2009. december 1., kedd

Fahéjas csillagok



Az előző bejegyzéshez igazodva ez egy újabb kitűnő recept Stahl Judittól, már-már kezdem magam fannak érezni. Pici, omlós kiscsillagok fahéjas illata árad a sütőből, igen, itt a karácsony. Hamarabb, mint gondolnánk.

Előfordul, hogy év közben is gyártok csillagokat, de egy biztos: karácsonykor nem maradhat el. Olyan alapsüteménynek érzem, mint a fenyő alakú mézeskalácsot, a mákos beiglit vagy a hókiflit.




hozzávalók

15 dkg vaj
4 evőkanál porcukor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg liszt
1 evőkanál keményítő
3 vagy több kk. fahéj

elkészítés

1. A vajat kikeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral.
2. Hozzáadjuk a többi hozzávalót.
3. Csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és csinos kis csillagokat nyomunk sütőpapírral kibélelt tepsire.
4. 180 fokon 15 percig sütjük.

Fémdobozban hosszú ideig eláll.

2009. november 29., vasárnap

Toszkán bableves


Ha azt mondom, olasz gasztronómia, akkor legutoljára a leves jut róla eszünkbe, pedig van néhány finom, zöldséggel és persze vitaminnal teli levesféléjük. Toszkán tájakon például ez a kelkáposztás-fehérbabos dívik, már ahogy Stahl Judit azt megírja könyvében.

A nyáron ezt lapozgatva esett erre a választásom: sok zöldség, kevés hús, az is szalonna formájában, ami remekül kikerekíti az ízeket teljes egésszé. Előtte csak a zöldségek reszelésével kell megküzdenünk, de megéri.

Sajnálhatja, aki nem kóstolta meg, pedig megtehette volna. :)

hozzávalók

1 doboz fehérbabkonzerv
10 dkg szalonna
1 fej vöröshagyma
2 répa
1/2 zeller
3 közepes krumpli
1/2 kelkáposzta ( a másik feléből lehet főzeléket főzni)
1 kis konzerv paradicsomszósz
3 gerezd fokhagyma
3 babérlevél

bors
1 kiskanál kakukkfű
1 kiskanál köménymag

elkészítés

1. A babot lecsöpögtetjük.
2. A szalonnát megpirítjuk, kivesszük, félrerakjuk.
3. A kisült szalonnazsíron (hozzáadott olajjal) pár percig kevergetjük a lereszelt hagymát, répát, és zellert.
4. Hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, a laskára vágott kelkáposztát, és felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi.
5. Miután a paradicsomszósz is belekerült, ízesítjük fokhagymával, babérlevéllel, sóval, borssal, kakukkfűvel és köménymaggal.

Tálalás előtt megszórjuk ropogós szalonnapörcökkel. (a képről ez kimaradt, elfelejtettem, na)

forrás:
Stahl Judit: Végre otthon!

2009. október 18., vasárnap

Tiramisu

Érdekes, valamilyen oknál fogva meg voltam győződve róla tudat alatt, hogy én ezt a receptet egykor már publikáltam, méghozzá fotóval. Roppant céltudatosan nyitottam meg a blogomat e recept után kutatva, mikor másodjára is tiramisut készültem csinálni. És sehol nem találtam, csak a fotót a gasztromappámban a gépen. Így újból rákerestem Toma blogjára. Íme a régóta lapuló fotó, és hozzá a receptúra, hogy legközelebb kéznél legyen. (az ú azért hosszú, mert régen úgy gondoltam, ez így autentikus. heh.)

Bűntudat nélkül benyomok egymagam egy ilyen tehénkés tálkával, annyira abbahagyhatatlan.

hozzávalók

250 g mascarpone
3 tojás
200 g babapiskóta
3 dl espresso
1/2 dl rum
3-4 ek. cukor
holland kakaópor

elkészítés

  1. A tojás sárgáját habosra keverem a cukorral, hozzáadom a mascarponét.
  2. Egy másik tálban a tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verem, majd belekeverem a krémbe.
  3. A rumos kávéba mártogatott babapiskótákat egy tál aljába fektetem, majd következő rétegnek rákanalazok krémet, aztán megint piskóta, megint krém.
  4. A krém tetejét megszórom kakaóporral.
  5. Hűtőbe teszem pár órára.

2009. július 3., péntek

Lendület

...ami valahogy elveszett...és ez nem mutat egyenes arányosságot a blog látogatottságával, köszönöm! :) Szégyenszemre én még blogszülinapot sem ünnepeltem :( pedig elmúlt 1 éves a miniMálna. Valamikor a vizsgaidőszakban.

Viszont most nagyon lelkes vagyok, mert végre nekem is van egy Szakácsok könyvém, amit a hobbiszakácsok bibliájaként emlegetnek :) Tehát: új lendület, új blogger template, mert a régit már untam (nem mintha annyit nézegettem volna).

Csomó-csomó beszámolóval tartozom arról, hogy az utóbbi hónapokban miket is gasztronómkodtam. Fotók is csak imitt-amott készültek.

Úgyhogy most lendületesen felsorolom, h kinek a mije landolt az asztalunkon :) (már amiket én lendítettem), csak úgy random:

  • Ízbolygó tejespitéje még tavalyról, elegánsabban nem más, mint a clafoutis, amit itthon rajtam kívül senki sem szeret, na de haladjunk csak tovább, volt ez már máskor is így (amúgy most új követőre találtam: a papám, aki bátran bármiből jól lakik, tényleg. Legyen az akármilyen agyament étel)
  • Cookingstar édes kis semmisége, ami mégis inkább valami: túrótortácska áfonyával. Tavaly nyáron többször is csináltam, isteni! Emlékszem, még az irodába is vittem, és mindenki osztotta a véleményem. Egyik alkalommal le is fotóztam, de rejtegetem, mert Cookingstar-ét úgyse múlom felül. ;)
  • Gabojsza vaníliás kiflije, amit én csak hókiflinek hívok. Karácsonykor percek alatt eltűnt. Nincs karácsony hókifli nélkül! Ha jól emlékszem darált mandula helyett dió került bele. Pompás!
  • Aztán hirtelen eljött farsang és a busójárás. Évivel ügyködtünk azon, h echtefinom csörögefánkokat majszolgathassunk. Végül összejött :) Duende receptje szolgált alapul.
  • Szerintem életében mindenki átéli egyszer az igazi pogácsarecept iránti hajrát. Én is kutattam, kerestem, míg rá nem találtam Ízbolygó best túrópogi ever-jére. Never nem válok meg tőle, az biztos. :P
  • Fűszeres Eszter Baileys tortája mennyei. (ez az a pont, amikor már lehet mindenkinek elege van az ömlengéseimből, de ha egyszer így igaz, na. Nem írhatok mást :D) Ezt is többször legyártottam: miután teszteltem, berobbantam vele egyik közös főzős-kajálós-iszogatós estére, és még a srácok is elkérték a receptjét, h ők ezt majd otthon megcsinálják, mert annyira egyszerű!!! Nemhiába, Eszter címében is olvashatjuk: a hölgyek örömére... :) Tessék vele meglepni az asszonyt! ;)
  • Enikő múltidéző almáspitéjét (azaz a nagymamájáét) a vizsgaidőszakban sütöttem, mert már nem bírtam tovább...süti nélkül (meg amúgy se). Alma helyett meggy került bele. Mondtam már, h imádom a meggyes sütiket? És ez pont olyan, mint az én mamámé is!
  • Utolsó kettő sütiprojectem, ami eszembe jut hirtelen, ezen a héten volt. Szintia mázas meggyes kalácsa igazán látványos design-sütemény, ami nem csak a szemet, de a pocit is gyönyörködteti (tejóég, h jönnek ezek? :S :D )
  • Szintén Szintia konyhájából vándoroltak az enyémbe a sajtos rudacskák. A tetejükre pedig hol szezámmag, hol köménymag, hol sajt került. Buli előtti rágcsa ez, melyet jól elropogtattunk némi ezmegaz (azaz mindenféle drink) mellé.
Ennyi volt a móka mára, zárul Málna recept-tára :D

És ha ezentúl is ilyen lustadisznó leszek, akkor ilyen és ehhez hasonló szösszenetek fogják rögzíteni konyhai csínytevéseimet. Mégis jobb, mintha teljesen hanyagolnám.



2009. június 2., kedd

enoteca corso


Naszoval. Adott volt egy névnap, meg egy vadszerelem a szívem közepéből. Így jutottunk el a pécsi színház jobbján elhelyezkedő Corso felső emeletére.
Egy szó:
CSÚCSGASZTRONÓMIA. A többi képekben: :)

készül az ebéd :)



előétel: kacsamájkolbász mango chutney-val



tengeri süllő fekete rizottóval és kacsamájjal



malaccsászár zöldborsópürével és garnélával

2009. április 20., hétfő

Epres túróhab


Huhú, hogy szalad az idő! :O Legutóbbi bejegyzés 2 és fél hónapja született!! Ezidőalatt kétszer is utaztam: márciusban Erdélyben, áprilisban Rómában jártam, közben bulik, egyetem, jogász napok, most éppen évfolyamdolgozat, következő héttől meg már vizsgaidőszakra készülés. Talán 1-1 új bejegyzés is készül nem egészen önkéntes "számüzetésem" alatt, mert képek azok vannak, már csak írással kell társítanom őket, hogy felkerüljenek ide a blogba.

Április a nagy "együnk ki a fagyasztóból mindent" időszaka (nem úgy, mint a május, ami majd a kétségbeesett evés időszaka lesz, ami a vizsgák és a tanulás stresszéből fakad), abból a célból, hogy a mélyhűtőben árválkodó utolsó csomag fagyasztott gyümölcsök helyét lassan átvegyék az igazi, friss és lédús példányok. Leginkább persze az eperre vonatkozik mindez, lévén, hogy télire tavaly mást nem fagyasztottunk, másrészt meg már hatalmas értett, piros eperszemek mosolyognak ránk a szupermarketekben. Meghökkentő: tavaly május végén már
eperlekvárt főztünk! (Azaz 1 hónap múlva szintén esedékes. Főleg, hogy az utolsó bontott üveget használjuk fel éppen.)

Az utóbbi hetekben több epres finomság is készült, mint például ez az epres túróhab, ami sokkal finomabb mint bolti testvére (na jóóó, az is finom :) )
Kicsit játszottam a színekkel, eredetiben rózsaszínesebben néz ki, pont úgy, mint NoSaltynál
itt. A recept is tőle van (szinténott.)

Aztán lehet kanalazni! ;)

2009. február 4., szerda

Habcsók dióval


Sokan úgy gondolják, hogy a habcsók karácsonyi édesség, azonban az év bármely szakában össze lehet dobni, ha akad a hűtőben maradék tojásfehérje. És ez ugye gyakran megesik, mert a tojásnak csupán a sárgáját kell felhasználni pl. a vaníliakrémhez vagy a fánkhoz. Arra azért ügyeljünk, hogy felhasználás előtt pár órával vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű fehérjével dolgozzunk.

Ez itt alaprecept, de ha kedvünk támad, akkor ízesíteni lehet fahéjjal, kókusszal, vaníliával vagy akár mandulával is. Nálunk nem hiányozhat a tetejéről a dió sosem.

Nigella Lawson olyannyira biztosra megy, hogy ekkora mennyiséghez 2 ek. keményítőt is tesz, én is kipróbáltam, és annyi a különbség, hogy fura íze lesz, úgyhogy nem kell az bele!

hozzávalók

4 tojásfehérje
25 dkg porcukor
annyi egész dió, ahány csók

elkészítés

1. A szobahőmérsékletű fehérjét viszonylag kemény habbá verem.
2. Fokozatosan apránként beleadagolom a porcukrot is.
3. Nyomózsákba (vagy egy kivágott sarkú zacskóba) kanalazom, és sütőpapírral kibélelt tepsibe nyomok karikákat vagy halmokat.
4. A műveletet ha megismétlem, igazán magas habcsókok kerekednek.
5. Minden egyes habcsók tetejére 1-1 diót biggyesztek.
6. 150 fokon legalább fél órát sütöm.

Amennyire könnyűnek tűnik, olyan veszélyes! ;)

2009. február 1., vasárnap

7 dolog rólam

Vicces. Nem káprázik ám senkinek sem a szeme, és ha valahonnan ismerős a cím, akkor elárulom honnan: még októberben söpört végig a gasztrobloggerek között eme kördés. Aztán még egy, meg még egy...ésígytovább. Összvissz 4 körkérdéssel vagyok azóta is adós, ezennel belevágok, leróvom hát tartozásom, hiszen ha mások nem is, a kérdezők biztos kíváncsiak 7 dologra rólam, 1 gyerekkori emlékemre, könyvolvasási szokásaimra (hahá) és függőségeimre (wíí). Na de ne rohanjunk annyira előre, jöjjön ezúttal 7 dolog rólam, mely kördést Sylvia, Lekváros kukta és Zsuzsi repítette felém.

1) A barna mellett a kedvenc színem a rózsaszín. Olyannyira, hogy a laptopomtól kezdve az iPodomon át az esetnyőmig mindenem rózsaszín.

2) Ezalól csupán ruhatáram képez kivételt: volt idő, amikor csupa barnában jártam - egyetem másod- és harmadév. Gólyabálban ugyanis úgy megdícsértek, hogy mennyire jól megy a kék szememhez és akkor még szőke hajamhoz a csokibarna estélyi, hogy onnantól kezdve másba nem is láttak.
Ez odáig fajult, hogy másodév végén hosszú szőke hajamból sötétbarna hosszú (majd mivel gyorsan rájöttem, hogy a szőke jobban állt, barna rövid) lett, és onnantól kezdve senki nem ismert meg. :D Az évfolyamtársaimnak, szomszédaimnak, sőt barátnőimnek is kellett pár másodperc, mire leesett a tantusz, hogy én ÉN vagyok.
Most már lazul a hurok. Barna mellett szerepet kap a fekete, rózsaszín, szürke, lila is (követve az idei divatszíneket rájöttem, hogy jól állnak).

3) Javíthatatlan késős típus vagyok, az a mindenhova utolsó percben indulós, aztán rohanós fajta. Ezt Starfi, Enikő és Petra is meg tudják erősíteni, ugye az első GBT? ;)
Egy darabig jóanyám kordában tudott tartani, gimiből is csak egyszer késtem el 6 év alatt, ellenben minden egyes reggel loholtam odáig, illetve utolsó évben száguldoztam kispolskival: emlékszem, egyszer annyira siettem, hogy 2 mappám is (egyik tele fénymásolt magyar érettségi tételekkel, köszi Ági ;) másik tele a felbecsülhetetlen értékű általam keserves munkával kidolgozott töri tételekkel) a kocsi tetején maradt induláskor és az első adandó alkalommal, a legnagyobb kanyarban levitte onnan a centrifugális erő (vagymi), nekem meg csak a következő rendőrlámpánál jött eszembe, hogy hoppá, valami nagyon hiányzik. Visszatérve a tett helyszínére, már csak a töris mappámat találtam, a magyarosat ellopták (!), újból fénymásolhattam.
És furcsamód mindig megtalálom a "párom": gimiben Borral versenyeztünk, hogy ki tud jobban nem elkésni, mostanság Izára várok néha 1 órát az árkádban (és van, hogy ő vár rám.)

4) Az elmúlt félévben úgy döntötttem, hogy előadások helyett egy ügyvédi irodát látogatok, elmélet helyett gyakorlati ismereteket szerzek.
De hogy is lehetek én ilyen, amikor már BüntiÁgi is megmondta, hogy ez itt (tudniillik Pte-Ájk) nem egy hegesztőtanfolyam, ahol megmutatják a gyakorlatot és már lehet is dolgozni. Itt kemény elméleti oktatás folyik, ezt nem vethetjük oktatóink szemére. Sorry. Ha ezt nem mondja, tuti rá sem jövök, hogy mit is tanulok éjjel-nappal vizsgaidőszakban.
(ezt most csak azért volt muszáj, mert ez a hét vicce: kisfilm itt)

5) Gitároztam. 10 évig. Zeneiskolában, nem rockbandában! Volt Mohács Városi Zenekar, Eötvös koncert, kiállításmegnyitón fellépés duettben, félévente vizsga, házihangverseny, farzsebből kilógó fogkefe és Béla bácsi és Nagymosóczy. Azok a régi szép idők! Egyszer a barbifürdőkádba landolt a gitárnak a nyakán levő "csont", annyira téptem a húrokat.

6) Ha múlt tavasszal nem pályáznak olyan sokan arra az 1 erasmusos Isztambul-helyre, akkormost nem itt vagyok, hanem ott, Isztam-buliban. Máig nem hevertem ki, hogy nem én utazhattam, pedig minden megvolt: ez annyit tesz, hogy szülők beleegyeztek, hogy egyetlen pici lányuk a tálibok és a mecsetek között tengesse mindennapjait 1 éven keresztül.
Hab a tortán: a fiút, aki elnyerte a helyet, még indulás előtt kirúgták az egyetemről. Ollé :/
De ez nem vígasztal: nem kerülhettem közelebb ahhoz a kultúrához, ami már gimi óta vonz (hát ezért jártam annyi "török világ Magyarországon" című versenyre?)

7) Nem csak a török világ vonz, hanem ámblokk az arab világ, éppen ezért: Egyiptomba vágyom! Nílusi hajóutat akarok! Violettával ellentétben (aki már hajókázott a Níluson és december óta még mindig nem láttam a képeit) én nem félnék attól, hogy ha nem a repülő zuhan le, akkor egy terrorista lő agyon :)
Egyiptom, ó Egyiptom...

2009. január 30., péntek

Farsangi fánk

Nem lenne ildomos címként a szalagos jelzőt használnom, mert annak még csak halvány pislákoló jelei mutatkoznak, mintegy szalag-kezdeményként. Igen, a képen látható példányon. A többi fánk abszolút szalagmentes.

Ízre viszont pont olyan, mint amilyennek egy fánknak lennie kell: farsangidéző :) Fánk, forralt bor nekem már-már egyet jelent a busójárással. Ilyenkor megtelik a levegő ezen finomságok illatával, magával ragad a fergeteges hangulat, miközben a részeg busók a máglya körül kólóra vagy huppá cuppára táncolnak. Igen, számomra, ez a farsang.

Busójárás idén: február 19-24-ig. Érdemes vasárnap ellátogatni Mohácsra, közös erővel elűzni a telet, hogy végre kitavaszodjon :)

Addig is még a farsangi időszakban kell sütnöm csöröge fánkot és velencei fánkot, valamint a farsangi fánkot szalagos fánkká kötelező tökéletesítenem. Lehet különórát veszek mamámtól "fánkból".

hozzávalók 11 fánkhoz

50 dkg liszt
5 dkg olvasztott vaj
4 tojás sárgája
5 dkg élesztő
2,5 dl tej
4 dkg porcukor
csipet só
3 cl rum
reszelt citromhéj

elkészítés:

1. Az élesztőt felfuttatom a langyos cukros tejben.
2. A hozzávalókat robotgéppel összedolgozom, 20 percig dagasztom.
3. Lefedve 1 órán át kelesztem.
4. Kb. 2 cm vastagra nyújtom a meglehetősen ragadós tésztát enyhén lisztezett deszkán. 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval fánkokat szaggatok, majd még fél órát hagyom pihenni.
5. A fánk közepére ujjammal mélyedést formázok a lekvárnak, majd bő olajban kisütöm: a "lyukas" felével kezdem, fedő alatt 1 percig, fordítás, újabb 1 perc. Az olaj ne legyen túl forró, mert megég a külseje, belül pedig nyers marad. Ha viszont az olaj nem elég meleg, akkor megszívja magát.
6. Porcukorral hintve, sárgabaracklekvárral az igazi :)

A szalag számomra még rejtély, állítólag a titok nyitja:
  1. a tojás: minél több, annál levegősebb tésztát kapunk
  2. és a dagasztás
  3. ezáltal az olaj tetején úszik a fánk, és fordítás után sem éri el az olaj azt a bizonyos keskeny sávot, emiatt ott fehér marad
Én mindent betartottam, úszott is a fánk és mégsem rajzolódott ki a szalag, csak az egyiken egy picit:


,