


Lefkimi és mi :)



Kerkyra - Korfutown



kék lagúna - ez nem fotosopp, tényleg ilyen türkizkék a tenger!

Földrajzilag az errefelé található kék lagúna mellett legjobban Sidari tetszett, aki tervez Korfura nyaralást, az szerintem oda menjen, nem fogja megbánni.


Sidariban a Canal D'Amour
csodaszép tenger-formálta homokkő sziklák (kép vhonnan a netről)
A legenda szerint, ha egy szerelmespár átúszik ezen a csatornán, akkor örökre együtt maradnak

Aki pedig éjszakáról éjszakára bulizni akar és bevállalja a napi 3 órás alvást, mert látni akarja a szigetet is, annak Kavos tökéletes választás. :D Utána hazamentünk kipihenni a nyaralást.

Kavos at night


Mivel ez egy gasztroblog, nem pedig útikönyv, rátérek a lényegi mondanivalómra, pedig ódákat tudnék zengeni, annyi még az élmény.

Korfu ételeli éppúgy a néhai hódítóktól (velenceiek, angolok, törökök) erednek, mint ahogy ők alakították ki a falvak arculatát és az ódon házak stílusát is. Persze a görög gasztronómia mellett.

Az előételek közül a halikrából készült
taramosasalátát, a jól ismert tzatzikit és görög salátát, valamint a juh- vagy kecsketejből készült sajtot, a fetát érdemes megkóstolni. A korfui esten, ahol népviseletbe bújtatott lányok unott képpel próbálták eljárni a zorbát, a girosz mellé ettük a tzatzikit. A Paxos-Antipaxosi hajókirándulás során kikötöttünk Paxos fővárosában, Gaiosban, ahol az idegenvezető ajánlatára betértünk egy kellemes étterembe/tavernába, és itt nyílt alkalmunk megkóstolni a dolmadészt.



dolmadesz
- darált hússal és rizzsel töltött szőlőlevél


Ugyanitt rendeltünk még stifadot, melyet Kicsivú nemrég készített el,
keftedest és kleftikot is, melyek a legismertebb ételek közé tartoznak. Mindegyikhez köretként járt sültkrumpli is. A kleftikot illetően meglepődtem, mert nem erre számítottam: az útikönyv szerint zöldséggel szervírozzák, itt ennek ellenére csalamádét hoztak ki. Hüpp-hüpp.

stifado
- kicsi, édes hagymákkal és szegfűszeggel ízesített marhahús, mely a mi pörköltünkhöz hasonlatos


keftedes
- fokhagymás paradicsomszósszal felszolgált húsgolyók



kleftiko
- fehérborban párolt bárányhús zöldséggel



Kirándulás közben bizony megéhezik az ember, főleg még ha okosodik is, így miután Korfutownban, a sziget fővárosában a régészeti -, ázsiai-, és bizánci múzeumot és a régi erődöt is megnéztük, kijárt a jól megérdemelt ebéd. Érdekességként egy olyan tavernára esett a választásunk, ahol az útikönyv szerint a híres angol író, Gerald Durrell is elköltötte egykor egynéhány vacsoráját. Nagy nehezen megszületett a döntésünk: muszakát ( moussaka ), pastitsio-t , és sofrito-t rendeltünk, és feltünően gyorsan meg is kaptuk. A közös képen bal kéz felől látható a muszaka, középütt a sofrito, jobboldalt a pastitsio.

bal: muszaka - rakott padlizsán
közép: sofrito - borjúhús fokhagymás-borsos mártásban fehérborecettel
jobb: pastitsio - darált húsból és tésztából sütött, bechamelmártással tálalt korfui specialitás

És a nagy-nagy kedvencem, a tenger gyümölcsei tál, amit egy olyan pincér hozott ki, akiben Heath Ledger reinkarnálódott :) szőke fürtökkel megspékelt görög srác. Az étlapok igen sokféle halat (le se tudtuk fordítani az angol megfelelőjét, a stockfish-en és a tuna-n kívül mást nem ismerek), puhatestüt (mint pl az oktapus - polip) és kagylót tartalmaznak, de megízlelhetjük a garnélát és a homárt is. Az én gyönyörűséges tálamon rendkívül jól elkészített garnélarák nézett velem farkasszemet, polip és hal (elfelejtettem, hogy miféle).

tenger gyümölcsei tál

Desszertet nem nagyon ettünk, felsorolásképp: baklava, loukoumades és mandolato nevezetű finomságok és még sok más közül válogathatunk, ha belénk fér.

A görögök nemzeti itala, az ouzo és a metaxa. Ouzo finom ananászlével. Mythos sör nem is jó, annál már csak a makedón sör volt rosszabb.

Elvonatkoztatva az éttermektől, és még gasztro-vonal: voltunk halpiacon is, melyről összeállítottam egy mozaikot. Jó lett volna vásárolni valamit, aztán jól megfőzni/sütni/grillezni, de még arra sem volt időm, hogy aludjak.


halpiac

A giga-rákot nagyban is megmutatom:




Jó kis nyaralás volt ez, még úúúgy maradtam volna!


Kali orexi! (jó étvágyat!)

2008. szeptember 13., szombat

Fahéjas vörösboros szilvakrémleves



Ezt a levest még nyaralás előtt főztem, amikor még senki nem gondolt az őszre, a maga 19 fokával és némi esővel. Ma visszavonhatatlanul beköszöntött. Hűvösebb időben el tudom képzelni langyosan, mínuszhoz közeli hőmérséklet esetén még több vörösborral, de akkor még jéghidegen esett a legjobban.

Gourmandula receptjében brandy dukál a vörösbor mellé. Nem tudtam eldönteni, hogy a szekrény tetején talált 2 féle brandyből melyik az, amelyik nekem kell. Nos mire oda jutottam volna, hogy belelöttyintsek pár kupicányit, a bőség zavarától inkább kihagytam ezen mozdulatot: megkóstoltam, és úgy volt tökéletes, ahogy.

Ja, igen. És hogy mik azok a fura fehér pöttyök? Kissé sűrűnek találtam, így visszatettem melegedni a már kész levest a tűzhelyre, hogy higítsak rajta. Most már tudom, ezt nem kellett volna, azaz talán nem így kellett volna. Kicsapódott a hő hatására a joghurt. Mi másért vált volna az addig homogén leves pöttyössé? Az ízén ez mitsem változtatott.

Jótanács: ha nem érezzük elég édesnek a forró levest, akkor se tegyünnk bele még több cukrot, mert hidegen sokkal édesebbnek ízlik.

hozzávalók

1 kg szilva
8 dl víz
2,5 dl cukor (ez nem jól hangzik, de az eredeti recept cup-ban adja meg a mennyiséget)
1 fahéjrúd
1/4 tk fehérbors
csipet só
1 dl vörösbor
1 pohár joghurt

Előkészítem a szilvákat: félbevágom, kimagozom.
A cukrot karamellizálom, felöntöm 1 dl vízzel (vigyázat, felcsap a forró gőz!), majd megforgatom benne a szilvákat. Aztán jöhet a többi víz.
Sózom, borsozom, belerakom a fahéjrudat is. Beleöntöm a bort, majd hagyom, hadd forrjon egész addig, amíg a szilva puha nem lesz. Amikor megpuhult, kiveszem a fahéjrudat.
A joghurthoz hozzámerek pár kanál levest, elkeverem, majd így öntöm hozzá a leveshez folyamatos keverés mellett. Pár másodperc, és már kész is.

2008. szeptember 8., hétfő

Gyömbéres mentatea

Megfáztam. A hangszálaim nem viselik kifejezetten jól, ha 24 órán keresztül nonstop klimatizált helyiségben vannak. Nagy nehezen elhitettem a korfui orvossal, hogy márpedig a teljes némaságtól engem csak a kalcium ment meg. Aztán sorba jött a Neo citran, a Strepsils (Mebucaint Kerkyra lakói nem ismerik) és 2 féle szirup. Itthon még rosszabb lett a helyzet a hazaút során kapott újabb klímabomba után, melyet forró mentateával kompenzáltam.

A gyógyteákról és általába vett teákról annyit, hogy nem ápolunk közelebbi viszonyt. Na nem azért, mert ezt én csináltam, de tényleg nagyon finom, a filteres teák a nyomába sem érnek: igazi menta-és gyömbérízű.

3 hét alatt, amíg nem voltam otthon, a cserepes fűszernövényeim úgy megnőttek, hogy alig ismertem rájuk. A menta még virágba is borult, szóval tüntetőleg eléálltam egy ollóval, és jól megcsupaszítottam. 1 nagy marék friss mentalevelet beleraktam a teakészítős bögrém megfelelő részébe (anya vette, és akkor nem hittem volna, hogy érdemben valaha is használni fogom; szóval úgy néz ki, hogy a szimpla bögréhez beleillő lyukacsos kerámiatégely is tartozik), leöntöttem 1 bögrényi forró vízzel, reszeltem bele egy kevés gyömbért, hogy a hatás még üdítőbb legyen, 2 ek mézzel édesítettem. A citromot már túlzásnak találtam, de nem elképzelhetetlen, hogy ne kerüljön bele. A mentaleveleket távolítsuk el, ha már szép barna (teára hajazó) színe van. Állapotomra tekintettel melegen szürcsöltem, de jövő héten jégbe hűtve fogom, ha tényleg visszajön a nyár.

2008. augusztus 12., kedd

VKF! 18. forduló - Különleges túrósok


A VKF! nevezésem alapjául szolgáló tócsnit, mely sűrű palacsintatésztára hasonlít, gombával és hagymával van tele, valamint 1-1 vaskos húsdarabbal, tavaly nyáron ettem először a joggyakorlatomon. Már azt hittem, hogy ezentúl mindig tócsnira éhesen kell kivárnom, amíg eljön a következő nyár a maga joggyakorlatával, mikoris M-.mel eszünkbe jutott az a zseniális ötlet, hogy akár el is kérhetnénk a receptet ügyvédnőtől. Otthon ugyanis hiába nyúltam serpenyőhöz, nem tudtam összehozni a tócsnit ügyvédnő módra.

Nem találtam el azt az ízt (túl krumplis) és állagot (túl ropogós lett) sem. Ízének titka a fehérbors, szerecsendió és az, hogy nincs benne krumpli; állagának pedig a TÚRÓ, vkf! fordulónk témája. Attól olyan puha, könnyed.

Továbbfejlesztve kakas (és nem kacsa!) mellel töltöttem meg, mert csak ez volt itthon, de sertéskarajjal képzelem el. Konzerves gombát szeleteltem bele, de friss csiperkét álmodtam oda.



Kakasmellel töltött gombás túrótócsni

hozzávalók

annyi hússzelet, ahány tócsnit szeretnénk, mondjuk 6
1 nagyobb cukkini
1/2 kg túró
10 fej csiperke gomba
2 tojás
1 fej hagyma
5 fokhagyma
2 marék petrezselyemzöld
vegeta
fehérbors
szerecsendió
liszt

A húst vékonyra kiklopfolom (az enyém összeugrott), sózom, bedörzsölöm fehérborssal és szerecsendióval, majd kevés olajon puhára sütöm, félreteszem.
Egy viszonylag zsenge, de nagyobb cukkini két végét levágom, megmosom és héjastúl egy nagyobb lyukú reszelőn lereszelem. Hozzáadom a túrót, a felkockázott gombát, a tojásokat, a hagymát, belezúzok fokhagymát, az apróra vágott petrezselymet. Erősen fűszerezem vegetával, fehérborssal és szerecsendióval.
Annyi lisztet teszek hozzá, hogy ne follyon. Legyen olyan, mint a hígra sikerült nokedlitészta (ezt ügyvédnő mondta így, számomra rejtély, hogy akkor pont milyen is az, de tapasztalatom szertint, ha túl sok lisztet teszek bele, akkor lisztízű lesz, ha keveset, akkor a kisült tócsni nem lesz megfelelő állagú).
A húst a masszába forgatom, megpróbálom bevonni vele, majd valahogy szétesés néljül, 2 lapáttal belerakni az olajba.
Tehát bő, felforrósított olajban kanalazom a tetszőleges nagyságú tócsnikat. A kanalat időnként beolajozom, hogy ne ragadjon.
Hidegen a legfinomabb!

2008. augusztus 10., vasárnap

Arról, hogy mit csinálok a következő 3 hétben


NYARALOK.

Jövő héten a Balatonon fogom koptatni a tó körüli bicikliutat, egy kis buli, egy kis pihi.

Augusztus utolsó 2 hetében Korfu szigete és gasztronómiája vár felfedezésre. :))) Internetközelben napi szinten leszek, mert szülőket haladéktalanul tájékoztatnom és nyugtatnom kell e-mailben, hogy még egyik helyes görög macsó sem rabolt el, így továbbra is őket boldogítom.

A VKF! idején épp a Jón tengerbe merülök, a napsütést élvezem egy nyugágyon (szigorúan napernyő nélkül és egy jéghideg koktéllal) vagy nagy szigetkörúton kanyarodom Korfu szerpentinjei között, így VKF pályaművem a mai napon már elkészült (igen, ezúttal csak 1 lesz, Ízbolygó), bejegyzést időzítve posztolom, ügyvédnőnél joggyakorlatom utolsó napját holnap fogom taposni (kedden irány Balaton), kicsit aggódom, hogy szeptemberi vizsgá(i)mra hogyan és mikor fogok felkészülni, és itt az ideje, hogy elkezdjek pakolni. Két bőröndbe: egyik megy a Balcsira, másik Korfura (hiába, bőröndnek is születni kell ;) ). Épphogy lesz fél napom itthon, hogy kimossam a Balaton vizét a bikinimből. A jó nem jár egyedül :)

2008. augusztus 9., szombat

Kutyából szalonna nem, de sonkából málna lesz!


Azaz lett :)


Zsunak szeretném megköszönni az ide vonatkozó informatikás tanácsokat, nélküle nem jöttem volna rá, hogy a képnek van forráskódja is, amit szimplán helyettesíteni kellene egy fotosoppban jól megszerkesztett sonkamentes képpel, de a sonka alatti tányért megtartva.





Mithrilének és Szintiának pedig hálás vagyok, rendkívül gyors segítőkészségről és jószándékról tettek tanúbizonyságot. Tegnap kértem sonkaeltüntetésben segítséget, és estére már mindketten, szinte egy időben küldték is a gyönyörű blogfejléces tervezetüket. Annyira jól esett! KÖSZÖNÖM! Majd valahogy meghálálom, de nem hiszem, hogy lenne bármi, amiben többet tudnék náluk. Lásd: Mithrile organizing oldala, és reading list-je.


Mithrile tervezete:

A tányért helyett málnakupac, ami belelóg a tányér kivágása miatt megszakadt vonallal elhatárolt keretbe. Jó ötlet! :)






Szintia tervezete:

Szintia miután eltüntette a tányért, a megszakadt vonalat folytonossá tette, mintha ott sosem lett volna tányér :) és a régi miniMálnás képet odabiggyesztette jobb oldalra, hogy csinosan belelógjanak a gyümölcsök a keretbe. És valahogy szerintem tükrözte a szedret, mert az eredeti képen csak 1 szeder van :) és el is forgatta pár fokkal mindkét szedret, úgy, hogy a málna nem dölöngél, csúúcs, tetszik!




Murphy törvénye, hogy időközben én is elkészültem a saját ízlésemnek megfelelő fejléccel. Amikor feltűnt, hogy a lányok elküldték a sajátjukat, akkor épp az üres tányérra (amiről leszerkesztettem a sonkát) kerestem valami odavalót. Példának okáért málnát vagy valamilyen málnás ételt. Mithrile viszont megajándékozott egy kupac málnával, ami pont tányérravaló fekvésű. :)






Az én tervezetem:

Sonka kivág, satíroz, stb, maradványokat tüntet, ecsettel fest, stb, de aprólékos precizitással! (még így sem tökély, de elmegy a tányér) A régi miniMálna fejlécet beilleszt 3 (!) darabba szedve, mert különben takarták volna egymást.


Ééés megszületett a nagy mű, igen, a gép dolgozik, az alkotó pihen... :D





2008. augusztus 8., péntek

3 oszlopos megújulás


Megújultam :)

Hihetetlen, megcsináltam! Kisebb-nagyobb bökkenők és a tegnapi rááldozott napom árán, de itt az új miniMálna! :))) Tegnap délután aki miniMálnát szeretett volna olvasni, azt a nagy fehér semmiség várta. Történt ugyanis, hogy bejegyzésestül, sablonostul eltűnt minden, az irányítópult is megzavardott, folyton hibát írt ki, már azt hittem, hogy itt a vég, meghalt a blogom, kellett nekem ugrálnom, ugye. Nem sok érzés rosszabb annál, mint amikor az ember alkotni szeretne valamit, és helyette csak hazavág mindent. Azonban a nagy bosszankodások közepette nem adtam fel eredeti célomat, a 3 oszlopos sablont. Fejlődéstörténet következik, feszültség feloldása természetesen a végén.




A régi miniMálnás blogarculattal nem volt semmi bajom, magaménak éreztem, azonban egyetlen változtatáson törtem már régóta a fejem: a 3 oszlopos sablonon, mégpedig a régi, jól megszokott miniMálnás külsővel, ugyanis azt imádtam: egyszerű, lekerekített formavilág, színvilága mégis egyedi. Szintia megadott egy linket, ahonnan efféle html-kódokat lehet letölteni. Az egyetlen, de szinte a lehetséges lagnagyobb probléma pedig az volt, hogy az oldalfejlécre nem töltődött be az általam feltöltött málnás kép, így hát elkezdtem kutakodni a net útvesztőiben, hogy magam oldjam meg a problémát:

Ha nem olyan fontos a design, akkor itt egy rendkívül egyszerűen használható eszköztár segítségével saját magunk hozhatunk létre 2 vagy 3 oszlopos sablont, csak annyi a dolgunk, hogy megadjunk néhány alapvető információt: a blog URL címét, a nevünket, blogszolgáltatónkat, stb. Én odáig jutottam, hogy megadtam a blog háttérszínét, de állítólag számos funkcióval ezt fokozhatjuk.

De ha elég türelemmel és idővel rendelkezünk, akkor akár egy többlépcsős folyamat eredményeként, követve Vin részletes utasításait, bele is nyúlhatunk blogunk html szerkesztőjébe, természetesen előzőleg elmentve a régi sablont, hátha valami hiba csúszik a gépezetbe. Mint nálam :) és én nem mentettem el a hozzáadott elemeket tartalmazó sidebar-okat. Örültem nagyon. Ha legalább eredményes lett volna, akkor ette penész, de így…most sóvárgok utánuk. Maga az oldal elég klassz, összeszedett, van itt minden, ami szem-szájnak ingere a feedektől kezdve, a pingeken át, a widgetekig.

Fontolva haladva tovább a 3 oszlopos sablonok ( three column template) evolúcióján, lehetőségünk van egy az egyben letölteni a hőn áhított sablonunkat, a blogspotos „beépített” sablonok mintájára tervezett három oszlopos template-et kiválasztva. Én a rounders 2-vel próbálkoztam, mert a régi sablonomat nem szerettem volna megváltoztatni, de hát ugye a fentebb említett hiba miatt gyorsan odébb is álltam.

Találtam olyan sablont is, ami pont olyan lekerekített, mint amilyenre vágytam: Neo template névre hallgat, Ramani, a tervező azonban szemmel láthatóan félti az oldala sablonját képező template pontos mását nyilvánosságra hozni, így kiszúrja a szemünket egy ilyennel, aminek az oldalfejlécébe szintúgy nem lehet képet feltölteni, sőt baloldali sidebarokat kapunk a beígért jobb helyett. Hehh.

Néhány nem szokványos sablon található itt blogspotra.
További 20 nagyszerű blogsablon itt.

Már-már kezdtem feladni. Nem tetszett egyik sem. Mire megtaláltam a (most már merem mondani) abszolút kedvenc blogszerkesztős blogomat, mely soksoksok tippet és trükköt ajánl-kínál blogspot felhasználóknak. Mint én :) Az előbb említett Vinhez képest átláthatóbban, rendszerezettebben, letisztult formában, mégis töménytelen információáradattal egy-egy témán belül. Azaz nem csak 3 oszlopos sablonokhoz ad segítséget, iránymutatást, linkeket, hanem minden más blogolással összefüggő témában.Peter Chen, a kínai, vagy inkább japán az én megmentőm. Először nem volt szimpatikus az oldal, túlzottan kaotikus állapotok látszottak uralkodni. Alapvetően 5 programozó palettáját ( Stavanger, Ramani, Isnaini, Thur és a final sense) mutatja be nagyon részletes útbaigazítást adva, szóval lehet válogatni bőségesen, példaoldalakkal tarkítva.

És innen jutottam el végleges állomásomhoz, a final sense oldalra, ahol gyönyörűbbnél gyönyörűbb (web)sablonokat lehet vásárolni. Potom 50-100 ajróért. Persze a kivétel itt is erősíti a szabályt, akad pár ingyen elvihető darab. Tematikusan elrendezett témákat találunk a bal oldalon, ahol a gasztroblogger szeme megpihen. Na min? A food and drink csoportosításon. :) Természetesen magamhoz hűen nehéz volt a választás, ha értenék hozzá, akkor összeeszkábálnék több sablonból egyet, mindegyikből kiragadva 1-1 számomra tetsző momentumot: formavilágot a sonkásból, a 3 oszlopos elrendezést ebből a kávésból, színt a sonkásból és a régi blogomból, képet szintúgy a régi blogomból, és vonalvezetést ebből a csészésből.

Mivel nem értek a programozáshoz és nem beszélek html nyelven, így beértem ezzel, amit láthattok A rostán végülis a sonkás került át, amiből „csak” a sonka nem tetszik, egyébként elképzeléseimnek megfelelő. Próba a miniMálna főoldal indexes mellékoldalán, okulva abból az esetből, hogy a sidebarok elvesztek, nehogy más is eltűnjön. Ok, siker. Élesben pedig kudarc. A képernyőn fehérség, más semmi, irányítópult folyton mindenféle errorokat és mistake-eket ír ki. Komolyan elkezdtem aggódni, hogy itt a vég. Megjavíthatatlan végelgyengülés és kóros elmeállípot, élt 3 hónapot. Hát mit ne mondjak nem jó érzéssel feküdtem le aludni, és ma reggel valami csoda folytán újjászülettünk. :) Laptop bekapcs, gondolkozik, hogy írjon-e a japcsi Peter csingcsungnak, hogy HELP! Nem, előtte még egy próba. És akkor jött az isteni szikra: átállítom englishre a vezérlőpultban a nyelvet, hogy valósághűen be tudjam kopírozni csingcsungnak a hibaüzeneteket. Újra szerkesztem a html-t. És SIKERÜLT! Huhhhh yeaaaaaahh. :D Minden poszt megvan, 3 oszlop is, a szép-s-új design grátisz, mert azt nem terveztem be, csupán a régi-pórias miniMálnát szerettem volna 3 oszloposítani.


Ami még hátra van:
  • azt a nagydarab sonkát olyan szívesen venném, ha egy vállalkozó kedvű, felsőfokú informatikus végzettséggel rendelkező (vagy legalábbis computerzseni) segítőkész önkéntes eltávolítaná helyettem onnan fentről, és betenne némi málnát. Vagy bármit, csak ne egy ekkora húsdarabbal kelljen szembenéznem minden belépéskor :) mert nem vagyok nagy húsevő típus, inkább közelítek a vegákhoz, mint a ragadozókhoz.
  • és a sidebarok tartalmát elkezdem lassan megtölteni tartalommal.
  • és bejegyzésenként beállítani a betűtípust, mert szétcsúszott méretügyileg.

További, NEM blogspotos ingyen letölthető 3 oszlopos blogsablonok:
Magyar nyelven szinte semmit nem lehet találni e témakörben, de ha beírjuk a keresőbe ezt: 3 column template , akkor még számtalan lehetőség közül mazsolázhatunk.


2008. augusztus 6., szerda

Szilvás lepény


Múlt héten egyszer csak azt vettem észre, hogy gasztroblogger társaim többsége a szilvát választja alapanyagul süteményéhez, mártásához hús mellé, fagyihoz. Aztán a zöldségeseknél és a szuper-hipermárketekben is folyton a szilva került a látóterembe. Amikor pedig már otthon is csak a szilva lebegett a szemeim előtt a konyhapulton, rájöttem, hogy ennyi jel nem lehet véletlen. Eljött volna a szilvaszezon? Nekem eddig a szilva, csakúgy mint a szőlő, az őszt jelentette. De ha már ennyiszer szembetalálkozunk, hát legyen, legyen a szilváé a főszerep :) Tehát a konyhamegvonás függőségi tüneteit enyhítendő és a konyhapulton roskadozó szilva- és szőlőmennyiséget csökkentendő céllal bevonultam a konyhába és sütöttem. A megmaradt tojásfehérjéből habcsók kerekedett/kanyarodott, attól függően, hogy épp hogyan sikerült kinyomnom a habzsákból.


Azért hálás feladat nálunk a sütés, mert anya nem süt, apa meg szeret mindent, ami édes. Így elég nagy az esély rá, hogy ami a végén kisül a dologból :) , és ehető, az el is fogy. Ez a szilvás lepény viszont nem csupán ehető volt, hanem nagyon finom is, így 2 szelet híján az egészet megettem egyedül (persze nem együltő helyemben, hanem időben elosztva arányosan, a nap végére, ami a bevitt kalóriamennyiségen mégsem változtat). A többiek nem voltak elég gyorsak. Ennyi. :) A szilva édes levet engedett, amitől a lepényünk szaftossá változott. Pont olyan volt az íze, mint a menzán, de ezúttal jó értelemben. A péntekeket nem csak a hétvége és a buli miatt vártam, hanem a péntekenként mindig visszatérő babgulyás (vagy egyéb tartalmas leves) és kelt tésztás menza miatt is. :)


26 cm átmérőjű kapcsos tortaformában sütöttem, a tészta vékonysága miatt a mennyiség arányosan növelhető.



hozzávalók


1,25 dkg friss élesztő

1 dl langyos víz

15 dkg finomliszt

5 dkg teljes kiőrlésű liszt

2 tojás sárgája

1 ek vaj

4 tk cukor

csipet só

½ tk fahéj

tetejére

10 szem szilva

pár szem szőlő

cukor

fahéj


A langyos vízben és egy csipet cukorban felfuttatom az élesztőt. A többi hozzávalóval összegyúrom, kinyújtom a tésztát akkorára, hogy a kivajazott, kilisztezett tortaformában egy kis széllel tudjam elhelyezni. ¾ - 1 órát pihentetem, hadd keljen meg. A kimagozott, felezett szilvákat a megkelt tésztára fektetem. Szőlőt is szórtam a szilvák közé, és a lepény szélét is díszítettem vele. Meghintem cukorral és fahéjjal a lepény tetejét, majd 180 fokon ¾-1 órán keresztül sütöm.


Mirelle receptje alapján.


2008. július 27., vasárnap

Zöldcitromos padlizsánsaláta

Hogy eleget tegyek kreatív blogger címemnek, ma délelőtt alkottam egy kicsit. Feltett szándékomban állt a padlizsán megháziasítása. Kontaktgrillen már a múltkor megmakacsolta magát, és odassült, odatapadt a grillhez, kiszáradt, és ízre sem ragadott magával. Amikor Dolce vita felfedte a padlizsán krémességének a titkát, adtam neki még egy esélyt, és melegen ajánlottam, h nehogy odasüljön megint, mert szintén a kukában fogja végezni.

Kellemesen csalódtam benne, mert tényleg krémesre sül a padlizsán, ha nagyobb darabokban hagyjuk. Ez azt jelenti, hogy 3 cm-es szeletekre kell karikázni. Én a 3 cm vastag karikákat még feleztem, hogy mégse legyenek olyan nagyok. Amiket pedig negyedeltem, azok kiszáradtak, szóval legközelebb csak felezni fogom a karikákat.

Maga a saláta pedig ízekben gazdag, köszönhetően a fokhagymának, a zöldcitromnak és a pirított magvaknak.

hozzávalók

1 padlizsán
olívaolaj

bors
1 gerezd fokhagyma
fenyőmag
tökmag
1 zöldcitrom
petrezselyemzöld


elkészítés

Az olívaolajat elkeverem egy kis sóval és borssal, majd a felszeletelt, ám hámozatlan padlizsánt megforgatom benne. Előmelegített kontaktgrillen az összes oldalát megsütögetem (kezdve a héjas felével) addig, amíg puha nem lesz.
Közben száraz teflonos serpenyőben megpirítom a fenyőmagot és a tökmagot (A tökmag durrog), a fokhagymát lereszelem.
A megsült padlizsándarabokra borítom a magvakat és a fokhagymát, meglocsolom a zöldcitrom levével, majd összekeverem. (pár szelet lime-ot rakok a salátába arra az esetre, ha nem lenne elég savanyú, hogy lehessen utólag is locsolni).
Petrezselyemzölddel díszítem. (Én meg is ettem)