Töki pompos

A név eredete: Tök - a helyiség, ahonnan szármaik. Pompos - kenyérből kiszakított darab.

A megmosolyogtató név mellett langallóként és kenyérlángosként is emlegetik a töki pompost, ami legfinomabb akkor lenne, ha kemencében sülne. Nem tudom, hol van Tök, és kemencém sincs, és bárhogy is hívjuk, ez nagyon finom! Rég elmentett recept kipróbálására került sor, végre :) Limara pékségében találtam a receptet.

Hozzávalók

a tésztához:

1 krumpli
25 dkg liszt
1 tk. só
1,5 ek. olaj
0,5 tk. cukor
1 dkg élesztő
1 dl a krumpli főzővizéből


a tetejére:

1 kis doboz tejföl
2 fokhagyma
reszelt sajt
só
bors
1 lila hagyma
10 dkg húsos szalonna

Elkészítés

1. A felkockázott krumplit megfőzzük, összetörjük.
2. Az élesztőt felfuttatjuk a cukros langyos főzővízben.
3. A tészta hozzávalóit összedolgozzuk, pihentetjük 1 órát.
4. A megkelt tésztát belenyomkodjuk egy 20x40 cm-es, sütőpapírral bélelt tepsibe. Elősütjük 10 percig a 200 fokos sütőben.
5. Az elősütött tésztára rákenjük a tejfölös alapot. Tejfölös alap: a tejfölbe reszelem a sajtot, a fokhagymát, sózom, borsozom.
6. Megpakoljuk a felszeletelt lila hagymával és szalonnával.
7. 200 fokon 20-30 percig sütjük.
   

Fahéjas csillagok

Az előző bejegyzéshez igazodva ez egy újabb kitűnő recept Stahl Judittól, már-már kezdem magam fannak érezni. Pici, omlós kiscsillagok fahéjas illata árad a sütőből, igen, itt a karácsony. Hamarabb, mint gondolnánk.

Előfordul, hogy év közben is gyártok csillagokat, de egy biztos: karácsonykor nem maradhat el. Olyan alapsüteménynek érzem, mint a fenyő alakú mézeskalácsot, a mákos beiglit vagy a hókiflit.

hozzávalók

15 dkg vaj
4 evőkanál porcukor
1 csomag vaníliás cukor
15 dkg liszt
1 evőkanál keményítő
3 vagy több kk. fahéj

elkészítés

1. A vajat kikeverjük a porcukorral és a vaníliás cukorral.
2. Hozzáadjuk a többi hozzávalót.
3. Csillagcsöves nyomózsákba töltjük, és csinos kis csillagokat nyomunk sütőpapírral kibélelt tepsire.
4. 180 fokon 15 percig sütjük.

Fémdobozban hosszú ideig eláll.

Toszkán bableves

Ha azt mondom, olasz gasztronómia, akkor legutoljára a leves jut róla eszünkbe, pedig van néhány finom, zöldséggel és persze vitaminnal teli levesféléjük. Toszkán tájakon például ez a kelkáposztás-fehérbabos dívik, már ahogy Stahl Judit azt megírja könyvében.

A nyáron ezt lapozgatva esett erre a választásom: sok zöldség, kevés hús, az is szalonna formájában, ami remekül kikerekíti az ízeket teljes egésszé. Előtte csak a zöldségek reszelésével kell megküzdenünk, de megéri.

Sajnálhatja, aki nem kóstolta meg, pedig megtehette volna. :)

hozzávalók

1 doboz fehérbabkonzerv
10 dkg szalonna
1 fej vöröshagyma
2 répa
1/2 zeller
3 közepes krumpli
1/2 kelkáposzta ( a másik feléből lehet főzeléket főzni)
1 kis konzerv paradicsomszósz
3 gerezd fokhagyma
3 babérlevél
só
bors
1 kiskanál kakukkfű
1 kiskanál köménymag

elkészítés

1. A babot lecsöpögtetjük.
2. A szalonnát megpirítjuk, kivesszük, félrerakjuk.
3. A kisült szalonnazsíron (hozzáadott olajjal) pár percig kevergetjük a lereszelt hagymát, répát, és zellert.
4. Hozzáadjuk a kockára vágott krumplit, a laskára vágott kelkáposztát, és felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi.
5. Miután a paradicsomszósz is belekerült, ízesítjük fokhagymával, babérlevéllel, sóval, borssal, kakukkfűvel és köménymaggal.

Tálalás előtt megszórjuk ropogós szalonnapörcökkel. (a képről ez kimaradt, elfelejtettem, na)

forrás:
Stahl Judit: Végre otthon!

Tiramisu

Érdekes, valamilyen oknál fogva meg voltam győződve róla tudat alatt, hogy én ezt a receptet egykor már publikáltam, méghozzá fotóval. Roppant céltudatosan nyitottam meg a blogomat e recept után kutatva, mikor másodjára is tiramisut készültem csinálni. És sehol nem találtam, csak a fotót a gasztromappámban a gépen. Így újból rákerestem Toma blogjára. Íme a régóta lapuló fotó, és hozzá a receptúra, hogy legközelebb kéznél legyen. (az ú azért hosszú, mert régen úgy gondoltam, ez így autentikus. heh.)

Bűntudat nélkül benyomok egymagam egy ilyen tehénkés tálkával, annyira abbahagyhatatlan.

hozzávalók

250 g mascarpone
3 tojás
200 g babapiskóta
3 dl espresso
1/2 dl rum
3-4 ek. cukor
holland kakaópor

elkészítés

1. A tojás sárgáját habosra keverem a cukorral, hozzáadom a mascarponét.
2. Egy másik tálban a tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verem, majd belekeverem a krémbe.
3. A rumos kávéba mártogatott babapiskótákat egy tál aljába fektetem, majd következő rétegnek rákanalazok krémet, aztán megint piskóta, megint krém.
4. A krém tetejét megszórom kakaóporral.
   
5. Hűtőbe teszem pár órára.
   

Lendület

...ami valahogy elveszett...és ez nem mutat egyenes arányosságot a blog látogatottságával, köszönöm! :) Szégyenszemre én még blogszülinapot sem ünnepeltem :( pedig elmúlt 1 éves a miniMálna. Valamikor a vizsgaidőszakban.

Viszont most nagyon lelkes vagyok, mert végre nekem is van egy Szakácsok könyvém, amit a hobbiszakácsok bibliájaként emlegetnek :) Tehát: új lendület, új blogger template, mert a régit már untam (nem mintha annyit nézegettem volna).

Csomó-csomó beszámolóval tartozom arról, hogy az utóbbi hónapokban miket is gasztronómkodtam. Fotók is csak imitt-amott készültek.

Úgyhogy most lendületesen felsorolom, h kinek a mije landolt az asztalunkon :) (már amiket én lendítettem), csak úgy random:

• Ízbolygó tejespitéje még tavalyról, elegánsabban nem más, mint a clafoutis, amit itthon rajtam kívül senki sem szeret, na de haladjunk csak tovább, volt ez már máskor is így (amúgy most új követőre találtam: a papám, aki bátran bármiből jól lakik, tényleg. Legyen az akármilyen agyament étel)
• Cookingstar édes kis semmisége, ami mégis inkább valami: túrótortácska áfonyával. Tavaly nyáron többször is csináltam, isteni! Emlékszem, még az irodába is vittem, és mindenki osztotta a véleményem. Egyik alkalommal le is fotóztam, de rejtegetem, mert Cookingstar-ét úgyse múlom felül. ;)
  
• Gabojsza vaníliás kiflije, amit én csak hókiflinek hívok. Karácsonykor percek alatt eltűnt. Nincs karácsony hókifli nélkül! Ha jól emlékszem darált mandula helyett dió került bele. Pompás!
  
• Aztán hirtelen eljött farsang és a busójárás. Évivel ügyködtünk azon, h echtefinom csörögefánkokat majszolgathassunk. Végül összejött :) Duende receptje szolgált alapul.
• Szerintem életében mindenki átéli egyszer az igazi pogácsarecept iránti hajrát. Én is kutattam, kerestem, míg rá nem találtam Ízbolygó best túrópogi ever-jére. Never nem válok meg tőle, az biztos. :P
• Fűszeres Eszter Baileys tortája mennyei. (ez az a pont, amikor már lehet mindenkinek elege van az ömlengéseimből, de ha egyszer így igaz, na. Nem írhatok mást :D) Ezt is többször legyártottam: miután teszteltem, berobbantam vele egyik közös főzős-kajálós-iszogatós estére, és még a srácok is elkérték a receptjét, h ők ezt majd otthon megcsinálják, mert annyira egyszerű!!! Nemhiába, Eszter címében is olvashatjuk: a hölgyek örömére... :) Tessék vele meglepni az asszonyt! ;)
  
• Enikő múltidéző almáspitéjét (azaz a nagymamájáét) a vizsgaidőszakban sütöttem, mert már nem bírtam tovább...süti nélkül (meg amúgy se). Alma helyett meggy került bele. Mondtam már, h imádom a meggyes sütiket? És ez pont olyan, mint az én mamámé is!
  
• Utolsó kettő sütiprojectem, ami eszembe jut hirtelen, ezen a héten volt. Szintia mázas meggyes kalácsa igazán látványos design-sütemény, ami nem csak a szemet, de a pocit is gyönyörködteti (tejóég, h jönnek ezek? :S :D )
• Szintén Szintia konyhájából vándoroltak az enyémbe a sajtos rudacskák. A tetejükre pedig hol szezámmag, hol köménymag, hol sajt került. Buli előtti rágcsa ez, melyet jól elropogtattunk némi ezmegaz (azaz mindenféle drink) mellé.

Ennyi volt a móka mára, zárul Málna recept-tára :D

És ha ezentúl is ilyen lustadisznó leszek, akkor ilyen és ehhez hasonló szösszenetek fogják rögzíteni konyhai csínytevéseimet. Mégis jobb, mintha teljesen hanyagolnám.

enoteca corso

Naszoval. Adott volt egy névnap, meg egy vadszerelem a szívem közepéből. Így jutottunk el a pécsi színház jobbján elhelyezkedő Corso felső emeletére.
Egy szó: CSÚCSGASZTRONÓMIA. A többi képekben: :)

készül az ebéd :)



előétel: kacsamájkolbász mango chutney-val



tengeri süllő fekete rizottóval és kacsamájjal



malaccsászár zöldborsópürével és garnélával

Epres túróhab

Huhú, hogy szalad az idő! :O Legutóbbi bejegyzés 2 és fél hónapja született!! Ezidőalatt kétszer is utaztam: márciusban Erdélyben, áprilisban Rómában jártam, közben bulik, egyetem, jogász napok, most éppen évfolyamdolgozat, következő héttől meg már vizsgaidőszakra készülés. Talán 1-1 új bejegyzés is készül nem egészen önkéntes "számüzetésem" alatt, mert képek azok vannak, már csak írással kell társítanom őket, hogy felkerüljenek ide a blogba.

Április a nagy "együnk ki a fagyasztóból mindent" időszaka (nem úgy, mint a május, ami majd a kétségbeesett evés időszaka lesz, ami a vizsgák és a tanulás stresszéből fakad), abból a célból, hogy a mélyhűtőben árválkodó utolsó csomag fagyasztott gyümölcsök helyét lassan átvegyék az igazi, friss és lédús példányok. Leginkább persze az eperre vonatkozik mindez, lévén, hogy télire tavaly mást nem fagyasztottunk, másrészt meg már hatalmas értett, piros eperszemek mosolyognak ránk a szupermarketekben. Meghökkentő: tavaly május végén már eperlekvárt főztünk! (Azaz 1 hónap múlva szintén esedékes. Főleg, hogy az utolsó bontott üveget használjuk fel éppen.)

Az utóbbi hetekben több epres finomság is készült, mint például ez az epres túróhab, ami sokkal finomabb mint bolti testvére (na jóóó, az is finom :) )
Kicsit játszottam a színekkel, eredetiben rózsaszínesebben néz ki, pont úgy, mint NoSaltynál itt. A recept is tőle van (szinténott.)

Aztán lehet kanalazni! ;)

Habcsók dióval

Sokan úgy gondolják, hogy a habcsók karácsonyi édesség, azonban az év bármely szakában össze lehet dobni, ha akad a hűtőben maradék tojásfehérje. És ez ugye gyakran megesik, mert a tojásnak csupán a sárgáját kell felhasználni pl. a vaníliakrémhez vagy a fánkhoz. Arra azért ügyeljünk, hogy felhasználás előtt pár órával vegyük ki a hűtőből, hogy szobahőmérsékletű fehérjével dolgozzunk.

Ez itt alaprecept, de ha kedvünk támad, akkor ízesíteni lehet fahéjjal, kókusszal, vaníliával vagy akár mandulával is. Nálunk nem hiányozhat a tetejéről a dió sosem.

Nigella Lawson olyannyira biztosra megy, hogy ekkora mennyiséghez 2 ek. keményítőt is tesz, én is kipróbáltam, és annyi a különbség, hogy fura íze lesz, úgyhogy nem kell az bele!

hozzávalók

4 tojásfehérje
25 dkg porcukor
annyi egész dió, ahány csók

elkészítés

1. A szobahőmérsékletű fehérjét viszonylag kemény habbá verem.
2. Fokozatosan apránként beleadagolom a porcukrot is.
3. Nyomózsákba (vagy egy kivágott sarkú zacskóba) kanalazom, és sütőpapírral kibélelt tepsibe nyomok karikákat vagy halmokat.
4. A műveletet ha megismétlem, igazán magas habcsókok kerekednek.
5. Minden egyes habcsók tetejére 1-1 diót biggyesztek.
6. 150 fokon legalább fél órát sütöm.

Amennyire könnyűnek tűnik, olyan veszélyes! ;)

7 dolog rólam

Vicces. Nem káprázik ám senkinek sem a szeme, és ha valahonnan ismerős a cím, akkor elárulom honnan: még októberben söpört végig a gasztrobloggerek között eme kördés. Aztán még egy, meg még egy...ésígytovább. Összvissz 4 körkérdéssel vagyok azóta is adós, ezennel belevágok, leróvom hát tartozásom, hiszen ha mások nem is, a kérdezők biztos kíváncsiak 7 dologra rólam, 1 gyerekkori emlékemre, könyvolvasási szokásaimra (hahá) és függőségeimre (wíí). Na de ne rohanjunk annyira előre, jöjjön ezúttal 7 dolog rólam, mely kördést Sylvia, Lekváros kukta és Zsuzsi repítette felém.

1) A barna mellett a kedvenc színem a rózsaszín. Olyannyira, hogy a laptopomtól kezdve az iPodomon át az esetnyőmig mindenem rózsaszín.

2) Ezalól csupán ruhatáram képez kivételt: volt idő, amikor csupa barnában jártam - egyetem másod- és harmadév. Gólyabálban ugyanis úgy megdícsértek, hogy mennyire jól megy a kék szememhez és akkor még szőke hajamhoz a csokibarna estélyi, hogy onnantól kezdve másba nem is láttak.
Ez odáig fajult, hogy másodév végén hosszú szőke hajamból sötétbarna hosszú (majd mivel gyorsan rájöttem, hogy a szőke jobban állt, barna rövid) lett, és onnantól kezdve senki nem ismert meg. :D Az évfolyamtársaimnak, szomszédaimnak, sőt barátnőimnek is kellett pár másodperc, mire leesett a tantusz, hogy én ÉN vagyok.
Most már lazul a hurok. Barna mellett szerepet kap a fekete, rózsaszín, szürke, lila is (követve az idei divatszíneket rájöttem, hogy jól állnak).

3) Javíthatatlan késős típus vagyok, az a mindenhova utolsó percben indulós, aztán rohanós fajta. Ezt Starfi, Enikő és Petra is meg tudják erősíteni, ugye az első GBT? ;)
Egy darabig jóanyám kordában tudott tartani, gimiből is csak egyszer késtem el 6 év alatt, ellenben minden egyes reggel loholtam odáig, illetve utolsó évben száguldoztam kispolskival: emlékszem, egyszer annyira siettem, hogy 2 mappám is (egyik tele fénymásolt magyar érettségi tételekkel, köszi Ági ;) másik tele a felbecsülhetetlen értékű általam keserves munkával kidolgozott töri tételekkel) a kocsi tetején maradt induláskor és az első adandó alkalommal, a legnagyobb kanyarban levitte onnan a centrifugális erő (vagymi), nekem meg csak a következő rendőrlámpánál jött eszembe, hogy hoppá, valami nagyon hiányzik. Visszatérve a tett helyszínére, már csak a töris mappámat találtam, a magyarosat ellopták (!), újból fénymásolhattam.
És furcsamód mindig megtalálom a "párom": gimiben Borral versenyeztünk, hogy ki tud jobban nem elkésni, mostanság Izára várok néha 1 órát az árkádban (és van, hogy ő vár rám.)

4) Az elmúlt félévben úgy döntötttem, hogy előadások helyett egy ügyvédi irodát látogatok, elmélet helyett gyakorlati ismereteket szerzek.
De hogy is lehetek én ilyen, amikor már BüntiÁgi is megmondta, hogy ez itt (tudniillik Pte-Ájk) nem egy hegesztőtanfolyam, ahol megmutatják a gyakorlatot és már lehet is dolgozni. Itt kemény elméleti oktatás folyik, ezt nem vethetjük oktatóink szemére. Sorry. Ha ezt nem mondja, tuti rá sem jövök, hogy mit is tanulok éjjel-nappal vizsgaidőszakban.
(ezt most csak azért volt muszáj, mert ez a hét vicce: kisfilm itt)

5) Gitároztam. 10 évig. Zeneiskolában, nem rockbandában! Volt Mohács Városi Zenekar, Eötvös koncert, kiállításmegnyitón fellépés duettben, félévente vizsga, házihangverseny, farzsebből kilógó fogkefe és Béla bácsi és Nagymosóczy. Azok a régi szép idők! Egyszer a barbifürdőkádba landolt a gitárnak a nyakán levő "csont", annyira téptem a húrokat.

6) Ha múlt tavasszal nem pályáznak olyan sokan arra az 1 erasmusos Isztambul-helyre, akkormost nem itt vagyok, hanem ott, Isztam-buliban. Máig nem hevertem ki, hogy nem én utazhattam, pedig minden megvolt: ez annyit tesz, hogy szülők beleegyeztek, hogy egyetlen pici lányuk a tálibok és a mecsetek között tengesse mindennapjait 1 éven keresztül.
Hab a tortán: a fiút, aki elnyerte a helyet, még indulás előtt kirúgták az egyetemről. Ollé :/
De ez nem vígasztal: nem kerülhettem közelebb ahhoz a kultúrához, ami már gimi óta vonz (hát ezért jártam annyi "török világ Magyarországon" című versenyre?)

7) Nem csak a török világ vonz, hanem ámblokk az arab világ, éppen ezért: Egyiptomba vágyom! Nílusi hajóutat akarok! Violettával ellentétben (aki már hajókázott a Níluson és december óta még mindig nem láttam a képeit) én nem félnék attól, hogy ha nem a repülő zuhan le, akkor egy terrorista lő agyon :)
Egyiptom, ó Egyiptom...

Farsangi fánk

Nem lenne ildomos címként a szalagos jelzőt használnom, mert annak még csak halvány pislákoló jelei mutatkoznak, mintegy szalag-kezdeményként. Igen, a képen látható példányon. A többi fánk abszolút szalagmentes.

Ízre viszont pont olyan, mint amilyennek egy fánknak lennie kell: farsangidéző :) Fánk, forralt bor nekem már-már egyet jelent a busójárással. Ilyenkor megtelik a levegő ezen finomságok illatával, magával ragad a fergeteges hangulat, miközben a részeg busók a máglya körül kólóra vagy huppá cuppára táncolnak. Igen, számomra, ez a farsang.

Busójárás idén: február 19-24-ig. Érdemes vasárnap ellátogatni Mohácsra, közös erővel elűzni a telet, hogy végre kitavaszodjon :)

Addig is még a farsangi időszakban kell sütnöm csöröge fánkot és velencei fánkot, valamint a farsangi fánkot szalagos fánkká kötelező tökéletesítenem. Lehet különórát veszek mamámtól "fánkból".

hozzávalók 11 fánkhoz

50 dkg liszt
5 dkg olvasztott vaj
4 tojás sárgája
5 dkg élesztő
2,5 dl tej
4 dkg porcukor
csipet só
3 cl rum
reszelt citromhéj

elkészítés:

1. Az élesztőt felfuttatom a langyos cukros tejben.
2. A hozzávalókat robotgéppel összedolgozom, 20 percig dagasztom.
3. Lefedve 1 órán át kelesztem.
4. Kb. 2 cm vastagra nyújtom a meglehetősen ragadós tésztát enyhén lisztezett deszkán. 8 cm átmérőjű fánkszaggatóval fánkokat szaggatok, majd még fél órát hagyom pihenni.
5. A fánk közepére ujjammal mélyedést formázok a lekvárnak, majd bő olajban kisütöm: a "lyukas" felével kezdem, fedő alatt 1 percig, fordítás, újabb 1 perc. Az olaj ne legyen túl forró, mert megég a külseje, belül pedig nyers marad. Ha viszont az olaj nem elég meleg, akkor megszívja magát.
6. Porcukorral hintve, sárgabaracklekvárral az igazi :)

A szalag számomra még rejtély, állítólag a titok nyitja:

1. a tojás: minél több, annál levegősebb tésztát kapunk
2. és a dagasztás
3. ezáltal az olaj tetején úszik a fánk, és fordítás után sem éri el az olaj azt a bizonyos keskeny sávot, emiatt ott fehér marad

Én mindent betartottam, úszott is a fánk és mégsem rajzolódott ki a szalag, csak az egyiken egy picit:

,

Kakaós zabpelyhes keksz

3 hét után végre holnap hazamegyek. :) Home, sweet home. Már várom. Előtte még egy borzalmas vizsgát kell túlélnem, aztán én is belevetem magam a karácsonyozók sűrűjébe, mert hát eddig nem nagyon kapott el az életérzés karácsonyt illetően, nem is csoda ennyi vizsga közepette. És majd én is sütök: hókiflit, mézeskalácsot és fahéjas csillagot :)
Addig is itt van ez az eredendően Ízbolygótól származó recept, kissé másképp, ezúttal kakaóval. (ja és nem, nem ezt fogjuk majszolni karácsonykor, csak most ehhez találtam képanyagot a gépen).

hozzávalók

26 dkg zabpehely
8 dkg liszt
5 dkg őrölt mogyoró
17 dkg vaj
2 ek méz
10 dkg aszalt áfonya
csipet fahéj
fél tk sütőpor
1 tojás
kevés tej
holland kakaó

elkészítés

A hozzávalókat összedolgozom masszává. Annyi kakaópor megy bele, hogy kicsit megszínezze, ehhez mérten annyi tej, hogy ne legyen teljesen kemény a massza. Sütőpapírral bélelt tepsibe kanalazom, ellapogatom, majd betolom a 180 fokos sütőbe. 15 perc és kész is.

Előző próbálkozásom: zabpelyhes-áfonyás keksz

VKF! 20. forduló - Bő lére eresztve

A magyar levesevő nemzet. Kiváltképp a mi családunk, melyet mi sem bizonyít jobban az, hogy apa, megérkezvén 1-1 külföldi nyaralásból azt mondja, hogy neki Magyarországból ha más nem is, de a leves az hiányzott. Én meg meg sem tudnék lenni leves nélkül huzamosabb ideig, legeslegelső igazi, azaz nem poralapú étel, amit főztem, no az leves volt: Tündi-leves, melyet csak azok kóstolhattak, akik akkoriban, a gimiben közel álltak hozzám. Szabadalmaztatnom kéne, jól megfér együtt a halászlékocka a spagettitésztával és a krumplival (meg sok minden mással, ez amolyan mindent bele leves). Azóta kifinomultabb lettem, bár a mai chowder levest is, amit az Éviktől kapott Sarah Brown: Vegetáriánus ételek négy kontinensről című könyvből lestem, összeházasítottam a vörös sügérrel, ha már VKF, akkor szabadon szárnyalhat a gasztrofantázia, ugye.

A chowder(francia szó, jelentése: üst, bogrács) egy zöldségekkel gazdag leves, amit a könyv "amerika" fejezetében találtam, azért lényegesen több egy egyszerű levesnél: laktató egytálétel, ha kenyérrel eszik. Az egyszerű hozzávalók mellett a főzés menetének köszönhetően válik telt, finom ízvilágúvá: a zöldségeket puhára kell párolni még mielőtt felöntenénk vízzel.

Chowder vörös sügérrel

hozzávalók

2 ek olivaolaj
2 hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 sárgarépa
1 fehérrépa
1 kisebb, 1/2 nagyobb zeller
2 fehér paprika
1 piros húsú paprika
2 krumpli
10 dkg zöldborsó
3 paradicsom
1 tk szárított kakukkfű
1 babérlevél
2 ek petrezselyemzöld
5 tk vegeta
bors
2 vörös sügér filé

elkészítés

1. Az olajban puhára párolom a hagymát és a fokhagymát.
2. Beleteszem a felkockázott sárgarépát, a fehérrépát, a zellert, a sárga és a piros húsú paprikát. 10 percig főzöm, amíg minden megpuhul.
3. Hozzáadom a krumplit, a zöldborsót, a paradicsomot, majd felöntöm 7 dl vízzel.
4. Ízesítem kakukkfűvel, babérlevéllel, petrezselyemzölddel és borssal.
5. Felforralom, és hagyom főni 30 percet.
6. Az előre felkockázott és besózott halfilét egy külön serpenyőben pár percig sütöm, majd átlapátolom a levesbe az utolsó 10 percben.

Epres mascarponekrémmel töltött éclair (eckler) fánk

képet készítette: Nosalty
rendezte: miniMálna
fotosoppolta: Nosalty és miniMálna (mégis szörnyen néz ki (: )

A gbt-n meglepő nagy és osztatlan sikert aratott az éclair fánk vizualitása mellett könnyedsége miatt, és nem utolsó sorban az ultrakönnyű, gyümölcsös, nem túlzottan édes benne rejlő töltelékének köszönhetően.

Kicsit utánanéztem: égetett/forrázott tésztából készül (épp, mint a kedvencem, a profiterol) mely elnevezések közül a forrázott tészta a tészta készítésére, az égetett tészta elnevezés a magas hőmérsékleten való sütésre utal. Ennél a tésztánál különösen fontos a megfelelő nyersanyagarány pontos betartása, és azok felhasználási sorrendje.

Az Eckler fánk hosszúkás formájú, ízesített tejszínhabbal vagy vaníliakrémmel töltött, a tetején csokibevonattal ellátott könnyed sütemény. Ahogy Okostojásnál olvastam, nem lehet tudni, hogy a francia éclair-ből, ami villámot jelent, hogyan lett Eckler, főleg, hogy éklernek ejtik.

A receptre Macinál lettem figyelmes, másikat felesleges lenne kipróbálnom, mert bevált. Nála látható az is, hogyan néz ki a nyers tészta a sütőlapon, mert az én képem Pécsen maradt a laptopon, jee.

ÉCLAIR FÁNK

hozzávalók

2,5 dl tej
6 dkg vaj
1 csipet só
12,5 dkg liszt
4 tojás
+ a kenéshez 1 tojás sárgája és 1 ek tej

A pontosan kimért tejet, vajat és sót felforralom, majd állandó keverés mellett hozzáadom a lisztet, és addig sűrítem (resztelem), amíg az edény falától el nem válik a tészta.
Átteszem egy tálba a tésztagombócot, és kicsit hagyom hűlni (nehogy tojásrántotta legyen belőle, mint ami majdnem előfordult velem), majd egyenként mixerrel hozzákeverem a tojásokat.
A nyers tészta képlékeny, sima és nyomózsákkal formázható. Én csillagalakú nyomócsőbe tettem, és kb 8 cm hosszú csíkokat nyomtam a sütőpapírra.
Tejjel elkevert tojássárgájával bekenem a tetejét, majd betolom a sütőbe 200 fokra 20 percig, majd visszaveszem a hőmérsékletet 180 fokra, további 10 percet hagyva a tésztának. Kikapcsolt sütőben hagyom kihűlni a fánkokat. A kisült tészta üreges szerkezetű, így félbevágva könnyen tölthető. Például ezzel a könnyedén gyümölcsös mascarponekrémmel, így:

EPRES MASCARPONEKRÉM

hozzávalók

25 dkg mascarpone
15 dkg eper
2 csomag vaníliás cukor

A friss vagy a felolvasztott fagyasztott epret pépesítem botmixerrel, összekeverem a mascarponéval és a vanilincukorral.

Rumos-mazsolás gesztenyekrémleves

(a képért köszönet Nosalty-nak)
((megj.: az amúgy barnás színű leves csak a fényviszonyok miatt sárga.))

Közkívánatra feláldozom magam a gasztronómia és a blog oltárán (ezt majd csak a B.Zs.Gy. bánja és a témavázlat) és publikálom az első pécsi gbt nagysikerű és kevésbé nagysikerű, általam vitt fogásait még ma, hogy Taen első krémlevese ne várasson oly sokat magára, pláne ne az én hibámból, és Starfokkert se csigázzam tovább.

A gesztenyekrémleves ötlete hihetetlen mód egyik szobatársam hatására vált valósággá. A találkozó épp kapóra jött, hogy az általa emlegetett gejl levest kipróbáljam, ami szerintem nemhogy gejl nem lett, hanem egyenesen finom, bár nem osztja mindenki a véleményem. Pl. Ő szerint deszertnek jobb lenne (azaz levesnek nem állta meg a helyét) és odébb is tolta. No de gasztroblogger társaim a receptet követelik, ez azért jelent valamit :)

A dicsőség Doctor Peppert illeti, mert ő bukkant rá erre a receptre, én csak egy csöppet változtatnék rajta, mégpedig a cukor- és mazsolamennyiséget csökketve. Sőt, az egyenest el is hagyható, aki nem szereti, az magába a rumot is belelöttyintheti a levesbe, aki meg azt sem szereti, az... :)

hozzávalók
25 dkg gesztenyepüré
8 dl tej
2 ek cukor
1/2 csomag vaníliás pudingpor
1 csomag vaníliás cukor
1 dl rum
7 dkg mazsola

A mazsolát rumba áztatom minél több ideig.
Simára keverem egy kis tejben a pudingport a cukorral, majd az összes tejjel felforralom. Forrás után belemorzsolom a felolvasztott gesztenyemasszát, majd pár percig főzöm. A rumos mazsolát érdemes étkezés előtt beletenni, hátha nem mindenki szereti, illetve a gyerek miatt is.

GBT pécsi módra, először

A nagysikerű pesti GBT-t reprodukálandó gyenge kísérletet tettem egy október eleji, pécsi gasztrobloggereket összefogó találkozó megszervezésére. Gyenge, mert mindössze 4-en voltunk az előzetesen felmért 8-as létszámhoz képest. Ugyanez viszont nem mondható el a kellemes társaságról és a kitűnő étkekről. Tanulság: nincs mindenki számára megfelelő időpont, valamint meg kell ismételni a gasztro blogger találkozót. :)

Mindenki legyen ott vasárnap pontban 4-kor a Szántó koli előtt. Ki késik? Pont aki ott lakik (legközelebb nyugodtan mondjátok a portásnak, hogy miniMálnát keresitek ;) Röpke bemutatkozás (később az is kiderült, hogy Starfokker békákat boncol, Taeni az évfolyamtársam a jogon, Nosalty Bécsbe jár bővíteni amúgy sem kicsinyke gasztrokönyvtárát) után felmentünk a társalgóba (ahonnan képzeljétek azóta elvitték a kanapét, pedig le sem ettük :D ), majd megtelt az asztal mindenféle, többnyire édes fiomsággal. Miután felállítottuk az ételek ésszerű elfogyasztási módját, a sorrendet, a saját készítésű rumos-mazsolás gesztenyekrémlevesemmel indítottunk, melyet Starfi sósságai követtek.

Igen, a cukortúltengéstől az erősebb nem egyetlen képviselője, Starfokker mentette meg a girls powert hihetetlen ízletes mondhatni tapasaival. Személyes kedvencem a garnélás-szezámmagos pirítós volt, abból akár az egészet egymagam el tudtam volna pusztítani, de akkor még előttünk állt a megpróbáltatások java. Starfi továbbá Görögországra emlékeztető olajbogyós-chilis fetakrémmel és üdítően citromos uborka-avokádó salátával vette le a lábról kicsinyke hölgykoszorúnkat. Mindhárom recept egyhelyen.

Aztán jött a sütiáradat: már meg nem mondom, milyen sorrendben, de végigettük Nosalty csokimázas liszt nélküli diós kuglófját, melyet csupán 1-2 fogam bánt :D , mely a termoszból köntött még meleg, sűrű forró csoki kíséretében maga volt a búfelejtő hideg őszi napokra (persze aznap úgy tűzött a nap, hogy Nosaltynak meg is gyűlt a baja a fényviszonyokkal fotózás közben).

Taeni gigantikus elzászi almaboros (ezesetben almaleves és fehérboros) tortáját már 1 nappal a találkozó előtt elkészítette, hogy a tetejét borító zselé szállításbiztos legyen. Biztos, ami biztos alapon, hogy el is fogyjon, 4 gigaszeletetre vágta.

Ki ne hagyjam az epres mascarponekrémmel töltött éclair (eckler) fánkomat, mely igazán jó választásnak bizonyult, miután Taen a levesemből nem ette meg a mazsolát.

Mindnégyen reméljük, hogy legközelebbi, előreláthatólag november 16-án (vagy 23-án) tartandó kicsit beszélgetős-zenehallgatós, ámde nagyonevős GBT-nkre a többi pécsi is csatlakozik hozzánk. A helyszín fixen marad a Szántó kollégium C/2 társalgója.

Köszönöm mindenkinek a részvételt, Nosaltynak külön a fotókat, Starfinak pedig a műanyagtányérokat. :)

Nosalty beszámolója: itt
Taeni beszámolója: itt
Starfokker beszámolója: itt

Megfűszerezte a lelkemet

Igen, mióta kolilakó lettem, nincs időm a főzés mellett az írásra, de még a blogolvasásra sem. Rég volt ekkora meglepetésben szerencsém: épp a náthától haldokolva, alváshiánytól holtfáradtan görgettem üveges szemmel lefelé a Fűszer és Lélek blogot, hogy bepótoljam az utóbbi hetet, mikoris azt hittem már megártott a 40 órás ébrenlét: a blogfejlécem virított ott középen. És Eszter engem ajánlott. No meg a blogomat :) Ingyen társkeresési hirdetés, csak nekem, csak most. Köszönöm :) Főnyeremény ugyan nem vagyok, de a többi igaz :D

Lángos-party (lángos c2 módra)

Balázsék felvetették a nagy ötletet: mi lenne, ha kedd este hagyományteremtő lángospartit csapnánk, de úgy kollektíve, az egész szint. Tök jó, tök jó, lelkesedtem, pont, mint Stahl Judit: Enni jó! című könyvében a pizzánál: együtt sütünk, közben beszélgetünk, borozgatunk, juppi :) (helyhiány miatt páran kiszorultak a konyhából a társalgóba, ennyit az együtt sütésről, khm). Aztán: mit is sütünk? Lángost? Na nee! Persze csak egy pasi, aki azt se tudja, mi a különbség dagasztás és kelesztés között (bár ahogy észrevettem a lányok sem ;) ) képes kitalálni olyat, hogy kollégiumi körülmények között kelt tésztát süssünk.

Aztán rá kellett jönnöm kedden, hogy a kollégiumban minden lehetséges: élesztő felfuttatása (minek az), dagasztás (nincs dagasztókarunk és kenyérsütőgépünk, de még egy óriási tálunk se), és kelesztés (nincs idő rá) nélkül életünk első lángosa mind elfogyott, igaz, voltunk rá elegen.

A kolilángos receptjét azért leírom, de felhívom a figyelmet, otthoni sütéshez inkább a klasszik lángosreceptet használjuk, ami majd ide is felkerül, ha otthon lángosozni fogunk. Ez a recept pedig azoknak hasznos, akiknek nincs se gépük, se idejük. Vagy nagyon éhesek.

hozzávalók

2 nagy doboz kefir
4 tojás
2 friss élesztő
2 ek só
2 kg liszt
2 ek olaj

A kefirt, a tojást, az élesztőt és a sót összedolgozzuk a liszttel egy nagy tálban úgy, hogy a lisztet valaki fokozatosan adagolja. Kézzel imitáljuk :) a dagasztást, pár percet várunk, majd meleg, bő olajban kisütjük az amőba- és busóformájú nyomi lángosokat. (Ügyelve, hogy egyik se égjen szenessé a beszélgetés alatt, és gyűjtsünk össze minél több tányért, amire a lángostornyokat építjük, különben a kályha mögé esnek).

Jövő héten gulyás-party! Plakát a c2 konyhában, a legeldugottabb sarokban :D

Azoknak, akik Pécsről írnak

Dönteni kellett, mert közeleg a következő hétvége. Dönteni kellett, mert sajnos nem létezik olyan nap, ami mindenki számára ráérős lenne. Remélem, akik most majd nem tudnak eljönni, azok ott lesznek a következőn.

Tehát az első pécsi GBT...

• időpontja: 2008. október 5. 16:00
• helye: Pécs, Szántó Kovács János utca 1/C (a Szántó koli)

Mindenki belátása szerint hozhat ételt, italt, hideget, meleget (mikró, sütő van, lehet melegíteni). Evőeszközt, tányért és poharat csak korlátozott számban tudok biztosítani.

További részletek e-mailben. A címemet tudjátok. Hogy miért dobja vissza a leveleket, azt meg én nem tudom.

A plakáthoz utólagos engedelmetekkel felhasználtam 1-1 fotótokat, ugye nem sért szerzői jogot? ;)

Brokkolikrémleves

A múlt heti zúzós hidegben az erasmusos litván srácom, látva, hogy majd megfagyok a kiskabátomban, megjegyezte, hogy neki szinte melege van. Hehh. Én viszont csak a forró brokkolilevesem után éreztem olyat, hogy talán mégsem válok jégkockává. Furcsa ezt írni szeptemberben, de lesz ez még így sem.

hozzávalók

1 hagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb krumpli
40 dkg brokkoli (1 fej)
7 dl húsleves
1 dl tejszín

Kevés vajon megpirítom a hagymát, fokhagymát, majd rádobom a krumplit és a rózsáira szedett brokkolit. Felöntöm a húslevessel (alaplevet lehet csinálni kockából is), majd puhára főzöm a zöldségeket. Botmixerrel homogénné keverem, majd a tejszínnel lágyítok rajta.

Lehet sajtot reszelni bele, ezesetben én pirított fenyőmaggal és bagettel ettem. Finom!

Korfu - az ízek tengerén

Most, hogy beköltöztem a koliba, végetértek a Szántó napok, és megismertem az erasmusos diákjaimat, kezdek visszatérni a régi kerékvágásba. Tehát végre összefoglalhatom a Korfun töltött nyaralás gasztronómiai élményeit is.

A gyros-on, szuvlakin (citrommal és oregánóval ízesített rablóhús), görög salátán, tzatzikin és baklaván túllépve, amiket mindenki ismer, inkább csak azokra a specialitásokra szorítkoznék, amelyek számomra is az újdonság erejével hatottak. Természetesen mindegyikről gyors fotó is készült.

Azt írja az útikönyv, hogy Kavosz hotelek, diszkók, bárok és szupermarketek zsúfolt egyvelege, ahol főleg a pezsgő éjszakai életre és a napozásra vágyók érzik jól magukat. Úgy, mint én :) Ennyi szórakozóhelyet egy rakáson még nem láttam, az a hely egy diszkóváros, tele angol fiatallal, az idősebb korosztály messziről kerüli Kavost. Ami azt illeti, ez meg is mutatkozik Kavosz arculatán, a gasztro-vonal nem túl erős: a mekitől kezdve, a Fish&Chips-en át, a Subwayig van ott minden. Azért nem mulasztottam el megismerni gasztronómiai, történelmi és kultúrális oldalát sem Korfunak, csakúgy, mint egy jó turista. És gasztroblogger. Aki tradícionális görög falvakat, népviseletbe öltözött öreg néniket, hangulatos épületeket, és múzeumokat akar látni, annak bizony fel kell kerekedni. Így tettünk mi is 4 nap erejéig: autót béreltünk, hogy bejárhassuk egész Korfut délről indulva a keleti parton fel északra, majd nyugaton vissza. 1 napot szenteltünk Korfuvárosra, fél napot Lefkimire, és további 1 napot a festői Paxos-Antipaxosra.

Lefkimi és mi :)

Kerkyra - Korfutown

kék lagúna - ez nem fotosopp, tényleg ilyen türkizkék a tenger!

Földrajzilag az errefelé található kék lagúna mellett legjobban Sidari tetszett, aki tervez Korfura nyaralást, az szerintem oda menjen, nem fogja megbánni.

Sidariban a Canal D'Amour
csodaszép tenger-formálta homokkő sziklák (kép vhonnan a netről)

A legenda szerint, ha egy szerelmespár átúszik ezen a csatornán, akkor örökre együtt maradnak

Aki pedig éjszakáról éjszakára bulizni akar és bevállalja a napi 3 órás alvást, mert látni akarja a szigetet is, annak Kavos tökéletes választás. :D Utána hazamentünk kipihenni a nyaralást.

Kavos at night

Mivel ez egy gasztroblog, nem pedig útikönyv, rátérek a lényegi mondanivalómra, pedig ódákat tudnék zengeni, annyi még az élmény.

Korfu ételeli éppúgy a néhai hódítóktól (velenceiek, angolok, törökök) erednek, mint ahogy ők alakították ki a falvak arculatát és az ódon házak stílusát is. Persze a görög gasztronómia mellett.

Az előételek közül a halikrából készült taramosasalátát, a jól ismert tzatzikit és görög salátát, valamint a juh- vagy kecsketejből készült sajtot, a fetát érdemes megkóstolni. A korfui esten, ahol népviseletbe bújtatott lányok unott képpel próbálták eljárni a zorbát, a girosz mellé ettük a tzatzikit. A Paxos-Antipaxosi hajókirándulás során kikötöttünk Paxos fővárosában, Gaiosban, ahol az idegenvezető ajánlatára betértünk egy kellemes étterembe/tavernába, és itt nyílt alkalmunk megkóstolni a dolmadészt.

dolmadesz
- darált hússal és rizzsel töltött szőlőlevél

Ugyanitt rendeltünk még stifadot, melyet Kicsivú nemrég készített el, keftedest és kleftikot is, melyek a legismertebb ételek közé tartoznak. Mindegyikhez köretként járt sültkrumpli is. A kleftikot illetően meglepődtem, mert nem erre számítottam: az útikönyv szerint zöldséggel szervírozzák, itt ennek ellenére csalamádét hoztak ki. Hüpp-hüpp.

stifado
- kicsi, édes hagymákkal és szegfűszeggel ízesített marhahús, mely a mi pörköltünkhöz hasonlatos

keftedes
- fokhagymás paradicsomszósszal felszolgált húsgolyók

kleftiko
- fehérborban párolt bárányhús zöldséggel

Kirándulás közben bizony megéhezik az ember, főleg még ha okosodik is, így miután Korfutownban, a sziget fővárosában a régészeti -, ázsiai-, és bizánci múzeumot és a régi erődöt is megnéztük, kijárt a jól megérdemelt ebéd. Érdekességként egy olyan tavernára esett a választásunk, ahol az útikönyv szerint a híres angol író, Gerald Durrell is elköltötte egykor egynéhány vacsoráját. Nagy nehezen megszületett a döntésünk: muszakát ( moussaka ), pastitsio-t , és sofrito-t rendeltünk, és feltünően gyorsan meg is kaptuk. A közös képen bal kéz felől látható a muszaka, középütt a sofrito, jobboldalt a pastitsio.

bal: muszaka - rakott padlizsán
közép: sofrito - borjúhús fokhagymás-borsos mártásban fehérborecettel
jobb: pastitsio - darált húsból és tésztából sütött, bechamelmártással tálalt korfui specialitás

És a nagy-nagy kedvencem, a tenger gyümölcsei tál, amit egy olyan pincér hozott ki, akiben Heath Ledger reinkarnálódott :) szőke fürtökkel megspékelt görög srác. Az étlapok igen sokféle halat (le se tudtuk fordítani az angol megfelelőjét, a stockfish-en és a tuna-n kívül mást nem ismerek), puhatestüt (mint pl az oktapus - polip) és kagylót tartalmaznak, de megízlelhetjük a garnélát és a homárt is. Az én gyönyörűséges tálamon rendkívül jól elkészített garnélarák nézett velem farkasszemet, polip és hal (elfelejtettem, hogy miféle).

tenger gyümölcsei tál

Desszertet nem nagyon ettünk, felsorolásképp: baklava, loukoumades és mandolato nevezetű finomságok és még sok más közül válogathatunk, ha belénk fér.

A görögök nemzeti itala, az ouzo és a metaxa. Ouzo finom ananászlével. Mythos sör nem is jó, annál már csak a makedón sör volt rosszabb.

Elvonatkoztatva az éttermektől, és még gasztro-vonal: voltunk halpiacon is, melyről összeállítottam egy mozaikot. Jó lett volna vásárolni valamit, aztán jól megfőzni/sütni/grillezni, de még arra sem volt időm, hogy aludjak.

halpiac

A giga-rákot nagyban is megmutatom:




Jó kis nyaralás volt ez, még úúúgy maradtam volna!

Kali orexi! (jó étvágyat!)