2008. szeptember 28., vasárnap

Lángos-party (lángos c2 módra)

Balázsék felvetették a nagy ötletet: mi lenne, ha kedd este hagyományteremtő lángospartit csapnánk, de úgy kollektíve, az egész szint. Tök jó, tök jó, lelkesedtem, pont, mint Stahl Judit: Enni jó! című könyvében a pizzánál: együtt sütünk, közben beszélgetünk, borozgatunk, juppi :) (helyhiány miatt páran kiszorultak a konyhából a társalgóba, ennyit az együtt sütésről, khm). Aztán: mit is sütünk? Lángost? Na nee! Persze csak egy pasi, aki azt se tudja, mi a különbség dagasztás és kelesztés között (bár ahogy észrevettem a lányok sem ;) ) képes kitalálni olyat, hogy kollégiumi körülmények között kelt tésztát süssünk.

Aztán rá kellett jönnöm kedden, hogy a kollégiumban minden lehetséges: élesztő felfuttatása (minek az), dagasztás (nincs dagasztókarunk és kenyérsütőgépünk, de még egy óriási tálunk se), és kelesztés (nincs idő rá) nélkül életünk első lángosa mind elfogyott, igaz, voltunk rá elegen.

A kolilángos receptjét azért leírom, de felhívom a figyelmet, otthoni sütéshez inkább a klasszik lángosreceptet használjuk, ami majd ide is felkerül, ha otthon lángosozni fogunk. Ez a recept pedig azoknak hasznos, akiknek nincs se gépük, se idejük. Vagy nagyon éhesek.

hozzávalók

2 nagy doboz kefir
4 tojás
2 friss élesztő
2 ek só
2 kg liszt
2 ek olaj

A kefirt, a tojást, az élesztőt és a sót összedolgozzuk a liszttel egy nagy tálban úgy, hogy a lisztet valaki fokozatosan adagolja. Kézzel imitáljuk :) a dagasztást, pár percet várunk, majd meleg, bő olajban kisütjük az amőba- és busóformájú nyomi lángosokat. (Ügyelve, hogy egyik se égjen szenessé a beszélgetés alatt, és gyűjtsünk össze minél több tányért, amire a lángostornyokat építjük, különben a kályha mögé esnek).

Jövő héten gulyás-party! Plakát a c2 konyhában, a legeldugottabb sarokban :D

2008. szeptember 27., szombat

Azoknak, akik Pécsről írnak



Dönteni kellett, mert közeleg a következő hétvége. Dönteni kellett, mert sajnos nem létezik olyan nap, ami mindenki számára ráérős lenne. Remélem, akik most majd nem tudnak eljönni, azok ott lesznek a következőn.

Tehát az első pécsi GBT...
  • időpontja: 2008. október 5. 16:00
  • helye: Pécs, Szántó Kovács János utca 1/C (a Szántó koli)
Mindenki belátása szerint hozhat ételt, italt, hideget, meleget (mikró, sütő van, lehet melegíteni). Evőeszközt, tányért és poharat csak korlátozott számban tudok biztosítani.

További részletek e-mailben. A címemet tudjátok. Hogy miért dobja vissza a leveleket, azt meg én nem tudom.

A plakáthoz utólagos engedelmetekkel felhasználtam 1-1 fotótokat, ugye nem sért szerzői jogot? ;)

2008. szeptember 22., hétfő

Brokkolikrémleves




A múlt heti zúzós hidegben az erasmusos litván srácom, látva, hogy majd megfagyok a kiskabátomban, megjegyezte, hogy neki szinte melege van. Hehh. Én viszont csak a forró brokkolilevesem után éreztem olyat, hogy talán mégsem válok jégkockává. Furcsa ezt írni szeptemberben, de lesz ez még így sem.

hozzávalók

1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb krumpli
40 dkg brokkoli (1 fej)
7 dl húsleves
1 dl tejszín

Kevés vajon megpirítom a hagymát, fokhagymát, majd rádobom a krumplit és a rózsáira szedett brokkolit. Felöntöm a húslevessel (alaplevet lehet csinálni kockából is), majd puhára főzöm a zöldségeket. Botmixerrel homogénné keverem, majd a tejszínnel lágyítok rajta.

Lehet sajtot reszelni bele, ezesetben én pirított fenyőmaggal és bagettel ettem. Finom!

2008. szeptember 19., péntek

Korfu - az ízek tengerén

Most, hogy beköltöztem a koliba, végetértek a Szántó napok, és megismertem az erasmusos diákjaimat, kezdek visszatérni a régi kerékvágásba. Tehát végre összefoglalhatom a Korfun töltött nyaralás gasztronómiai élményeit is.

A gyros-on, szuvlakin (citrommal és oregánóval ízesített rablóhús), görög salátán, tzatzikin és baklaván túllépve, amiket mindenki ismer, inkább csak azokra a specialitásokra szorítkoznék, amelyek számomra is az újdonság erejével hatottak. Természetesen mindegyikről gyors fotó is készült.

Azt írja az útikönyv, hogy
Kavosz hotelek, diszkók, bárok és szupermarketek zsúfolt egyvelege, ahol főleg a pezsgő éjszakai életre és a napozásra vágyók érzik jól magukat. Úgy, mint én :) Ennyi szórakozóhelyet egy rakáson még nem láttam, az a hely egy diszkóváros, tele angol fiatallal, az idősebb korosztály messziről kerüli Kavost. Ami azt illeti, ez meg is mutatkozik Kavosz arculatán, a gasztro-vonal nem túl erős: a mekitől kezdve, a Fish&Chips-en át, a Subwayig van ott minden. Azért nem mulasztottam el megismerni gasztronómiai, történelmi és kultúrális oldalát sem Korfunak, csakúgy, mint egy jó turista. És gasztroblogger. Aki tradícionális görög falvakat, népviseletbe öltözött öreg néniket, hangulatos épületeket, és múzeumokat akar látni, annak bizony fel kell kerekedni. Így tettünk mi is 4 nap erejéig: autót béreltünk, hogy bejárhassuk egész Korfut délről indulva a keleti parton fel északra, majd nyugaton vissza. 1 napot szenteltünk Korfuvárosra, fél napot Lefkimire, és további 1 napot a festői Paxos-Antipaxosra.


Lefkimi és mi :)



Kerkyra - Korfutown



kék lagúna - ez nem fotosopp, tényleg ilyen türkizkék a tenger!

Földrajzilag az errefelé található kék lagúna mellett legjobban Sidari tetszett, aki tervez Korfura nyaralást, az szerintem oda menjen, nem fogja megbánni.


Sidariban a Canal D'Amour
csodaszép tenger-formálta homokkő sziklák (kép vhonnan a netről)
A legenda szerint, ha egy szerelmespár átúszik ezen a csatornán, akkor örökre együtt maradnak

Aki pedig éjszakáról éjszakára bulizni akar és bevállalja a napi 3 órás alvást, mert látni akarja a szigetet is, annak Kavos tökéletes választás. :D Utána hazamentünk kipihenni a nyaralást.

Kavos at night


Mivel ez egy gasztroblog, nem pedig útikönyv, rátérek a lényegi mondanivalómra, pedig ódákat tudnék zengeni, annyi még az élmény.

Korfu ételeli éppúgy a néhai hódítóktól (velenceiek, angolok, törökök) erednek, mint ahogy ők alakították ki a falvak arculatát és az ódon házak stílusát is. Persze a görög gasztronómia mellett.

Az előételek közül a halikrából készült
taramosasalátát, a jól ismert tzatzikit és görög salátát, valamint a juh- vagy kecsketejből készült sajtot, a fetát érdemes megkóstolni. A korfui esten, ahol népviseletbe bújtatott lányok unott képpel próbálták eljárni a zorbát, a girosz mellé ettük a tzatzikit. A Paxos-Antipaxosi hajókirándulás során kikötöttünk Paxos fővárosában, Gaiosban, ahol az idegenvezető ajánlatára betértünk egy kellemes étterembe/tavernába, és itt nyílt alkalmunk megkóstolni a dolmadészt.



dolmadesz
- darált hússal és rizzsel töltött szőlőlevél


Ugyanitt rendeltünk még stifadot, melyet Kicsivú nemrég készített el,
keftedest és kleftikot is, melyek a legismertebb ételek közé tartoznak. Mindegyikhez köretként járt sültkrumpli is. A kleftikot illetően meglepődtem, mert nem erre számítottam: az útikönyv szerint zöldséggel szervírozzák, itt ennek ellenére csalamádét hoztak ki. Hüpp-hüpp.

stifado
- kicsi, édes hagymákkal és szegfűszeggel ízesített marhahús, mely a mi pörköltünkhöz hasonlatos


keftedes
- fokhagymás paradicsomszósszal felszolgált húsgolyók



kleftiko
- fehérborban párolt bárányhús zöldséggel



Kirándulás közben bizony megéhezik az ember, főleg még ha okosodik is, így miután Korfutownban, a sziget fővárosában a régészeti -, ázsiai-, és bizánci múzeumot és a régi erődöt is megnéztük, kijárt a jól megérdemelt ebéd. Érdekességként egy olyan tavernára esett a választásunk, ahol az útikönyv szerint a híres angol író, Gerald Durrell is elköltötte egykor egynéhány vacsoráját. Nagy nehezen megszületett a döntésünk: muszakát ( moussaka ), pastitsio-t , és sofrito-t rendeltünk, és feltünően gyorsan meg is kaptuk. A közös képen bal kéz felől látható a muszaka, középütt a sofrito, jobboldalt a pastitsio.

bal: muszaka - rakott padlizsán
közép: sofrito - borjúhús fokhagymás-borsos mártásban fehérborecettel
jobb: pastitsio - darált húsból és tésztából sütött, bechamelmártással tálalt korfui specialitás

És a nagy-nagy kedvencem, a tenger gyümölcsei tál, amit egy olyan pincér hozott ki, akiben Heath Ledger reinkarnálódott :) szőke fürtökkel megspékelt görög srác. Az étlapok igen sokféle halat (le se tudtuk fordítani az angol megfelelőjét, a stockfish-en és a tuna-n kívül mást nem ismerek), puhatestüt (mint pl az oktapus - polip) és kagylót tartalmaznak, de megízlelhetjük a garnélát és a homárt is. Az én gyönyörűséges tálamon rendkívül jól elkészített garnélarák nézett velem farkasszemet, polip és hal (elfelejtettem, hogy miféle).

tenger gyümölcsei tál

Desszertet nem nagyon ettünk, felsorolásképp: baklava, loukoumades és mandolato nevezetű finomságok és még sok más közül válogathatunk, ha belénk fér.

A görögök nemzeti itala, az ouzo és a metaxa. Ouzo finom ananászlével. Mythos sör nem is jó, annál már csak a makedón sör volt rosszabb.

Elvonatkoztatva az éttermektől, és még gasztro-vonal: voltunk halpiacon is, melyről összeállítottam egy mozaikot. Jó lett volna vásárolni valamit, aztán jól megfőzni/sütni/grillezni, de még arra sem volt időm, hogy aludjak.


halpiac

A giga-rákot nagyban is megmutatom:




Jó kis nyaralás volt ez, még úúúgy maradtam volna!


Kali orexi! (jó étvágyat!)

2008. szeptember 13., szombat

Fahéjas vörösboros szilvakrémleves



Ezt a levest még nyaralás előtt főztem, amikor még senki nem gondolt az őszre, a maga 19 fokával és némi esővel. Ma visszavonhatatlanul beköszöntött. Hűvösebb időben el tudom képzelni langyosan, mínuszhoz közeli hőmérséklet esetén még több vörösborral, de akkor még jéghidegen esett a legjobban.

Gourmandula receptjében brandy dukál a vörösbor mellé. Nem tudtam eldönteni, hogy a szekrény tetején talált 2 féle brandyből melyik az, amelyik nekem kell. Nos mire oda jutottam volna, hogy belelöttyintsek pár kupicányit, a bőség zavarától inkább kihagytam ezen mozdulatot: megkóstoltam, és úgy volt tökéletes, ahogy.

Ja, igen. És hogy mik azok a fura fehér pöttyök? Kissé sűrűnek találtam, így visszatettem melegedni a már kész levest a tűzhelyre, hogy higítsak rajta. Most már tudom, ezt nem kellett volna, azaz talán nem így kellett volna. Kicsapódott a hő hatására a joghurt. Mi másért vált volna az addig homogén leves pöttyössé? Az ízén ez mitsem változtatott.

Jótanács: ha nem érezzük elég édesnek a forró levest, akkor se tegyünnk bele még több cukrot, mert hidegen sokkal édesebbnek ízlik.

hozzávalók

1 kg szilva
8 dl víz
2,5 dl cukor (ez nem jól hangzik, de az eredeti recept cup-ban adja meg a mennyiséget)
1 fahéjrúd
1/4 tk fehérbors
csipet só
1 dl vörösbor
1 pohár joghurt

Előkészítem a szilvákat: félbevágom, kimagozom.
A cukrot karamellizálom, felöntöm 1 dl vízzel (vigyázat, felcsap a forró gőz!), majd megforgatom benne a szilvákat. Aztán jöhet a többi víz.
Sózom, borsozom, belerakom a fahéjrudat is. Beleöntöm a bort, majd hagyom, hadd forrjon egész addig, amíg a szilva puha nem lesz. Amikor megpuhult, kiveszem a fahéjrudat.
A joghurthoz hozzámerek pár kanál levest, elkeverem, majd így öntöm hozzá a leveshez folyamatos keverés mellett. Pár másodperc, és már kész is.

2008. szeptember 8., hétfő

Gyömbéres mentatea

Megfáztam. A hangszálaim nem viselik kifejezetten jól, ha 24 órán keresztül nonstop klimatizált helyiségben vannak. Nagy nehezen elhitettem a korfui orvossal, hogy márpedig a teljes némaságtól engem csak a kalcium ment meg. Aztán sorba jött a Neo citran, a Strepsils (Mebucaint Kerkyra lakói nem ismerik) és 2 féle szirup. Itthon még rosszabb lett a helyzet a hazaút során kapott újabb klímabomba után, melyet forró mentateával kompenzáltam.

A gyógyteákról és általába vett teákról annyit, hogy nem ápolunk közelebbi viszonyt. Na nem azért, mert ezt én csináltam, de tényleg nagyon finom, a filteres teák a nyomába sem érnek: igazi menta-és gyömbérízű.

3 hét alatt, amíg nem voltam otthon, a cserepes fűszernövényeim úgy megnőttek, hogy alig ismertem rájuk. A menta még virágba is borult, szóval tüntetőleg eléálltam egy ollóval, és jól megcsupaszítottam. 1 nagy marék friss mentalevelet beleraktam a teakészítős bögrém megfelelő részébe (anya vette, és akkor nem hittem volna, hogy érdemben valaha is használni fogom; szóval úgy néz ki, hogy a szimpla bögréhez beleillő lyukacsos kerámiatégely is tartozik), leöntöttem 1 bögrényi forró vízzel, reszeltem bele egy kevés gyömbért, hogy a hatás még üdítőbb legyen, 2 ek mézzel édesítettem. A citromot már túlzásnak találtam, de nem elképzelhetetlen, hogy ne kerüljön bele. A mentaleveleket távolítsuk el, ha már szép barna (teára hajazó) színe van. Állapotomra tekintettel melegen szürcsöltem, de jövő héten jégbe hűtve fogom, ha tényleg visszajön a nyár.