Gyömbéres mentatea

Megfáztam. A hangszálaim nem viselik kifejezetten jól, ha 24 órán keresztül nonstop klimatizált helyiségben vannak. Nagy nehezen elhitettem a korfui orvossal, hogy márpedig a teljes némaságtól engem csak a kalcium ment meg. Aztán sorba jött a Neo citran, a Strepsils (Mebucaint Kerkyra lakói nem ismerik) és 2 féle szirup. Itthon még rosszabb lett a helyzet a hazaút során kapott újabb klímabomba után, melyet forró mentateával kompenzáltam.

A gyógyteákról és általába vett teákról annyit, hogy nem ápolunk közelebbi viszonyt. Na nem azért, mert ezt én csináltam, de tényleg nagyon finom, a filteres teák a nyomába sem érnek: igazi menta-és gyömbérízű.

3 hét alatt, amíg nem voltam otthon, a cserepes fűszernövényeim úgy megnőttek, hogy alig ismertem rájuk. A menta még virágba is borult, szóval tüntetőleg eléálltam egy ollóval, és jól megcsupaszítottam. 1 nagy marék friss mentalevelet beleraktam a teakészítős bögrém megfelelő részébe (anya vette, és akkor nem hittem volna, hogy érdemben valaha is használni fogom; szóval úgy néz ki, hogy a szimpla bögréhez beleillő lyukacsos kerámiatégely is tartozik), leöntöttem 1 bögrényi forró vízzel, reszeltem bele egy kevés gyömbért, hogy a hatás még üdítőbb legyen, 2 ek mézzel édesítettem. A citromot már túlzásnak találtam, de nem elképzelhetetlen, hogy ne kerüljön bele. A mentaleveleket távolítsuk el, ha már szép barna (teára hajazó) színe van. Állapotomra tekintettel melegen szürcsöltem, de jövő héten jégbe hűtve fogom, ha tényleg visszajön a nyár.