Ezt a levest még nyaralás előtt főztem, amikor még senki nem gondolt az őszre, a maga 19 fokával és némi esővel. Ma visszavonhatatlanul beköszöntött. Hűvösebb időben el tudom képzelni langyosan, mínuszhoz közeli hőmérséklet esetén még több vörösborral, de akkor még jéghidegen esett a legjobban.
Gourmandula receptjében brandy dukál a vörösbor mellé. Nem tudtam eldönteni, hogy a szekrény tetején talált 2 féle brandyből melyik az, amelyik nekem kell. Nos mire oda jutottam volna, hogy belelöttyintsek pár kupicányit, a bőség zavarától inkább kihagytam ezen mozdulatot: megkóstoltam, és úgy volt tökéletes, ahogy.
Ja, igen. És hogy mik azok a fura fehér pöttyök? Kissé sűrűnek találtam, így visszatettem melegedni a már kész levest a tűzhelyre, hogy higítsak rajta. Most már tudom, ezt nem kellett volna, azaz talán nem így kellett volna. Kicsapódott a hő hatására a joghurt. Mi másért vált volna az addig homogén leves pöttyössé? Az ízén ez mitsem változtatott.
Jótanács: ha nem érezzük elég édesnek a forró levest, akkor se tegyünnk bele még több cukrot, mert hidegen sokkal édesebbnek ízlik.
Előkészítem a szilvákat: félbevágom, kimagozom.
A cukrot karamellizálom, felöntöm 1 dl vízzel (vigyázat, felcsap a forró gőz!), majd megforgatom benne a szilvákat. Aztán jöhet a többi víz.
Sózom, borsozom, belerakom a fahéjrudat is. Beleöntöm a bort, majd hagyom, hadd forrjon egész addig, amíg a szilva puha nem lesz. Amikor megpuhult, kiveszem a fahéjrudat.
A joghurthoz hozzámerek pár kanál levest, elkeverem, majd így öntöm hozzá a leveshez folyamatos keverés mellett. Pár másodperc, és már kész is.
Gourmandula receptjében brandy dukál a vörösbor mellé. Nem tudtam eldönteni, hogy a szekrény tetején talált 2 féle brandyből melyik az, amelyik nekem kell. Nos mire oda jutottam volna, hogy belelöttyintsek pár kupicányit, a bőség zavarától inkább kihagytam ezen mozdulatot: megkóstoltam, és úgy volt tökéletes, ahogy.
Ja, igen. És hogy mik azok a fura fehér pöttyök? Kissé sűrűnek találtam, így visszatettem melegedni a már kész levest a tűzhelyre, hogy higítsak rajta. Most már tudom, ezt nem kellett volna, azaz talán nem így kellett volna. Kicsapódott a hő hatására a joghurt. Mi másért vált volna az addig homogén leves pöttyössé? Az ízén ez mitsem változtatott.
Jótanács: ha nem érezzük elég édesnek a forró levest, akkor se tegyünnk bele még több cukrot, mert hidegen sokkal édesebbnek ízlik.
hozzávalók
1 kg szilva
8 dl víz
2,5 dl cukor (ez nem jól hangzik, de az eredeti recept cup-ban adja meg a mennyiséget)
1 fahéjrúd
1/4 tk fehérbors
csipet só
1 dl vörösbor
1 pohár joghurt
1 kg szilva
8 dl víz
2,5 dl cukor (ez nem jól hangzik, de az eredeti recept cup-ban adja meg a mennyiséget)
1 fahéjrúd
1/4 tk fehérbors
csipet só
1 dl vörösbor
1 pohár joghurt
Előkészítem a szilvákat: félbevágom, kimagozom.
A cukrot karamellizálom, felöntöm 1 dl vízzel (vigyázat, felcsap a forró gőz!), majd megforgatom benne a szilvákat. Aztán jöhet a többi víz.
Sózom, borsozom, belerakom a fahéjrudat is. Beleöntöm a bort, majd hagyom, hadd forrjon egész addig, amíg a szilva puha nem lesz. Amikor megpuhult, kiveszem a fahéjrudat.
A joghurthoz hozzámerek pár kanál levest, elkeverem, majd így öntöm hozzá a leveshez folyamatos keverés mellett. Pár másodperc, és már kész is.
1 megjegyzés:
Szió, miniMálna!
Csodálatos a blogod...Végignézegettem a recepteket, a fotókat, le a kalappal! (Meseszép tányérok, csodaszép a tálalás :) Bárcsak elmondhatnám magamról, hogy ilyen mesteri kezdő lennék. :))
A szilvakrémlevesről: Épp akadnak itthon hozzávalók, elképzelhető, hogy elkészítem ma ebédre... Annyi a gyümölcs és tök hamar megromlik. :| Ez pedig egy igen ígéretes recept, igazi őszi ízvilággal... (A fene vigye el, hogy már itt a rossz idő :() jelentek ha sikeresen teljesítettem a projektet! ;)
Megjegyzés küldése