2008. május 24., szombat

Lady Marmalade, avagy az eperlekvárom története






Jelentem, tegnap este megejtettük első lekvárfőző projektunket. :) Nemcsak idén az első, hanem amúgy is. Jól sikerült a tűzkeresztség, ám 1-2 bonyodalom és kis aggódás is belevegyült a munkamenetbe.

Ott kezdődött, hogy nem is számítottam arra, hogy konkrétan a mai nap lesz "az a nap". Gyanútlanul elmentem vizsgázni. Ezen a héten ez volt a 3. megmérettetés, kezdésnek elég húzós ( a 6 hetes vizsgaidőszaknak ez volt az első hete). Magyar jogtöri szigorlat, kriminológia és polgárjog, cirka 1100 oldal összesen, időben elosztva minden másnapra jutott egy a "jóból". (Na jó, bevallom, hogy a polgárjog 400 oldalát rövidítésből tanultam). Az elmúlt 5 napban annyit aludtam, hogy 3 kezemen meg tudnám számolni, ha lenne annyi :)

No de anycika tegnap délután beállított egy láda igencsak érett eperrel, ami 5 kilót nyomott. Minek tétovázzunk, nem lehet halogatni, most és azonnal meg kell főzni. Még jó, hogy az utóbbi időben elég erőteljesen érdeklődtem a lekvárfőzés fortélyai felől itt a neten, sokat segített Dalla cucina, alias Mamma leírása, amit ezúton szeretnék megköszönni. Az igaz, hogy ismerőseim furán néztek, amikor mondtam, hogy
  • nem rakok bele szalicilt, eszem ágába sincs szárazdunsztba tenni plédek és törölközők közé,
  • ellenben csírátlanítom 130 fokon a sütőben az üvegeket, végül fejtetőre állítom őkelméket,
de én határozottan ragaszkodtam ahhoz, amit a fejembe vettem.



Nos. Eper megvan. Befőzőcukor! Rohanás a boltba. Leemeltem a polcról az összeset, ami ki volt rakva (5 csomag). Száguldás haza. Üvegeket (még szerencse, hogy már hónapok óta gyűjtöm a bolti lekváros üvegeket) be a 130 fokra előmelegített sütőbe, úgy, hogy kis vizet engedtem beléjük. Ezt nevezik csírátlanításnak, fertőtlenítésnek.

Közben epreket kicsumázni, megmosni, 8-ba vagdosni. Ez tovább tartott, mint a főzés maga. Gondoljatok csak bele, 5 kg eper! Egy egész vajdlinggal volt! Anycika, a statiszta szerepébe bújva, elpusztított ebből a hatalmas mennyiségből jó pár szemet :)

Aztán 1 óra múlva a sütőből ki az üvegeket, amik maguktól megszáradtak az asztalon felsorakoztatva, miközben a felaprított, befőző cukorral összekevert, kissé levet engedett epreket melengedtük a tűzhelyen.

Megvártuk míg felforrt, ezt az állagát kb 1 óra alatt érte el (mások ekkora menyiséget lehet fél napig főznek sima cukorral). Igen ám, de a félig- háromnegyedig rakott óriásfazék ezalatt szépen lassan, de biztosan kezdett csordultig lenni. "Hűha, ebből rengeteg lesz" címszóval gyorsan leugrottam Katinkához, hogy kérjek még dunsztos üvegeket, mert az általam összegyűjtött kevésnek bizonyulni látszott. Statiszta-anycikámat odaállítottam kevergetni, meghagyva, hogy forrás után már ne főzze tovább 1-2 percnél. Na ja. Mire hazaértem, már vagy 10 perce forrt, anya várta, hogy sűrűsödjön :/ De ez a lekvár miközben hűl, úgy sűrűsödik, sebaj. Talán ezért lett sötétebb annál, mint amilyent megálmodtam. Ez is jó példája annak, hogy az utasításokat be kell tartani!

Majd eljött az üvegbe töltés pillanata is, mely procedúra során csak kétszer szenvedtem harmadfokú égési sérülést, hihetetlen, hogy mennyire forró tud lenni a lekvár! Csak óvatosan vele! Ki ne felejtsem: a habját a tetejéről le kell merni, mert ... le kell :) az első pár üvegbe úgy habostul-mindenestül mertem a nedüt, mire rájöttem, hogy ez nem túl esztétikus.

Aggodalomra adott okot, hogy a lekinek a tűzről levéve, majd üvegekbe töltve is folyós volt az állaga, de úgy becsületesen. Át is "izgultam" álmomban az éjszakát, de reggelre csudaklassz dzsemes-lekváros állaga lett (még mindig nem tudom a kettő közötti különbséget) és az íze is pont jó, nem túl édes (ezen is izgultam).

Üvegbe töltés után fejre állítottam a mai reggelink alanyait, végül bezuhantam az ágyba ezután a vizsgákban bővelkedő hét és lekvárfőző nap után.

10 kisebb és 5 nagyobb lekvárral lettünk gazdagabbak. Most aztán megkaptam, amire vágytam: a kedvenc, házi eperlekvárt, gyümölcsdarabokkal. Mivel hárman vagyunk a családban, ezért csak úgy hipp-hopp nem fog elfogyni ez a rengeteg mennyiség, szóval kiváncsian várom, hogy melyik nap dönt úgy az eperlekvárhalom, hogy megadja magát és megromlik. Szalicil hiányában.



13 megjegyzés:

Névtelen írta...

Baromi jól néz ki, gratulálok (főleg, ha ez az első ;)) !
Én úgy tudom, h a dzsemben vannak gyümölcsdarabok, a lekvár viszont homogén (addig főzik, míg a gyümölcshús teljesen szét nem fő).
További jó főzőcskézést!
Zita

Névtelen írta...

Hmmm, nagyon szép lett! Szurkolok nekik!

miniMálna írta...

Nem csak szép, de finom is :) Igazán büszke vagyok magamra, hogy az első lekvárom ilyen szépes lett!
Akkor némelyik üvegben lekvár lapul, (melyekbe az edény aljáról töltöttem a lekvárt), a többiben pedig dzsem, mert nem főztem teljesen szét a darabokat.

Kicsi vú!
Köszönöm, remélem jó pár hónapig elállnak!
Te szoktál beletenni szalicilt?

Millie írta...

Szia! Igazán szépek lettek! Gratulálok!
Én sosem teszek bele tartósítószert! Az üvegeket a mosogatógépben átmosatom, az a szárítás alatt sterilizálódik. És a biztonság kedvéért éjszakára egy plédbe csavarom. :-D
Sok sikert a vizsgaidőszakhoz!

miniMálna írta...

Millie!

Köszönöm a gratulációt :)
Legközelebb én is be fogom csavarni vmi jó melegbe, mert már oly sok helyről hallottam, de ezúttal kihagytam ezt a mozzanatot, mert Mammánál sem szerepelt. Miért is kell szárazdunsztoltni?
Amúgy gyanítom, hogy a befőzőcukorban volt tartósító, csak nem lesz baj!

Névtelen írta...

Hát bevallom, hogy én még soha nem főztem be, csak arra támaszkodom, amit anyánál otthon láttam. (Szerintem ő sem rak bele)
Az egyik újévi gasztrofogadalmam épp ez volt, hogy végre nekilátok. A bodzaszörppel már megtettem az első lépéseket.:)

mithrile írta...

Jajj, felötlött bennem: hol lehet nem túl drága (értsd: nagyon olcsó:) epret kapni? Házi lekvárt akarok főzni, mert a bolti diabetikus... inkább ne soroljuk mi van benne...
Ötleteket várok (bárkitől)!!
Sajnos a "szedd magad" nem megoldás, mert nincs kocsink, és senki nem akar velem jönni segíteni...:(

miniMálna írta...

Mithrile!
Húha, én nem vagyok pesti, szóval fogalmam sincs, hogy ott hol lehet olcsón kapni, de abban biztos vagyok, ha vársz még 1-2 hetet, akkor már nagyon lent lesz az ára. Csak nehogy úgy járj, mint én tavaly: mire észbekaptam, már lejárt az eperszezon.
Szüleim Szekszárd környékén vették egy őstermelőtől, az eperföldön árulták ládákban, nem kellett még csak le sem szedniük.

mithrile írta...

köszi, igen a várakozás mellett maradtam, remélem azért legalább pár üvegnyi lekvárt tudok csinálni:))
hát igen, Szekszárd messze van, egy pár kiló eperért meg pláne:)

miniMálna írta...

Megvan a megoldás! Elpostázom! :) Mire odaér, már kész is lesz a lekvárod! ;) :D

Névtelen írta...

Szia Minimálna!
Egyrészt nagyon jó a neved (én málnafüggö vagyok, már csak tudom :-)), másrészt a blogod is szép!
A lekvárod nem fog megromlani, ne aggódj. Jó eséllyel a befözö cukorban van tartósító. Én eddig mindig a te módszeredhez hasonlóan teszek el lekvárt, 2:1-es vagy 3:1-es cukorral. Most bontottam fel az utolsó 2003-as eper-rebarbarát (megbújt a többi mögött...), semmi baja nincs, csak elszínezödött.

miniMálna írta...

partizánorsi, igazán köszönöm :)

elszíneződés ellen próbáld ki a citromlevet, ill. citromsavat!

nem lesz lehetőségük megromlani, mert már csak 3-4 üveggel van ebből az epresből, azóta csináltam feketecseresznyét is, majd blogolom, és sárgabarackot ma fogok vagy holnap.

igen, ezekben a dzsemfixekeben és befőzőcukrokban van tartósítószer is, az összetevőknél olvastam.

Névtelen írta...

A citromlevet próbáltam, semmi hatása az elszínezödés ellen (legalábbis nálam), a következö a citromsav lesz :-)