Kolbászos muffin

Már amikor megvettük a muffinformát, elhatároztam, hogy valamilyen sós muffint is fogok sütni, ám az édes mégis csábítóbb volt. Olyannyira, hogy ezidáig nem jutottam el odáig, hogy sós muffint készítsek. Mivel egyszer mindennek eljön az ideje, nos...ennek most jött el. Sajnos kolbászunk nem volt itthon, így feláldoztam az utolsó (felvágott) paprikás háziszalámi végét. Bizony. De nincs ok a pánikra, később jön az utánpótlás, csak meg kell várni, míg kiszárad. Ez a példány még eléggé zsíros volt, így miután kockára vágtam (marcangoltam), egy serpenyőben előbb úgymond kisütöttem a zsírját félig-meddig. 20 ml zsír csordogált ki belőle (ezt később beleöntöttem a tésztába), a súlyából vesztett kb 1 dkg-ot, lemértem. A receptet KicsiVú oldaláról csentem, és hűen másoltam lépésről lépésre. Mégis másképp néz ki, talán azért, mert ő minimuffinba sütötte.

hozzávalók

10 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt (igggen, ezt is belecsempésztem suttyomben, csak apu meg ne tudja :) mert akkor nem eszi meg)
1 tasak sütőpor
1 tojás
75 ml olaj (a gyengébbek kedvéért ez 3/4 dl)
250 ml natúr joghurt (pont 2 doboz Activia)
1/2 tk só
1/2 tk pirospaprika
1/2 tk oregánó
1 tk bors
10 dkg kolbász v. paprikás szalámi
kevés sajt, ízlés szerint

elkészítés

A kolbászt felkockázom, és a zsírt kisütöm. Ha elég száraz, akkor nem kell kisütni! Az elkészítési módja ugyan olyan, mint az édes muffiné: a száraz összetevőket (liszt, sütőpor, fűszerek) külön tálkában összekeverem, hogy a sütőpor egyenletesen szétoszoljon. Biztosra megyek. Aztán a nedves hozzávalók jönnek, külön tálkában: tojás, joghurt, olaj (+ a kisütött zsír). Habverővel homogénné "varázsolom". Végül a száraz tálkát fokozatosan beleöntöm a nedves tálkába, közben keverem. A legvégén pedig a kolbászdarabkák is a tálba kerülnek.

A tészta állaga sűrűbb, mint amit eddig jól megszoktam az édes muffinok esetében. Kanállal a muffinforma mélyedéseibe kanalazgattam a tésztát. Nem papírkapszlikba! Állítólag abba beleragad. A muffinfoma pedig teflonos, ezért nem vajaztam ki. Nem is kell, mert nem ragad bele. Reszelt sajttal megszórtam a felét, próbaképp, hogy melyik finomabb. A sajtos! :) Gondolhattam volna...

Nekünk 12-es muffinformának van, ebből az adagból 10 formát tudtam megtölteni. A maradék két lyuk aljába vizet öntöttem, hogy ne égjen le. Nem tudom, hogy van-e ennek jelentősége, valahol olvastam, hogy így kell és kész. Kipróbálni még nem mertem másképp. Majd megkérdezem a muffinszakértő Zsút. Előmelegített sütőben 160 C fokon 20 perc alatt szoláriumbarnára sült. A mintarecept szerint cayenne bors is kellett volna bele, de mit tud tenni az ember lánya, ha "az kicsi Mohácsban" erről még egyik boltos sem hallott...Majd Pécsen beszerzek egy tasakkal.