Tegnap megkaptam első fizetésemet ügyvédnőtől a szorgos joggyakorlásomért és mentem is intersparba, hogy beszerezzek pár cserép fűszernövényt (bazsalikom, rozmaring és menta), mert még vizsgaidőszakban elhatároztam, hogy márpedig nekem kellenek. Ez a blogírás hozadéka, azt hiszem megfertőződtem a saját fűszernövények gondolatával.
Eddig csak szárított, zacskós formában találkoztam velük, és ez itt a gond: fogalmam sincs, hogyan is kezdjek neki a gondozásuknak, és egyáltalán jó irányban indultam-e el azzal, hogy cserepesen vettem őket és nem mag, palánta, hajtás, csíra vagy "mittoménmi" formájában.
Az interneten már számos oldal körbejárta a témát, mégsem találom őket igazán hasznosnak, így a segítségeteket szeretném kérni. Akinek vannak hasonló tapasztalatai a témában, kérem ossza meg velem!
Jelenleg az erkélyen sütkérznek, és arra gondoltam, hogy még a mai nap folyamán átültetem őket egy nagyobb cserépbe. De egyes oldalak szerint holmi általános virágföld nem elegendő, kellene komposzt, perlit, homok és gyökereztető hormonpor is, másutt meg tőzeget ajánlanak. Jesszus azt sem tudom mik ezek! Végülis nem vagyok kertész, csak egy egyszerű joghallgató, wáá!
További bennem felmerülő kérdések: ha az átültetésen túl vagyok, és ők is átvészelik, akkor
hogyan metszem őket, milyen technikával (csak úgy vágjak le 1-1 levelet, amire épp szükségem van?)
Recepteket illetően még mindig a múlt hétnél tartok. Ezt is a barátnőmbe próbáltam beletömni, mindhiába, mert anya keresztül húzta a számításaimat és vegyes halászlével csábította el Violettát (jha, én is ez utóbbit választottam volna, szóval nem ééér). És edd meg, amit főztél alapon másnap egymagam próbáltam pusztítani a mennyiséget. Ami nem is lett volna baj, de ezúttal kicsit másképp sikerült, mint általában, mert zöldpaprika helyett fehéret tettem bele, hogy ne legyen véletlenül se csípős, és hihetetlen, de fél paprika mennyire meg tudja változtatni az étel jellegét! A receptbe az általam jobban kedvelt zöldpaprikás verziót írom.
hozzávalók
50 dkg sertéskaraj 15 dkg füstölt húsos szalonna 10 dkg csemege uborka 1 fej vöröshagyma 1 gerezd fokhagyma 1 paradicsom ½ zöldpaprika 3 dl húsleves alaplé (ha kockából csináljuk, akkor mindenképp a füstölt ízű leveskockából) kevés liszt só bors fűszerpaprika
A csíkokra vágott szalonnát és a felaprított vöröshagymát megpirítom, felöntöm a húslével, beleteszem a csíkokra vágott húst, az összezúzott fokhagymát, sózom, borsozom. Amikor már kezd puhulni a hús, hozzáadom a felcikkezett paradicsomot és a zöldpaprikát. A végén liszttel besűrítem, hogy legyen szaftja; megszórom egy cseppnyi piros fűszerpaprikával, hogy legyen színe. Legvégül belekeverem a szintén csíkokra vágott uborkát is.
Én apróra tört spagetti tésztával szeretem, tudom, nem a gasztronómia csúcsa, de ha én egyszer azzal szeretem??? :D
Tegnap vettünk egy ilyen Electrolux kerámialapos inox tűzhelyet, ma már üzemkészen várja jobb sorsát a konyhában. Az első főzés-sütés a joggyakorlat (ja, igen, tegnaptól dolgozó nő lettem :) )miatt ugyan még várat magára, remélem már nem sokáig, és hétvégén ki is tudom próbálni. :) Digitális kijelzőjének hála mostantól nem kell folyamatosan figyelni az időt sütés közben, elég, ha a sütési időt állítom be, így a sütő automatikusan kikapcsol a beállított idő letelte után. A sütő elektromos, multifunkciós:
- alsó sütés
- felső sütés
- alsó + felső sütés
- hőlégbefúvás, levegőkeringetés
- grill
- kiolvasztás
Meg a felső 4 főzőzónából 2 bővíthető. Eddig ennyit sikerült kutyafuttában kiderítenem róla. Remélem a tisztítása nem lesz rémálom...
Biciklitúrából fáradtan, nem túl éhesen tértünk haza, és időnk sem volt a terülj-terülj asztalkámhoz, így csak egy kis könnyed gombakrémlevest dobtunk be (amit még hajnalban főztem), hogy aztán újult erővel tovakerekezzünk egy másik irányba, a Csele-patak felé, hogy a Duna nemrég felfedezett aranyszínű homokos strandján süttessük magunkat még szenesebbre.
Fürdeni eszünk ágában sem volt, és én kérek elnézést azoktól, akik másképp gondolkodnak, de az emberi butaság határtalan. Egyeseknek nem elég elrettentő az, hogy több ország mocskát hömpölygeti a Duna egészen Mohácsig (majd tovább), gyárak, hajók, szennyvízcsatornák ürítik a folyóba szennyüket, halak mellett bolhás kutyák úszkálnak a vízben, sőt, a szemünk láttára 3 nagy lovat szőrén megülve vezetnek a hűsítő habok közé a közeli lovardából, akik ott, a vízben végzik nagydolgukat (láttuk!), nem, nem elég ez sem :( A lovaktól nem messze lubickolnak a szülőkkel az apró gyermekek, mit sem törődve mindezzel. Hát kérem, mások vagyunk. De ennyire?!? Én sosem engedném meg a gyermekemnek, hogy bemenjen, azt meg pláne nem hagynám, hogy a lovakkal együtt fürödjenek egy amúgy is überszennyezett folyóban, akármilyen meleg is van. :((( szomorú, de ez van.
Jöjjön most a gombakrémleves:
hozzávalók
50 dkg gomba 2 kisebb krumpli 2 kisebb hagyma 1 gerezd fokhagyma 1,5 l húslevesalaplé 1 dl tejszín bors kakukkfű füstölt mozzarella sajt
elkészítés
Félreteszek 3-4 fej gombát. Olajon megpirítom a kockára vágott hagymát, krumplit, gombát. Mikor már megpuhultak, pépesítem botmixerrel. Felöntöm a húslevesalappal, de kockából is főzhetünk, ha nincs épp a fagyasztóban eltéve valamennyi maradék húsleves. Fűszerezem borssal, kakukkfűvel, a fokhagymát belenyomom. Összeforralom, majd a feldarabolt gombaszeleteket hozzáadom, végül a tejszínt is. Pár percig még főzöm. Tálaláskor megszórom reszelt füstölt mozzarella sajttal, díszítem kakukkfűvel.
A lé nélküli pépesítés az én ötletem, nagy ötlet :) így nem fröcsköl szanaszét a leves, minden krémlevesnél így járok el ezentúl.
Calzone után zabpelyhes kekszet ettünk, mert kell valami édes nekem ebéd után, legyen az gyümölcs, süti, vagy akár cappucino. És egy keksznél jobban mi az, ami túléli a rázkódást és a meleget? :)
Amennyire könnyen elkészíthető, annyira sok változat van rá receptekből. A legtöbb időm azzal ment el, hogy melyiket is válasszam. Fogyj sütivel! könyvben akadt meg a szemem először ezen a kekszen, aztán a bloggerek írásai között kutakodva is többfélét találtam. Az arányok persze mások, mint általában minden ételnél (ezt nem szeretem a főzésben), mindenki másra esküszik. A hozzám legközelebb állót Ízbolygónál találtam meg. Feltűnő különbség, hogy csak a könyvemben írtak hozzá friss gyümölcsöt, máshol ha már gyümölcsöt használtak, akkor aszaltat. Ugyan volt itthon aszalt sárgabarack, de én az igazit jobban kedvelem, így friss áfonya és ribizli ment bele. Aggodalmam beigazolódott, kicsit eláztatta fél nap elteltével, mert mire ettük, már nem volt ropogós, csak miután kisült, de az is lehet, hogy a mostoha körülményeket nem bírta és megszikkadt. Azért még mindig azt mondom, hogy kirándulásra tökéletes!
hozzávalók
25 dkg puha margarin 8 ek méz 22 dkg zabpehely 15 dkg liszt ½ tk sütőpor kevés tej
elkészítés
Összekeverem a lisztet a sütőporral és a zabpehellyel. A margarint és a mézet külön tálban kikeverem, majd alaposan összedolgozom, hozzálöttyintve annyi tejet, hogy ne legyen túl kemény a massza. Végül beleforgatom az áfonyát. Vizes kézzel 16 egyforma golyót formálok, sütőpapírral kibélelt sütőlemezen elhelyezem őket akkora távolságra, hogy még le is tudjam lapítani a golyókat vékony tallérokká. 160 fokra előmelegített sütőben 20 percig sütöm, míg aranysárga lesz.
Készült ribizlis is, de bármilyen más gyümölcsöt tehetünk bele, pl cseresznyét, meggyet is.
Az éjszakai főzésem eredményeképpen calzone és zabpelyhes keksz született, nézzük először a calzonét.
Csütörtökön dögmeleg volt, a hosszú útra olyan harapnivaló kellett, ami nem romlandó, nem csöpög, nem folyik szét, nem válik gusztustalanná, könnyen szállítható, értsd: bírja a bicikli rázkódását (elkövettem azt a hibát, hogy az 5 kritériumból hármat megsértve sárgabarackot is csomagoltam friss gyümölcs gyanánt, és hááát szétfolyott, gusztustalanná vált és nem bírta a bicikli rázkódását a vadregényes tájon, mert mire arra került volna a sor, hogy megegyük, már meleg lekvár kezdett belőle válni).
Viszont az összes kritérium kipipálható a calzone esetében, melyre a XVI. vkfsorán figyeltem fel, többen is azt készítették el pályamű gyanánt, piknikre alkalmas címszó alatt. A calzone nem más , mint félbehajtott pizza, belül jól megpakolva mindenféle opcionális finomsággal. Én a vegasztromániás Nana receptjét szemeltem ki, és csak az első harapás után tudatosult bennem, hogy vega calzonét hoztam össze,de don’t worry, be happy, bizony ízletes volt bármiféle hús nélkül is!
Az egyetlen, de meglehetősen nagy problémám a tészta összeállítása során akadt, ugyanis nem akart sehogysem összeállni rendesen. Csak ragadt, ragadt, ragadt és ragadt. miniMálna pedig csak lisztezte, lisztezte, lisztezte, és lisztezte. Mindhiába szórtam már majdnem dupla mennyiségű lisztet hozzá. Már ott álltam romokban az ugyancsak romokban heverő tészta felett, arra gondolva, hogy ez bizony pillanatokon belül a kukában fog landolni, és akkor beugrott, hogy mások (itt, itt és itt) bizony olívaolajat is adtak hozzá. És igen! Megmentett a végső összeomlástól pár löttyintés olaj. Nem tudom mennyi, de megmentett.
És másnap jóízűen befaltuk őket az egyetlen árnyékos helyre letelepedve, amit közel-s-távol találtunk a cirka 15 km-es odaút során. A három folyó túraútvonalon kerekeztünk Mohácsról indulva, a Duna menti töltésen végig Kölkedig, a Béda-Karapancsa védett területén, mely a Duna-Dráva nemzeti parkhoz tartozik. Útözben meg-megálltunk egy-egy festményre illő tájat megcsodálni...
a Duna egyik nyugis holtága
Mohács a távolból, jól látszik a zöld kupolás fogadalmi templom és a víztározó
...és persze piknikezni. Jobb híján, azaz árnyék híján sajnos nem a tervezett töltésen költöttük el a kis harapnivalónkat, hanem a falu határában egy fa alatt, az út mentén, de így is szuper volt! Külön örültem, hogy minden ízlett kis barátnémnak. :)))
a piknik
Kölkednél átiszkoltunk immáron műúton Sátorhelyig, aholis megtekintettük (és jól leégtünk, de csak a naptól, és nem másképp) a mohácsi csata emlékparkját. Harmadszor jártam ott, de igazán csak most, 21 évesen sikerült megértenem a szimbólumok jelentőségét, és a park nagyszerűségét. Eddig csak egy szép zöldre sikeredett, aprólékos munkával kifaragott kopjafás parkot láttam, kissé giccses kovácsoltvas kapuval, egyedül II. Lajost, Tomori Pált és Szulejmán bácsit felismerve, őket is csak azért, mert a nevüket odabiggyesztették. De az emlékhely megnyílása időpontjának (1976), a bejárat megtört kőkeretének, a bejárat (kapu) kovácsoltvas szerkezetének, a törött rózsabimbónak, a belőle kibuggyanó víznek, a körkörös szerkezetű sétányrendszernek, a haranglábnak, a megdöntött emlékoszlopoknak, minden egyes odaültetett fának, fatípusnak (tiszafa és feketefenyő), a fák számának (400 tiszafa), a kopják elhelyezkedésének, élő fák-holt fák (mint kopjafák) ellentétének jelentősége van, szimbolikus erővel bírnak.
SZIMBÓLUMOK FELOLDÁSA (akit nem érdekel, ugorja át a kisbetűs részt):
Emlékhely megnyílásának időpontja:1976, a mohácsi csata 450. évfordulója
Bejárat megtört kőkerete:a török elnyomás alatt megroppanó magyar gerincet, a soha össze nem érő ívek az összefogás hiányát jelképezi
Bejárat (bronzkapu) kovácsoltvas szerkezete: az emberi vázszerkezetet idézi - az alkotórészek formájukban a lábszárakat, csigolyákat, számukban (28 ezer) a csata, illetve a környéket azután végigdúló törökök áldozatait jelképezi
Törött rózsabimbó: ez egy szökőkút, mely a 3 részre szakadt Magyarországot szimbolizálja
Belőle kibuggyanó víz: a magyarság véráldozatát, könnyeit szimbolizálja
Körkörös szerkezetű sétányrendszer:a megoldatlan magyar gondokat szimbolizálják, hiszen akármerre megyünk, mindig ugyanoda jutunk vissza
Harangláb:apró harangjának minden kondulása az ezen a területen feltárt és megőrzött 5 tömegsírban nyugvók lelkéért, és mindazokért szól, akik az országért és a keresztény világért estek el
Fatípusok: tiszafa a magyar sereget, a feketefenyő a törököket jelképezi
Fák száma:az emlékpark kerítését 400 tiszafa alkotja - körülbelül ennyien nyugszanak az eddig feltárt öt tömegsírban
Kopják elhelyezkedése: ezt 1 mondatban nem tudom elintézni, elég összetett
Élő fák- holt fák (mint kopjafák) ellentéte: a tiszafákkal ellentétben állnak a kopjafák, melyek az elesett katonákat szimbolizálják, a rengeteg kopjafa egyenesen a feketefenyőkhöz, a törökök karjaiba vezet
Na és miután mindezt megfejtettük, elindultunk visszafelé, a tervezett időpontot jócskán túlszárnyalva, mert már benne voltunk a délutánban, pedig már rég a Cselénél kellett volna süttetnünk a hasunkat, és muszáj volt besuvasztani mindezeket egy napba, mert másnapra 1) rossz időd jeleztek, 2) más programunk volt. ;)
Végre eljutottam a calzone receptjéig is:
hozzávalók
PIZZATÉSZTÁHOZ 50 dkg liszt 1 csomag szárított élesztő 3 dl meleg víz 3-4 ek olívaolaj só 1 csipet cukor
Lisztet összekeverem az élesztővel, hozzáöntöm a meleg vizet és az olajat, ízlés szerint sózom, egy csipet sót is hozzáadok, dagasztókarral összedolgozom. A sütőben 35 fokon kelesztem 1 órán keresztül, átgyúrom, 4-be vágom, 20 percet hagyom pihenni.
A kezemmel vékonyra kinyújtom a levegőben, mint egy lángost, úgy, hogy az ujjaim és a tenyerem közé fogom a tésztát, mindkét kézzel. Így 4 kört kapok.
A felkockázott tölteléknekvalót rádobálom az olajjal megkent kör egyik felére rétegesen, fűszerezem, megcsepegtetem a tetejét is olivávaolajjal. Ráhajtom a tészta másik felét, a széleit összenyomkodom, hogy ne bújjon ki belőle a töltelék. A tészta tetejét szintúgy megkenem olajjal, majd sütőpapírral bélelt sütőlapra helyezem a 4 félkör alakú calzonét, ami kettő sütőlapon fér el. Kb. 25 percig 200 fokon sütöm, amíg aranysárga árnyalatú nem lesz.
O-óóó nagyon el vagyok maradva posztolással most ledarálok négyet-ötöt egyszerre. A héten nálunk járt barátnőm, és nagyon meg akartam mutatni neki, hogy én igenis tudok főzni. A legnagyobb ellenségem már rögtön az elején AZ IDŐ lett, csupa nagy betűvel. Versenyfutás az idővel. Hasznos lett volna a Nigella minden esetre című sorozat azonos című epizódját megnéznem, hátha jobban be tudom osztani az időmet. És az időhiány nem csak az előkészületekre vonatkozik, hanem Violetta ittlétére is.
Ott kezdődött, hogy megérkezését megelőző nap óhajtottam mindent megcsinálni: bevásárolni, takarítani és főzni is. Főzni tudom, jobb frissivel, de nem akartam ezzel untatni és különben is. Sűrű volt a program, nem fért volna bele még az is :) Szóval bevásárlás délelőtt (csupán 5 boltot kellett végigjárnom, és így sem kaptam mindent, bosszantó), takarítás egész délután (ááá itt már sejtettem, hogy nem lesz ennek jó vége), főzés este 9-től éjfélig, 4-5 óra alvás, aztán főzés újból, másnap kb 40-45 km lebiciklizése és egy horrorfilm után nem kellett altató.
A főzés két részletben nem a véletlen műve volt, hanem így terveztem. Este (éjjel) megcsináltam a másnapi biciklitúrával egybekötött piknikre (vagy piknikkel egybekötött biciklitúrára…melyik is? Hm….lényeg, hogy a biciklitúra dominált) a calzonét és a zabpelyhes kekszet, hiszen másnap reggel fél 9-re indulásra készen, gondtalan lazasággal már biciklire kellett pattannom, és nem akartam hajnalok hajnalán felkelni, hogy elkészüljek. Aztán végül mégis így lett, mert rájöttem, hogy oké, hogy a túra közepette, megfáradva, kiéhezve, új energiát gyűjtve lekucorodunk egy pokrócra és elfogyasztjuk remekbe szabott (hehe majdnem a kukában landolt, de ekkor ezt még nem sejtettem) költeményemet, de a napnak ezzel még nem lesz vége, este is kell valamit enni otthon. És „azt is én akarooom főőőzni!!!” típusú belső toporzékolással megmakacsoltam magam, és csakazértis felkeltem hajnalok hajnalán (még leírni is rossz,hogy mikor, de legyen annyi elég, hogy korábban, mint ahogy Violettám vonatra szállt, sőt talán még azelőtt, hogy felébredt volna), hogy az aznapi betevő meleg falatunkat összehozzam: gombakrémleves és hentes tokány kerekedett ki a hajnali ténykedésből. Ez nagyon jó választás volt részemről, mert mint korábban beszéltük, még nem evett hentes tokányt, és ahogy utóbb kiderült, még gombakrémlevest sem, de tudtam, hogy szereti a krémlevest és a gombát is (ha kaptam volna friss brokkolit, akkor brokkolikrémleves lett volna, de talán a gomba jobb választásnak bizonyult.)
A második nap már anya által főzött vegyes halászlé volt terítéken, mert tényleg nem akartam elfőzőcskézni az időt.
Először éreztem át, hogy milyen is az, amikor az elröppenő percek, órák szorításában kapkodva kell felkészülni és megfelelni mind önmagunknak, mind a várva várt vendégnek.
Feltérképezve a helyzetet jöjjenek a receptek, szépen sorban, majd csak utolérem magam. :)
Tegnap is az Árkádot jártuk egész délután, és nem volt ez másképp ma sem. Kánaááán, főleg így vizsgák után róni a boltokat, felfedezni álmaink ruhadarabját, majd hazavinni. Persze nincs mindig szerencsém, de tegnap (és ma) az volt: ruha, öv, táska, papucs, szandál…valahogy mindenből találtam kedvemre valót, juppijé :)
Szóval tegnap nagyon elszaladt az idő, és a pizza után már belénk sem fért volna semmi, főleg nem egy ekkora kalóriabomba. De ma…ma beültünk az Árkád felső szintjén levő Gelati sárga pihe-puha puffjaiba, és fel sem álltunk addig, amíg mind magunkba nem tömtük az utolsó szénhidrátegységig az előttünk álló csodát. Ennél már csak kiválasztani volt nehezebb a finomságot, mert a Gelatinak nemcsak finom, de bő választékuk van fagyikból, kávékból, koktélokból, reggeli szendvicsekből. A profiterol az ottani kedvenc! Ezúttal tudtuk, hogy fagyikelyhet akarunk, na de igen ám, melyiket is a sok közül? Én személy szerint mindet megettem volna szívesen ránézésre, valójában azzal az eggyel alig küzködtem meg. Megjelent tehát az ezalkalommal fehér (néha citromsárga, narancs, rózsaszín) inges pincércsaj, segítőkészen, és mindenekelőtt türelmesen próbált instrukciókat adni a hozzá társult tapasztaltabb pincérsráccal együtt. Mire nagy nehezen ráböktem a karamellás kehelyre, újból választanom kellett, hogy milyen fajta fagyit óhajtok: kávé, tiramisu, kókusz és joghurt-mandarin lett belőle, összehangolván a karamellás sziruppal és a karamellizált mandulával, melyből túl sok került a kehelybe, azok nagy részét ott is hagytam, pedig irtó finik voltak. És a tetején a tejszínhab, hmmm!
Violettám pedig tiramisus pudingos-fagyit evett (pontosan nem emlékszem a nevére), kicsit csalódás volt tiramisu-ügyileg, helyesebb lett volna ugyanis a vanília elnevezés: 2 vaníliagombócot belepottyantottak hideg vaníliapudingba (szerintem inkább sodó volt az), díszítésként rányomtak egy „csöpp” tejszínt 4 babapiskótával. És hopp. Ebbe mi a tiramisu? A piskóta? Félreértés ne essék, finom volt. Csak nem az, ami.
Én meg elégedetten ültem a kelyhem mögött, nyugtázva, hogy igen, jól döntöttem. Fotóztam is, mint jó blogger, pincérsrácok oldalt besorakoztak egymás mellé, és figyelték, hogy valaki nagyon meghülyült a 3-as asztalnál…de ez ezzel jár, nem baj.
És még egy picit hadd kínozzalak titeket, íme közelebbről is a karamellás fagyikehely:
A pásztorok kedvelt eledele volt a lebbencsleves, másik közismert nevén a slambuc, az alapanyagok hosszas eltarthatósága miatt. Előkaptak a tarisznyából egy tábla szalonnát, vöröshagymát, krumplit, és már rotyoghatott is a bográcsban a finomság.
A lebbencslevest még apci is megette, sőt meg is dícsérte, és továbbra sem érti, hogy minek fotózom a kaját. Szerinte a jó szakács nem fényképezőgéppel szaladgál, hanem fakanállal. És a jó gasztroblogger, hm?
hozzávalók
15 dkg húsos szalonna 1 fej vöröshagyma 15 dkg lebbencstészta 50 dkg burgonya 1 paradicsom 1 zöldpaprika 3 tk pirospaprika 3-4 tk só 2,5 l víz
elkészítés
A felkockázott szalonnának kisütöm a zsírját, pörcösre pirítom (jó tanács: teflonban süssük, mert én fémedényben kezdtem, aztán át kellett öntenem, mert kezdett a zsiradék az oldalára égni). Amikor már épp elég zsír kisült, a hagymát is csatlakoztatom, hadd piruljon az is. Kiveszem a szalonnát és a hagymát, a kisült zsíron a nagyobb darabokra törött lebbencstésztát rózsaszínre sütögetem. Az előre felkockázott krumplit, a paradicsomot és a zöldpaprikát ráborítom a tésztára, sózom, megszórom pirospaprikával, vízzel felöntöm. Ha már minden megpuhult, a félretett szalonnát és a hagymát is hozzáadom, még egy kicsit főzöm.
Tejföllel, erős csöves paprikával tálalom. Bográcsban az igazi!
A mai nap során sütöttem még egy ilyent is. És nem, nem vagyok bolond, nem kellett a konyhában szaunáznom, meleg nem akadály: a sütő mellett a légkondi is bekapcs, 28 fok biztosítva.
A klasszikus gyümölcstortát mindenki másképp csinálja: van, aki bolti tortaalapból, 4 tojás- 4 ek cukor- 4 ek lisztből készült piskótából, vizes piskótából, vagy éppen omlós tésztából. Én egy ötödik utat választottam, az iránytű pedig a konyhafalon díszelgett, egy receptes naptár képében. Nem csalódtam benne, de nosalty vizes piskótáját is ki fogom próbálni legközelebb, a többi ki van zárva ebből a tortazselés változatból.
A zöldségesnél a sárgadinnye, görögdinnye, ribizli, citrom, lime mellé került 2 kis doboz málna is a kosaramba, így nem volt kérdéses, hogy ez utóbbi kerül a tetejére. És legnagyobb meglepetésemre megajándékozott az eladó szentjánoskenyérrel (biztos nagyon rácsodálkozhattam), amiről ezidáig nem sokat tudtam. Vannak vele terveim.
hozzávalók
TÉSZTÁHOZ 4 tojás 18 dkg cukor 8 dkg vaj ½ csomag sütőpor 14 dkg rétesliszt (vagy finomliszt)
TETEJÉRE 1 csomag eperízű pudingpor 3 ek cukor 4 dl tej 40 dkg málna 1 csomag piros tortazslé
elkészítés
A tojások sárgáját a cukorral fehéredésig keverem. Az olvasztott vajat belecsurgatom, a sütőporral elkevert lisztet hozzáadom, majd beleforgatom a kemény habbá vert tojásfehérjét is. Egyenletesen egy kivajazott, belisztezett gyümölcstortaformába simítom. 180 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütöm.
A pudingporból, cukorból, tejből előírásszerűen sűrű pudingot főzök, még melegen a tortalapra simítom. A tetejét málnával szorosan kirakom, megvárom, míg a puding megdermed.
A csomagoláson levő utasítás szerint elkészített tortazselét ráöntöm a tetejére, a közepétől a széle felé haladva.
Vizsgaidőszak finish. Vége :) Úgyhogy ma meglehetősen ráértem. Felkerekedtem hát, hogy felcsípjek némi parmezánt, mert eltökélt szándékomban állt carbonara spaghettit enni, amolyan autentikusat. (persze eddig jó volt a knorros változat is, de ha már gasztrobloggerré avanzsáltam, akkor nekem igazi kell!) Első bolt, semmi. Második, harmadik szintúgy. Érdemes lenne külön posztot írni Mohács hiányosságairól, már gyűlik szépen a lista. Nem akartam az összes boltot végigjárni ebben a melegben, úgyhogy kényszer szülte tészta kerekedett belőle, a spaghetti ala carbonara még várat magára.
A spaghetti tésztát bő forrásban levő vízben megfőzöm. Eközben a felkockázott szalonnát elkezdem sütögetni (teflonban nem teszek alá olajat, kisül annak a zsírja), kis fáziskéséssel hozzádobom a felszeletelt hagymát és a gombát is. Mikor már szép barnára sültek, és az ízük is összeért, félrehúzom, és ráreszelem a fokhagymát.
A felvert tojást összekeverem a tejszínnel, a sajttal, sózom, borsozom. A mártást a még meleg spaghettivel és a baconos-gombás cuccal összeforgatom, kicsit összemelegítem, eszem.
A tészta szénhidráttartama és a szalonna zsírossága miatt kiadós, laktató étel ez, olyannyira, hogy azóta már túl vagyok egy tae bo órán ,és még mindig nem éheztem meg. A málnatortának azonban nem tudtam ellenállni, megkívánta a szemem, és már megint azt eszem ajj nem volt elég a déli habzsidőzsi??!? Jójó fogyni nem akarok, csak formálódni, na de akkor is! Ha ezt az Iza olvasná…:) Sikerült ezt is kimondanom, azaz írnom. Na. Gépelnem, vakon.
A leves nem fotogén, azért mégiscsak sikerült kihoznom belőle a legjobbat :) És ez igaz az ízére is. Könnyed hűsítő nyári leves, finom édes, csupa gyümölcsből, kell ennél több? Talán csak a kalóriák szúrják a szememet, a cukor és a tejszín, de már rá is találtam a neten egy egészségesebb, formabarát változatára, amit legközelebb fogok elkészíteni. Elöljáróban csak annyit árulok el, hogy a tejszínt helyettesíti a joghurt, a tejet az ásvásnyvíz, a cukrot a méz, és a zabpehely sem hiányozhat belőle.
hozzávalók
70 dkg málna 2 dl tejszín 8 dl tej 12 dkg cukor 1 kk fahéj
elkészítés
A megmosott málnát összeturmixolom a cukorral és a fahéjjal. Amikor ez megvan, ráöntöm a tejet és a tejszínt (értelemszerűen összekeverem). A leves gazdagítása céljából dobáltam bele pár szemet egészben, hogy legyen mit rágni, tehát aki így szeretne eljárni, az a 70 dkg-on kívül számítson rá még valamennyit.
És már lehet is kanalazni jobbik esetben, ugyanis én mindent a hűtőből szedtem ki. Ha valamelyik hozzávaló mégsem hideg, akkor tegyük 1-2 órára a hűtőbe, ügyelve arra, hogy állás közben sűrűsödik!
Gyümölcslevesek esetén a legkézenfekvőbb dísz a hozzávalók valamelyike, melyből még az elején félreteszünk egy keveset. Ezúttal én a málnát használtam dekorációnak, és egy kis tejszínt.
További díszítési ötletek:
tejszínhab (készíthetünk színes habokat is !)
darált dió, mandula, mogyoró
színes- vagy csoki tortareszelék
gyári édességek (Smarties, M&M-s)
rászórt kakaópor, fahéj, porcukor stb
gyümölcsszörpből rálocsolt nonfiguratív minta (ügyesebbeknek remekmű)
elfektethetünk a leves tetejére egy hajszálvékonyra vágott citrom-, vagy narancskarikát, illetve behasítva rátűzhetjük a leveses csésze szélére
mentalevél
egy gombóc fagyi
Megjegyzés: a fotón keveseb tejet tartalmaz, mint a receptben, de annyira sűrű lett, hogy fel kellett öntenem még tejjel, értelemszerűen a színe halványodott.
Gyors, finom, egyszerű. Amolyan pont vizsgaidőszakra való, de tényleg. Elkészíteni annyi időbe telik, mint összedobni egy szendvicset (ha nem számolom a hűtőben eltöltött 1 órát). Íme a hagyományos túrógombóc kicsit másképp:
hozzávalók (3 adag)
500 g túró 130 g búzadara 2 tojás 1 ek folyékony édesítő (vagy 3 ek cukor) 1/2 kk só 1/2 citrom 60 g zabpehely
elkészítés
A túrót beleteszem egy nagy tálba, ráreszelem a citrom héját, ráfacsarom a levét, összegyúrom a búzadarával, tojással, édesítővel és a sóval. Hűtőbe teszem 1 órára. Közben aranszínűre pirítom a zabpelyhet egy teflonos serpenyőben pár perc alatt. Amikor összeállt a tészta, vizes kézzel dió nagyságú gombócot formálok belőle, kb. 22 gombóc lesz ebből az adagból. Egy edényben felteszek vizet melegedni, beleszórok sót. Forrás után beleteszem a gombócokat, és közepes lángon főzöm addig, amíg fel nem jönnek szép sorban a víz tetejére. Amikor elkészül, lecsöpögtetem, még melegen a zabpehelybe forgatom. Persze lehet bármi másba is hempergetni, attól függően, hogy épp mi van otthon, illetve hogy megengethetünk-e magunknak szénhidrátot vagy sem. Ha mégis a bűnözés útjára tévedünk, akkor darált dióba, durván apróra vágott mogyoróba vagy akár zsemlemorzsába is forgathatjuk cuki kis gömböceinket. Azonnal tálalom cukrozott tejföllel: 1 doboz tejfölbe 1 csomag vaníliás cukrot elkeverek és kész is.
Nigella minden esetre Eredeti cím: Nigella express 13 x 30 perc
Kedvenc házi istennőnk ebben a sorozatban gyorsan elkészíthető ételeket mutat be, szokásos imádnivaló stílusában.
Nigella Lawson ismét a Spektrum Televízió képernyőjén új, 13 részes sorozatával. Az elfoglalt szakácsnő, műsorvezető, anya és feleség most olyan fogásokat mutat be nekünk, amelyek expressz gyorsasággal elkészíthetők bármikor, bárhol, bármilyen alkalomra.
"Imádok enni, és imádok főzni, de mint mindenki más, én is szinte mindig rohanok. Így pedig nehéz összeegyeztetni a tennivalókat: gyerekek, munka, család és még mennyi minden... De ezért nem mondok le egyetlen étkezésről sem. A megoldás: a gyorsaság!" - tartja a világ egyik kedvenc szakácsnője, s új műsorában be is bizonyítja, hogy nem kell lemondani az ízletes, különleges ételekről akkor sem, ha mindössze fél óránk van az elkészítésére. A legtöbb dolgos ember többnyire olyan fáradtan ér haza egy sűrű hétköznap estéjén, hogy megmozdulni sincs kedve, nemhogy főzni. Pedig egy kellemes vacsora a párunkkal, barátainkkal vagy csak egyedül a tévé előtt, méltó megkoronázása lehet a napnak.
Nigella ezért olyan recepteket dolgozott ki, melyeket bármelyik este expressz sebességgel készíthetünk el. Egészséges és finom családi fogás lehet a gyors csibepecsenye izgalmas wasabiöntetes salátával. Barátnőinek a szakácsnő gyakran készít ropogós sült kalmárt, fokhagymás majonézzel. Ezzel mindig nagy sikert arat. Magányos estéit villámgyorsan elkészíthető mustáros karajjal teszi kellemesebbé, mely után karamellás croissant-felfújtat falatoz. Aki Nigellától tanul, akkor sem ijed majd meg, ha többfogásos menüt kell készítenie egy nagyobb társaságnak, expressz sebességgel. A sorozat második részében bemutatott háromfogásos vacsora ugyanis szűk fél óra alatt elkészíthető. Az előétel királyrák fűszeres mártogatóssal, a főétel chorizóval (kolbásszal) sült kagyló és mellé római köményes, sherys csicseriborsó. A lakoma desszertje egy percek alatt elkészíthető, mennyei csokoládéhab.
Nigella imád mindent, ami olasz, de leginkább az ételeiket. "Ebben az a legjobb, hogy ahhoz, hogy olaszosat főzzünk, nem kell semmiféle bonyolult trükk és gyorsító eljárás, ugyanis az olasz konyha eleve expressz konyha!" - magyarázza a szakácsnő, majd olyan étkek elkészítésének titkaiba avatja be a nézőt, mint a linguini (tésztaféle) citromos-fokhagymás gombával, a csirke alla cacciatore, melyet legszívesebben családjának készít el, vagy a calabriai báránysült csilivel és olajbogyóval. Édességként pehelykönnyű tejszínes Amaretto-habot kínál. Nigella küldetésének érzi, hogy stresszmentessé tegye a főzést. A gyorsan elkészíthető fogásoknak köszönhetően ezentúl bárki fejvesztett kapkodás nélkül dobhat össze szép, különleges, és ami a legfontosabb, ízletes ételeket - minden esetre.
NIGELLA MINDEN ESETRE
nap
ismétlés
#01 - Villámgyors hétköznapok
06.23
9:45
06.23
16:15
#02 - Versenyfutás az idővel
06.24
9:15
06.24
15:50
#03 - Olasz módra gyorsan
06.24
9:50
06.24
16:25
#04 - Hétköznapi csodák
06.25
9:15
06.25
15:55
#05 - Útközben
06.25
9:50
06.25
16:30
#06 - Villámreggelik
06.26
9:10
06.26
15:45
#07 - Gyors nyugtatók
06.26
9:45
06.26
16:20
#08 - Váratlan vendégek
06.27
9:10
06.27
15:45
#09 - Könnyen,gyorsan,latinosan
06.27
9:45
06.27
16:20
#10 - Gyors, gyors, lassú
06.30
9:10
06.30
15:45
#11 - Villám-retró
06.30
9:45
06.30
16:25
Nigella ünnepi lakomái Eredeti cím: Nigella Feasts 13 x 30 perc
Nigella ebben a sorozatában ünnepi lakomákat készít családjának, barátainak, kollégáinak, valamint különböző, a világ más-más pontjáról származó embereknek. Láthatjuk, hogyan teszi szebbé ételeivel a nagy ünnepeket, de azt is elleshetjük tőle, hogy miként lehet ünnepivé varázsolni a hétköznapokat is.
NIGELLA ÜNNEPI LAKOMÁI
nap
ismétlés
#01
06.13
9:15
06.13
15:55
#02 - Hétvégi csodák
06.13
9:50
06.13
16:30
#03 - Mesés vacsorák
06.16
9:10
06.16
15:45
#04 - Vicces ételek
06.16
9:45
06.16
16:20
#05 - Egész nap reggeli
06.17
9:15
06.17
15:50
#06 - Csokoládé-mennyország
06.17
9:50
06.17
16:25
#07 - Úton-útfélen
06.18
9:15
06.18
15:50
#08 - Egy egzotikus este
06.18
9:50
06.18
16:25
#09 - Magányos örömök
06.19
9:15
06.19
15:45
#10 - Főszereplő desszertek
06.19
9:50
06.19
16:20
#11 - Fűszeres falatok
06.20
9:15
06.20
15:50
#12 - Jókedvű fogások
06.20
9:50
06.20
16:25
#13 - A testnek és a léleknek
06.23
9:10
06.23
15:40
Nigella karácsonyi lakomája Eredeti cím: Nigella’s Christmas Kitchen 3 x 30 perc
Főzni öröm - állítja Nigella, és azt is mondja, hogy ez alól nem lehet kivétel a karácsonyi főzőcskézés sem. Ha idegeskedünk karácsonykor, akkor valamit nagyon rosszul csinálunk. Figyeljünk inkább Nigellára, aki megint remek ötleteket ad: mivel kínáljuk a vendégeket, hasokan gyűlnek össze nálunk, és ha mindenkit mardos az éhség. Szakácsnőnk sohasem tagadja, hogy nagyon inspirálják a külföldi útjai. A karácsonyi falatkákhoz és édességekhez például a Salzburgi Vásáron gyűjt ötleteket.
NIGELLA KARÁCSONYI LAKOMÁJA
nap
ismétlés
#01
06.11
9:10
06.11
15:45
#02
06.11
9:45
06.11
16:25
#03
06.12
9:15
06.12
15:45
A TV Paprikán Nigella további 2 műsorát követhetjük nyomon:
Nigella az ismeretterjesztő-főzős műsorok gyűrűjéből kilépve a talk show-k világában is próbára tette képességeit 2005-ben. A Nigella! más, mint amit az átlagos beszélgetős műsoroktól megszokhattunk: Nigella vendégei, a film és a politika világából érkező prominens személyiségek (mint Val Kilmer vagy Brooke Shields) nem restek felgyűrni az ingujjukat, és egy kis baráti csevej keretein belül vidáman kuktáskodnak az isteni Nigellának. Nigella körül bizony nem minden csak a főzésről szól. Ebben a műsorában egészen más oldaláról mutatkozik be: az olyan komolyabb és kevésbé komoly témák kiaknázása mellett, mint a szülői mesterség nehézségei vagy a legújabb táskadivat, kiváló humorát is megcsillantja! "Imádok ironizálni, és nem hiszem, hogy ez rossz dolog lenne" - hangoztatja Nigella, és hát igaza van!
Nigella!
nap
ismétlés
#05 – Jane Seymur
06.10
16:00
06.13
12:00
#06 – Meera Syal
06.17
16:00
06.20
12:00
#07 – Brook Shields
06.24
16:00
Nigella falatozója Eredeti cím: Nigella Bites Széria 1 -> 5 x 30 perc Széria 2 -> 10 x 30 perc
Újabb TV Paprika-baki. Arra jöttem rá, hogy a csatorna által meghírdetett Nigella falatozója 22. és 23. része nem is létezik, ugyanis mindössze 15 részes (első és második széria együtt, összesen 15 rész) Tehát a 22. és 23. rész nem más, mint a 8 részes Forever Summer 7. és 8. epizódja. Hehh! Milyen jogon olvasztja össze ez a magyar csatorna Nigella e két különálló műsorát?
Pár szó a műsorról is: A táplálékunk legyen több puszta energiaforrásnál - ez Nigella jelmondata. Ő nem titkolja, hogy imád enni és szórakozni. Nigella konyhájába megtanuljuk, hogyan kell könnyen és gyorsan elkészíteni egy jó ételt, főzzünk akár magunknak, akár egy egész baráti társaságnak vagy a családnak. Háziasszonyunk lépésről lépésre bemutatja az ételek elkészítését.
NIGELLA FALATOZÓJA
nap
ismétlés
#22 - Zöld
06.11
21:30
06.13
19:00
#23 - Borostyánsárga
06.18
21:30
06.20
19:00
#01 – Dobjuk össze
06.25
11:00
#02 - Vendéglátás
06.28
11:00
Nigella egyéb tv-műsorai:
Forever Summer Eredeti cím: Forever Summer with Nigella 8 x 30 perc Epizódcímek: sárga, fekete, pink, fehér, piros, barna, zöld, borostyánsárga
2002-ben sugározta a Channel 4. Na ez az a műsor, mellyel még nem találkoztam sem a Spektrumon, sem a TV Paprikán. Gondoltam első ránézésre. Azonban dehogynem! A TV Paprika ebben a hónapban vette a bátorságot, és Nigella falatozója címen futtatja. Nem tudom, hogy a Spektrum is beleesett-e ebbe a hibába, mert amikor ott futott a falatozós műsor, akkor én nem néztem. Ez azért elég megdöbbentő. Kicsit olyan, mintha a Walt Disney által fémjelzett Timon és Pumbát az Oroszlánkirály 3. részeként dobták volna piacra a magyarok, mert mit számít, hogy különálló mesefilm, 1-2 szereplő egyezik az Oroszlánkirályból jól ismert hősök közül. Na mindegy. Szóval Forever Summer nálunk is fut, csak más néven, mégpedig: Nigella falatozója 16-23. epizód.
Nigella karácsonya Eredeti cím: Christmas Special 1 x 60 perc
Karácsony egyszer van egy évben, mondja Nigella, s ennek szellemében készül - családjával együtt - az ünnepekre. Míg a gyerekek a fa és a lakás díszítésében segédkeznek, addig Nigella az ünnepi lakomáról gondoskodik. Szokásához híven egyszerű, gyorsan elkészíthető de annál ízletesebb finomságokkal lepi meg nemcsak a családját, hanem a barátait is. Megtudhatjuk remek savanyúságának a receptjét, és, hogy miként készíti el a lencsefőzeléket. Elénk varázsol tésztát diós-sajtos mártással, rák-egytálételt, fűszeres burgonyát, bélszínt. Desszertnek pedig mogyorós karamellel megbolondított fagylaltot és kandírozott gyümölcsökkel díszített csokoládétortát.
Így végezetül nézzétek meg, hogy Nigella hogyan dob össze villámsebességgel egy magyar szendvicset. :) Ami nem tipikusan magyaros jellegű, de a gesztus igazán aranyos, hogy rólunk nevezte el, és nem egy másik kelet-európai országról.
