Gofri avagy waffel

Feltettem magamban a kérdést: vajon normális az, hogy még sosem főztem azt, amit anya szokott? A válasz meglepően egyszeű: igen, normális, hiszen ha anya, a magyaros ételek specialistája, napi rendszerességgel főz apának, aki a magyaros ízek rendíthetetlen kedvelője, kizárja étrendjéből mindazt, amiben nincs legalább egy csipet fűszerpaprika, joghurtos, tejfölös, tejszínes, és azt is, ami húsmentes, akkor nincs semmi szükség arra, hogy ugyanazt én is megismételjem. Nem is beszélve arról, hogy vágyom az újdonságra, olyanra, ami felváltja a pörkölt, halászlé, töltött káposzta, gulyásleves, húsleves, sült hús, rántott hús és társai szinte állandó körforgásban levő ördögi körét. Azt el kell ismernem, anya remekül főz, de nincs megáldva "kísérletezőkedvvel", apa meg remekül illik hozzá, mert meg sem enné a kísérletezés végtermékeit. Erre vagyok nekik én, aki szívesen főz is és eszik is újdonságokat. :)
És hogy miért nem sütöttem olyant, amit anya szokott? Mert ő nem szokott :D Állítása szerint még egy piskótatésztát sem tud anélkül megsütni, hogy ne lenne szalonnás. Állítását mát többször bizonyította is. :) Már egy jó ideje nem sütött, szerintem feladta :) Azért a bolti rétestésztából készült rétes, a bolti nápolyilapból összeragasztott nápolyi és a gofri megy neki. Olyannyira, hogy ezt el is lestem tőle.

hozzávalók

25 dkg margarin
10 dkg cukor
4 tojás
2 csomag vaníliás cukor
50 dkg liszt
2 kk sütőpor
1/2 l tej
citromhéj

elkészítés

A puha margarint a tojással és a cukorral gépi hahabverővel habosra keverem. A lisztbe belekeverem a sütőport. Egy külön tálkába kimérem a tejet, a citromhéját belereszelem.
Miközben folyamatosan jár a robotgép, a margarinos-cukros-tojásba apránként egyszer 1-2 kanál lisztet, másszor 1-2 kanál tejet teszek. Ez azért szükséges, mert ha a lisztet egybe önteném bele, akkor a habverő egy az egyben felkapja lisztestül-mindenestül; ha pedig a tejet önteném bele egyszerre először, akkor fennállna a veszélye a csomósodásnak, miközben a lisztet adagolom. Tehát nem éri meg sietni. Hagyom, hadd keverje a gép egészen addig, amíg tészta hólyagossá nem válik (ez 10 percet biztos igénybevesz, nem figyeltem). Sűrű, folyós tésztát kell, hogy kapjunk.
A megfelelő mennyiséget a gofrisütőbe merem, pár percig sütöm, amíg szép színe nem lesz.




Frissen kívül roposós, belül puha a tésztája, másnapra kívül-belül megpuhul, megmikrózva fogyasztható.

A tetejére tetszés szerint kenhető

• lekvár
• vaníliakrém
• tejföl, kakaóporral meghintve az egyik kedvenc; eddig annak is ízlett, aki ódzkodott megkóstolni
  
• nutella

de van mikor csak porcukorral szórom meg és friss gyümölcsöt pakolok a tetejére.

A tökéletes vaníliakrém

Nem tudom, ki hogy van vele, de személy szerint én nem szeretem a pudingporból főzött vanília pudingot. A rossz utóízén kívül nemcsak hogy vaníliaíze nincs, de semmilyen más ízt nem lehet érezni. Éppen ezért nálam csak a pudinpormentes vaníliakrém jöhet szóba.
Kitűnő választás palacsintába, gofrira, krémesnek, de akár magába is kanalazható.

hozzávalók

4 dl tej
2 dl tejszín
kis citromhéj
1/2 vaníliarúd
4 tojássárgája
12 dkg cukor (6 ek.)
6 dkg liszt (4 ek.)

elkészítés

A tejszínt a tejjel elkeverve a reszelt citromhéjjal, a félbevágott vaníliarúd kikapart belsejével kis lángon felteszem főni. Nem szabad megvárni, hogy felforrjon! Félreteszem, hadd hűljön ki langyosra.
Amíg a tej hűl, gépi habverővel a tojássárgáját a cukorral és a liszttel elkeverem csomómentesre.
Folyamatos keverés mellett egy kis merőkanállal belemerem a langyos tejet, majd visszaöntöm a fémlábosba, és kis lángon besűrítem.

Először főztem vaníliakrémet, és legnagyobb meglepetésemre nem lett csomós! Időigényesebb a pudingpornál, de megéri vele "bajlódni"!

Lady Marmalade, avagy az eperlekvárom története

Jelentem, tegnap este megejtettük első lekvárfőző projektunket. :) Nemcsak idén az első, hanem amúgy is. Jól sikerült a tűzkeresztség, ám 1-2 bonyodalom és kis aggódás is belevegyült a munkamenetbe.

Ott kezdődött, hogy nem is számítottam arra, hogy konkrétan a mai nap lesz "az a nap". Gyanútlanul elmentem vizsgázni. Ezen a héten ez volt a 3. megmérettetés, kezdésnek elég húzós ( a 6 hetes vizsgaidőszaknak ez volt az első hete). Magyar jogtöri szigorlat, kriminológia és polgárjog, cirka 1100 oldal összesen, időben elosztva minden másnapra jutott egy a "jóból". (Na jó, bevallom, hogy a polgárjog 400 oldalát rövidítésből tanultam). Az elmúlt 5 napban annyit aludtam, hogy 3 kezemen meg tudnám számolni, ha lenne annyi :)

No de anycika tegnap délután beállított egy láda igencsak érett eperrel, ami 5 kilót nyomott. Minek tétovázzunk, nem lehet halogatni, most és azonnal meg kell főzni. Még jó, hogy az utóbbi időben elég erőteljesen érdeklődtem a lekvárfőzés fortélyai felől itt a neten, sokat segített Dalla cucina, alias Mamma leírása, amit ezúton szeretnék megköszönni. Az igaz, hogy ismerőseim furán néztek, amikor mondtam, hogy

• nem rakok bele szalicilt, eszem ágába sincs szárazdunsztba tenni plédek és törölközők közé,

• ellenben csírátlanítom 130 fokon a sütőben az üvegeket, végül fejtetőre állítom őkelméket,

de én határozottan ragaszkodtam ahhoz, amit a fejembe vettem.



Nos. Eper megvan. Befőzőcukor! Rohanás a boltba. Leemeltem a polcról az összeset, ami ki volt rakva (5 csomag). Száguldás haza. Üvegeket (még szerencse, hogy már hónapok óta gyűjtöm a bolti lekváros üvegeket) be a 130 fokra előmelegített sütőbe, úgy, hogy kis vizet engedtem beléjük. Ezt nevezik csírátlanításnak, fertőtlenítésnek.

Közben epreket kicsumázni, megmosni, 8-ba vagdosni. Ez tovább tartott, mint a főzés maga. Gondoljatok csak bele, 5 kg eper! Egy egész vajdlinggal volt! Anycika, a statiszta szerepébe bújva, elpusztított ebből a hatalmas mennyiségből jó pár szemet :)

Aztán 1 óra múlva a sütőből ki az üvegeket, amik maguktól megszáradtak az asztalon felsorakoztatva, miközben a felaprított, befőző cukorral összekevert, kissé levet engedett epreket melengedtük a tűzhelyen.

Megvártuk míg felforrt, ezt az állagát kb 1 óra alatt érte el (mások ekkora menyiséget lehet fél napig főznek sima cukorral). Igen ám, de a félig- háromnegyedig rakott óriásfazék ezalatt szépen lassan, de biztosan kezdett csordultig lenni. "Hűha, ebből rengeteg lesz" címszóval gyorsan leugrottam Katinkához, hogy kérjek még dunsztos üvegeket, mert az általam összegyűjtött kevésnek bizonyulni látszott. Statiszta-anycikámat odaállítottam kevergetni, meghagyva, hogy forrás után már ne főzze tovább 1-2 percnél. Na ja. Mire hazaértem, már vagy 10 perce forrt, anya várta, hogy sűrűsödjön :/ De ez a lekvár miközben hűl, úgy sűrűsödik, sebaj. Talán ezért lett sötétebb annál, mint amilyent megálmodtam. Ez is jó példája annak, hogy az utasításokat be kell tartani!

Majd eljött az üvegbe töltés pillanata is, mely procedúra során csak kétszer szenvedtem harmadfokú égési sérülést, hihetetlen, hogy mennyire forró tud lenni a lekvár! Csak óvatosan vele! Ki ne felejtsem: a habját a tetejéről le kell merni, mert ... le kell :) az első pár üvegbe úgy habostul-mindenestül mertem a nedüt, mire rájöttem, hogy ez nem túl esztétikus.

Aggodalomra adott okot, hogy a lekinek a tűzről levéve, majd üvegekbe töltve is folyós volt az állaga, de úgy becsületesen. Át is "izgultam" álmomban az éjszakát, de reggelre csudaklassz dzsemes-lekváros állaga lett (még mindig nem tudom a kettő közötti különbséget) és az íze is pont jó, nem túl édes (ezen is izgultam).

Üvegbe töltés után fejre állítottam a mai reggelink alanyait, végül bezuhantam az ágyba ezután a vizsgákban bővelkedő hét és lekvárfőző nap után.

10 kisebb és 5 nagyobb lekvárral lettünk gazdagabbak. Most aztán megkaptam, amire vágytam: a kedvenc, házi eperlekvárt, gyümölcsdarabokkal. Mivel hárman vagyunk a családban, ezért csak úgy hipp-hopp nem fog elfogyni ez a rengeteg mennyiség, szóval kiváncsian várom, hogy melyik nap dönt úgy az eperlekvárhalom, hogy megadja magát és megromlik. Szalicil hiányában.

Hűűű, a hűtőnk!

A vizsgaidőszak nálunk hétfőn startol, úgyhogy ha már kimaradok egyéb elfoglaltságaim miatt a XVI. VKF-ből (számomra ez lenne az első), akkor úgy döntöttem, hogy ebben a hűtős megmozdulásban részt veszek. Uccu neki, kukkantsunk be a hűtő mélyére Gourmandula kezdeményezésére.

Én mániákus "hűtőrendezgető" vagyok, kifejezetten idegesít, ha a hűtőben káosz uralkodik, így addig nem nyugszom, amíg rendet nem csapok (hazaérve az az első, hogy elpakolok szülők után).

Anya dilije meg az, hogy mindig elteszi az aznapi maradékot másnapra, ami rendszerint a kukában köt ki, mivel minden nap újat főz. Azt mondja, ha valami közbejön és nem tud főzni, jól jön az még. A polcok is eszerint vannak elosztva, középen legyen elég hely az edényeknek tornyosulni.

De apa a legjobb: a hűtőrendezésem ellenére soha nem talál meg benne semmit, és a maradékot is csak akkor enné meg, ha előtte kiéheztetnénk.

Na de akkor fentről lefelé, jobbról balra nézzük csak, mit is rejt a hűtő.


1. sor
feketeerdei sonka, felvágottak, sajtok (ez épp nem látszik), Rama margarin (mézes és lekváros kenyérhez a legjobb), eper, 2 teavaj (szendvicsbe parizerhez, kalácsra csakis ezt), paradicsom (anya szerint a hűtőben kifehéredik, én viszont nem szeretem, ha a konyhaasztalon megráncosodik), túró, natúr joghurtok (Activia, finom krémes) és 2 tejföl (hátul van, nem látszik).

2. sor
5 doboz tej (minek ennyi?), Sió őszibaracklé, tejszínhab

3. sor
2 üveg Coca-Cola, egy kis maradék tegnapról (tökfőzelék, marhapörkölt), cukormentes jeges kávé, félig megreszelt citrom, sárgadinnye

4. sor
ásványvíz, 1 hatalmas dinnyének a hatalma fele (kedvencem, és már nagyon édes, legalábbis ez a példány)

5. sor
szóda, különböző gyümölcsök ( kivi, narancs, alma, körte, banán; ezeken kívül az asztalt is díszíti pár), és ami nem látszik: kacsazsír, sertészsír (a pörkölt csakis ezzel az igazi), uborka, vegyes savanyúság

Fiókok:
Csupa zöldség: répa, zöldség, zeller, karalábé, paprika



Hűtőajtó:

1. sor
energiaitalok a tanuláshoz

2. sor
2 azaz kettő tojás. Kifogytunk, holnap irány a piac! Pedig az első két sor általában tele van tojásokkal, anya mindig ezzel gyúr. Én még nem próbáltam!

3. sor
Fenistil, orrkenőcs, Flora majonéz, karamellizált csemege, vmi bolti kolbász

4. sor
olívaolaj, baracklekvár, vaníliaízű eperlekvár (sajnos mindkettő bolti, pedig én valódi házira vágyom; idén megpróbálkozok a lekvárfőzéssel, akinek van bevált tuti lekvárreceptje, az jelezzen! előre is köszönöm), erős pirosarany, ajvár ( sült paprikakrém), chillis ketchup (csípős minden mennyiségben), mustár, mustár fogyóban

5. sor
Cherry Brandy, bontatlan (!) Bailey's (helytelen, ki kell bontani) :) aztán Ouzó, amit még tavaly nyáron hoztak szülők görögből, isteni narancslével; szilveszterről megmaradt pezsgő, végül 2005-ös szekszárdi elfelejtettem, hogy mi, de ki nem megyek ezért a hűtőig :)

Összegezve megállapottam, hogy a hűtőben egy tejcsarnok és egy szeszfőzde lapul. Ez azért is érdekes, mert egyikőnk sem alkoholista, sőőőt! Szilveszteren és a jeles alkalmakon kívül egy kortyot sem iszunk!!! (ill. csak buliban, ha kényszerítenek) De ha valaki betéved, legyen mivel megkínálni :) Azért a Bailey's-re lecsapok!


Ja és nehogy kihagyjam: a hűtő-őrző Nicci kutya mindig ott figyel :)

Kolbászos muffin

Már amikor megvettük a muffinformát, elhatároztam, hogy valamilyen sós muffint is fogok sütni, ám az édes mégis csábítóbb volt. Olyannyira, hogy ezidáig nem jutottam el odáig, hogy sós muffint készítsek. Mivel egyszer mindennek eljön az ideje, nos...ennek most jött el. Sajnos kolbászunk nem volt itthon, így feláldoztam az utolsó (felvágott) paprikás háziszalámi végét. Bizony. De nincs ok a pánikra, később jön az utánpótlás, csak meg kell várni, míg kiszárad. Ez a példány még eléggé zsíros volt, így miután kockára vágtam (marcangoltam), egy serpenyőben előbb úgymond kisütöttem a zsírját félig-meddig. 20 ml zsír csordogált ki belőle (ezt később beleöntöttem a tésztába), a súlyából vesztett kb 1 dkg-ot, lemértem. A receptet KicsiVú oldaláról csentem, és hűen másoltam lépésről lépésre. Mégis másképp néz ki, talán azért, mert ő minimuffinba sütötte.

hozzávalók

10 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű liszt (igggen, ezt is belecsempésztem suttyomben, csak apu meg ne tudja :) mert akkor nem eszi meg)
1 tasak sütőpor
1 tojás
75 ml olaj (a gyengébbek kedvéért ez 3/4 dl)
250 ml natúr joghurt (pont 2 doboz Activia)
1/2 tk só
1/2 tk pirospaprika
1/2 tk oregánó
1 tk bors
10 dkg kolbász v. paprikás szalámi
kevés sajt, ízlés szerint

elkészítés

A kolbászt felkockázom, és a zsírt kisütöm. Ha elég száraz, akkor nem kell kisütni! Az elkészítési módja ugyan olyan, mint az édes muffiné: a száraz összetevőket (liszt, sütőpor, fűszerek) külön tálkában összekeverem, hogy a sütőpor egyenletesen szétoszoljon. Biztosra megyek. Aztán a nedves hozzávalók jönnek, külön tálkában: tojás, joghurt, olaj (+ a kisütött zsír). Habverővel homogénné "varázsolom". Végül a száraz tálkát fokozatosan beleöntöm a nedves tálkába, közben keverem. A legvégén pedig a kolbászdarabkák is a tálba kerülnek.

A tészta állaga sűrűbb, mint amit eddig jól megszoktam az édes muffinok esetében. Kanállal a muffinforma mélyedéseibe kanalazgattam a tésztát. Nem papírkapszlikba! Állítólag abba beleragad. A muffinfoma pedig teflonos, ezért nem vajaztam ki. Nem is kell, mert nem ragad bele. Reszelt sajttal megszórtam a felét, próbaképp, hogy melyik finomabb. A sajtos! :) Gondolhattam volna...

Nekünk 12-es muffinformának van, ebből az adagból 10 formát tudtam megtölteni. A maradék két lyuk aljába vizet öntöttem, hogy ne égjen le. Nem tudom, hogy van-e ennek jelentősége, valahol olvastam, hogy így kell és kész. Kipróbálni még nem mertem másképp. Majd megkérdezem a muffinszakértő Zsút. Előmelegített sütőben 160 C fokon 20 perc alatt szoláriumbarnára sült. A mintarecept szerint cayenne bors is kellett volna bele, de mit tud tenni az ember lánya, ha "az kicsi Mohácsban" erről még egyik boltos sem hallott...Majd Pécsen beszerzek egy tasakkal.

Karamellizált csemege üvegben

Dekoratív, ötletes, tápláló és még finom is? Igen! Sőt, még ajándéknak sem utolsó! Legalábbis bízom benne, hiszen szülinapi meglepetésnek készült elsősorban (ez utóbbit majd barátnőm bizonyítja jövő héten, remélem nem ragadnak össze addig a szemek az üvegben).

A zabkorpáról, mint olyanról már írtam. Íze különösebben nincs, külsőre akár össze lehetne téveszteni a fűrészporral. "Társa", a zabpehely viszont isteni karamellizálva. (És amúgy sem rossz, igaz nincs íze sem, szóval nem is jó, DE egészséges, azt mondják...én hiszek nekik). A karamellizálás során a színe szép "napsütötte" barna lesz, az én serpenyőmben mindenképp. Aki gondolja, lehet fehérebbre is hagyni, de úgy nem garantált az élvezet! :)

Pár szó a dióról: mivel ezeknek be kellett férniük egy igencsak kis méretű üvegbe, így felaprítottam a szemeket (szokták ezt mondani a dióra?). De ha meghagyjuk egészbe a fél diót, akkor fincsi csemege válik belőle mialatt ráolvad és rápirul a méz., így önállóan, magában is szépen mutat. És az illata, miközben sült!!! Hmmm...

hozzávalók

6 dkg dió (pirítani: 2 tk mézben + 1 tk olajban)
10 dkg zabpehely (pirítani: 5 tk méz + 2 tk olaj)
7 dkg aszalt sárgabarack
2 dkg mazsola
1 dkg kókuszreszelék

Az elkészítés nem bonyolult:

Külön tálkákban kimérem a mennyiségeket, majd felaprítom a nagyobb hozzávalókat (dió, sárgabarack). Összekeverem külön kis csészében a dió és a zabpehely pirításához való mézet és olajat. Először külön a zabpelyhet karamellizálom: egy teflonos serpenyőben felmelegítem az olajos mézet, majd ráöntöm a zabpelyhet és addig pirítom, míg szép barna nem lesz. Ugyan így járok el a dió esetében is.

Ezek után már csak ki kell várni, míg minden kihűl. Én aludtam rá egyet, mert már későre járt az idő. Másnap d.e. (azaz most) pedig szépen beletöltögettem a kis üvegekbe, rétegesen. Ebből a mennyiségből 3 db kb. 2 dl-es üveget tudtam megtölteni.

Ami megmaradt, azt megettem reggelire natúr joghurttal:


Finom és tápláló energiabomba reggelire tetszés szerinti joghurttal (natúr vagy akár gyümölcs joghurt), friss gyümölccsel, de önthetünk rá tejet is, vagy gyümölcslevet (ezt mindig ráírják a boltban kapható müzlire is, én még sosem próbáltam).

Ajánlatos rövid időn belül elfogyasztani, (azaz nem hetekig tárolni, pár nap még belefér), mert a dió és a zabpehely összeragad a méztől, de szerintem ez nem jelent problémát! ;)

Hússal töltött tökkarikák

Nyitott vagyok az újdonságokra. Számomra ez az étel is az. A tök pedig...hmm az egyik kedvenc zöldségem, így nem is értem, hogy eddig a tökfőzeléken és a rántott tökön kívül miért nem használtuk másra is, úgyhogy kíváncsian vártam a végeredményt.

hozzávalók

1 kg tök
só, vegeta
kis vaj a kikenéshez
1/2 fej hagyma
2 ek olaj
30 dkg darált hús (én sertéscombot vettem, de lehet pulykacombból, csirkéből is)
őrölt fekete bors
1 gerezd fokhagyma
1 csokor kapor
1 zsemle
1 tojás
1 doboz tejföl

elkészítés

1. A tököt meghámozom, 3-4 cm vastag karikákra felszeletelem, kimagozom, majd a tökkarikákat enyhén sós-vegetás forrásban levő vízben 3-4 percig félpuhára főzöm. Szűrőlapáttal kiemelem, majd a kivajazott sütőtálba rakosgatom.
2. A hagymát apróra felkockázom, üvegesre sütöm, majd hozzáadom a darált húst. Sózom, borsozom és fehéredésig pirítom.
3. A zúzott fokhagymával és a felaprított kaporral fűszerezem.
4. A beáztatott, majd kifacsart zsemlével és a tojással összedolgozom a húst.
5. Az így kapott masszát a tökkarikák üregébe púpozom.
6. A tetejét gazdagon meglocsolom tejföllel.
7. 180 C fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütöm.

Tálaláskor kapros tejföllel meg lehet bolondítani: 1 doboz tejfölbe beleaprítok egy kis kaprot és 1 fokhagymát passzírozok bele.

Amire nem árt figyelni: a tököt ne főzzük túl az elején, csak félpuhára!

Aki szereti a tököt, az nem fog csalódni, ha kipróbálja!

Zabkorpa

ZABKORPA-definíció: a lehántolt zab fedőrétegéből készül.

Nézzük csak, mire is jó a zabkorpa:

A vérben 2 féle zsír található:

• az LDL-koleszterin a rosszn koleszterin
• a HDL-koleszterin a jó koleszterin

A zabkorpa a rossz koleszterin szintet segít csökkenteni.
A növényi eredetű táplálékban nincs koleszterin. A növények rostanyagát csak kismértékben tudjuk megemészteni, és ez a salakanyag folyamatos mozgásra serkenti a beleket.
A vér koleszterinszintjét csak csekély mértékben (maximum 10%-kal) tudjuk befolyásolni a táplálék zsír- és koleszterintartalmának csökkentésével.
Ha megfelelő rostos anyagot juttatunk az emésztőrendszerbe, sokkal jobb hatást érünk el. Nagy rosttartalmú ételek fogyasztása esetén a salakanyag gyorsabban halad át a bélen:

• egyrészt csökken a túltáplálás veszélye (nem tud minden kalória felszívódni a táplálékból),

• másrészt a táplálékkal bekerült rákkeltő anyagok rövidebb ideig hatnak a bélfalra.

A zabkorpa 28%-a rostot tartalmaz, aminek a fele vízben oldódó (duzzadó) rost. Ezek oldott állapotban gélszerűvé válnak, megkötik az epesavakat, és azok a széklettel kiürülnek. Ezért az epesók termeléséhez szükséges koleszterint a máj csak a vérből tudja felvenni, így csökken a vér koleszterinszintje.

Mindemellett közvetlenül is érvényesül a növényi rostok mechanikus béltisztító hatása.
Gátolja a zsírok és szénhidrátok felszívódását– afrikai bennszülöttek, akik a napi ajánlott rostbevitelnél is több rostot fogyasztanak, még csak nem is ismerik a vastagbél gyulladásos betegségeit, a vastagbélrákot vagy a székrekedést.

A zabkorpa élelmi rostokat, fehérjéket, vitaminokat és ásványi anyagokat is tartalmaz. Jó hatással lehet a cukorbetegségre is. Fogyókúrázóknak is kiváló választás, mivel jó vízmegkötő és duzzadóképességű, így jóllakottság érzetet biztosít.

A zabkorpát keverhetjük sütemények tésztájába, joghurtba, levesbe, főzelékbe, müzlibe.

Tejbezabi vs. tejbepapi

A tejbepapit, azaz a tejbegrízt senkinek sem kell bemutatni. Na de mi a helyzet a tejbezabival?
A zabkorpából készült tejes finomság kitűnő reggelire, de desszertként sem utolsó. A tejbegríztől talán csak az enyhén barnás színe és magasabb tápanyagtartalma (élelmi rostok, fehérjék, vitaminok, ásványi anyagok) különbözteti meg. Schobert Norbi update-táblázata szerint az 1-es kódot viselő zabkorpát és zabpelyhet a nap bármely szakaszában fogyasztahtjuk bűntudat nélkül. Ellentétben as búzadarával, hiszen a 3-as kódja miatt csak délig ajánlatos enni.
Tanulság: mivel a tejbezabi íze nagyon hasonló a tejbegríz ízére, ám előnyösebb, ha a boltban a zabkorpát emeljük le a polcról, így válasszuk a zabkorpát!

hozzávalók

3 dl tej
3 ek zabkorpa
édesítőszer vagy cukor ízlés szerint
aszalt sárgabarack
mazsola

elkészítés (teljesen megegyezik a tejbegríz elkészítési módjával):

1. A tejet az édesítővel és az aszalt gyümölcsökkel felforralom
2. Beleöntöm a zabkorpát folyamatos keverés mellett
3. Pár percig főzöm

A tetejét díszíthetjük aszalt gyümölcsökkel. A legfinomabb kakaóporral!

A nagy muffin-dilemma

Imádok muffint sütni, mert gyorsan össze lehet dobni, egyszerű, nem kíván nagy szakértelmet, ám mindezekkel fordított arányban irtó finom. Nem is beszélve arról, hogy szabadon variálhatók az összetevők, a különböző ízesítéseknek csak a képzeletünk szab határt. Egy azonban biztos: muffinunk vagy édes vagy sós. Amiben kevésbé vagyok biztos:

1. Sütőpor kell bele vagy szódabikarbóna, esetleg mindkettő? Már mindhárom lehetőséggel találkoztam. (Aki tudja a választ, írjon nyugodtan!) A családom (értsd: szülők) a sütőporos változatot részesíti előnyben.
2. A másik kérdés, hogy akkor most margarin, vaj vagy olaj? Melyikkel célszerűbb, melyiktől finomabb? Én személy szerint mindig Rama margarint használok. Ha pedig nincs otthon egyáltalán vagy ha nem elegendő a mennyiség, akkor lép életbe a "b" illetve a "c" terv.
3. A liszt-probléma: fehér liszt, rozsliszt, kukoricaliszt, tönkölyliszt, teljes kiőrlésű liszt...és még sorolhatnám. Mennyivel egyszerűbb volt, amikor azt hittem, hogy csak egy fajta liszt létezik! :) Nyilván mindegyiknek megvan a maga előnye: a teljes kiőrlésű vezet az egészséglistán, a fehér liszt a régi jól megszokott- na de akkor melyiket válasszam? Elárulom, ezidáig csak fehér búzalisztet használtam a maga egyszerűségében, de ami késik az nem múlik, idővel a többi sem menekül előlem! ;) Eddig egyszer használtam zabkorpát liszt helyett, megállta a helyét így is a muffin (amúgy zabkorpával a lisztet bármikor lehet helyettesíteni: levesek, főzelékek sűrítésekor, panírozáskor, tésztagyúráskor és sütéskor is; egészségesebb a finomlisztnél, mert rengeteg hasznos tápanyagot tartalmaz)

No de akkor jöjjön a recept!




Körtés-diós muffin

hozzávalók

14 dkg liszt
1 tasak sütőpor
13 dkg porcukor (vagy 100 ml folyékony édesítőszer + 3 dkg porcukor)
13 dkg margarin/vaj
2 db tojás
1 dl tej
3 tk méz
8 dkg dió
2 körte
citromlé

elkészítés

1. Sütőt előmelegítem 180 C fokra
2. A muffinformát kibélelem papírkapszlikkal ( muffinpapírral)
   
3. Diót durvára darabolom
4. Körtét meghámozom, kis kockákra vágom, citromlével meglocsolom
5. A lisztet és a sütőport összekeverem egy tálban
6. Egy másik tálban először a tojást és a cukrot (+ édesítőszert), majd hozzáadom a margarint kissé felolvasztva. Aztán a tejet is hozzáöntöm és a mézet is beleteszem.
7. Ebbe a tálba beleforgatom a lisztes-sütőporos keveréket, kicsit összekeverem
8. Végül a körte és a dió is belekerül.
9. Egy kanállal belemerem a muffinformába a tésztát
   
10. Kb. 20-25 percig sütöm

A tetejét díszítem karamellizált dióval: egy kis mézet összekeverek olajjal, ezzel bevonom a diószemeket, majd egy teflonos serpenyőben így megpirítom.

Kezdő gondolatok

Kezdő gondolatok...2 értelemben is:

1. ez a blogom első bejegyzése
2. szerény személyem (majdnem) első lépéseit követheti nyomon az olvasó (aki lehet, hogy csak én leszek)
   

Nemrég fedeztem fel a gasztroblogok világát Maszatkonyha rendkívül jó írásait olvasgatva. Annyira megtetszett 2 hobbim ezen ötvözete (internetezés és a gasztronómia), hogy azon kaptam magam, már a saját blogomat tervezem.

Íme az eredmény! :)

Kulináris titkoknak és bonyolultabbnál bonyolultabb csodakölteményeknek nem ez lesz a gyűjtőhelye, sajnos. Én egyelőre csak egy szárnyait bontogató kezdő vagyok, ám bízom benne, hogy segítséget és ötleteket adhatok azoknak, akik még nálam is bizonytalanabbak a gasztronómia világában. És nem utolsó sorban, az itt szereplő receptek garanciát biztosítanak arra, hogy ha már én is el tudom készíteni, akkor Te is, Kedves Olvasó!

Kívánok kellemes böngészést az idetévedőknek! ;)